Drága szabadságharcos szaktársak, mielőtt még néhányan szétosztanák egymás szerkesztőségei között az RTL Klub pénzét, térjen mindenki magához: az a pénz, amelyet néhány pártidióta eszmei vezérletével a kormányerő egy átgondolatlan és a törvényhozás uniós szabályai, nemkülönben a józan ész ellenében összetákolt törvénnyel a csatornától elszedett, nem lehet másé, még akkor sem, ha azt nemes célra fordítanátok. Elképedve hallgatom, amint Huth Gergely, a pestisracok.hu kiadója a reklámadó „minőségi sajtó”-ba történő visszaforgatásáról beszél egy műsorban, közelebbről a reklámadó szerkesztőségek közötti újraelosztásáról. Ez eddig indifferens, a jobboldali médiavilág éltető eleme a visszaforgatás (ez se rossz kifejezés az ingyenlevesre). Csakhogy hasonló gondolatokat fejtett ki Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke, az origo volt főszerkesztője is. Weyer szerint „középtávon megúszhatatlan, hogy valamilyen módon adófizetői pénz kerüljön a minőségi médiába. Sajnos a jelenlegi folyamatok mellett nem tartható fenn az a szerep, amelyet a média a demokrácia működtetésében játszik, enélkül pedig maga a demokrácia sem.” 

A strasbourgi bíróság kimondta, hogy Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének korábbi eltávolítása, megbízatásának idő előtti megszüntetése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a megbízatását megszüntető döntés ellen nem állt rendelkezésére jogorvoslati lehetőség. A strasbourgi bíróság kimondta azt is, hogy Baka megbízatását valójában az egyes jogalkotási lépéseket kritizáló véleménye miatt szüntették meg. Emlékezetes, a volt főbíró több alkalommal nyilvánosan kifejtette az Orbán-kormány törvényalkotásával, elsősorban az igazságszolgáltatást érintő átalakításokkal kapcsolatos, erősen negatív véleményét. 

Az utcán megjelent az erőszak. Egyszerű mondat ez. Olyan, mint hogy „a fővárosban mossák a hidakat”, vagy hogy a „a Blahán tízér’ kapni begóniát”.

Utóbb többször is le akartam már írni, de visszatartott, hogy talán rosszul látok mindent, és eltúlzom. Nincs veszedelmesebb, mint a fölösleges hisztéria. Nem a sajnálatos 2006-os eseményekre gondolok, amikor csatatérré lettek a város utcái, mert akkor nyilván dúlt az erőszakoskodás, de annak vége lett. Az erőszaknak azokra a mozzanataira gondolok, amikor nincs barikád, nem ütnek, nem folyik vér. Sőt, mintha nyugodt lenne minden. Látszólag.

Kitárcsázták Kishantoson a földpályázaton vesztes korábbi bérlő ősszel és tavasszal elvetett növényeit, aztán beszántották az egészet, mintha ott azelőtt nem lett volna semmi. Szombat óta ugartyúkok és bíbicek ülnek tort a barázdák árkaiban, kiszántott pockok és egerek környezetében ölyvök és vércsék tobzódnak. De hisz tegnap még, mondhatnánk érzelegve, de hát ami tegnap volt, az már nem érvényes. A földügyekért felelős Bitay Márton államtitkár arra biztatta a kishantosi földekre kiírt pályázat nyerteseit, hogy a jogszabályok alapján ugyan még mindig birtokon belül lévő kishantosi biogazdaság által művelt földeket foglalják el. A műveletet végignézték vagy ötvenen, aznap este sokat próbált emberek tévében, rádióban beszéltek arról, hogy ilyen pusztítást még nem láttak, érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tartják. 

Egy hét múlva választások lesznek, és hónapok óta az a kérdés, vajon a kétharmados jobboldali erővel megalkotott törvények garantálják-e Magyarországon a választások tisztaságát. Ha nem, akkor demokráciáról sem beszélhetünk többé: a demokrácia lelke a szabadon választott képviselet. Az egyik sokat hangoztatott tétel alapján, miszerint mindaddig demokrácia van, amíg az aktuális hatalom leváltható, Magyarországon kétségtelenül demokrácia van, mert a választásokon az ellenzék megszerezheti a mandátumok többségét. Ez tény. Még akkor is, ha az esély igen csekély. Sőt, hajlamos az ember úgy gondolni, inkább teoretikus esély. Praktikusan nem is valós, hiszen a jelölt- és pártállítás mostani szabályozása alapján nehéz eldönteni, hogy ez tartalmilag a választás, a közállapotok kialakításának a korábbiaknál szélesebb és demokratikusabb részvételt garantáló rendszere, vagy szimpla pénzkereseti lehetőség korábbi politikai csatákban megfáradt és lecsúszott, nemritkán a büntetés-végrehajtás keserves mindennapjaiból érkezett emberek számára, de nemkülönben azoknak is, akiknek eddigi életük nem túl sok örömöt és gyarapodást hozott. Belevágtak hát a magyar politikába, amelyiknek jelenlegi állapotában szinte mindegy. Nem a szélesedő képviseleti rendszert alapozza meg, hanem néhány organizátor életminőségén javít, ami azonban aligha lehet a jogalkotó célja. 

Nagy lehet a baj, megint olimpiát akarunk rendezni.

Már amikor nyáron elnyertük a 2021-es úszó-világbajnokság rendezési jogát, a kormányfő bejelentette, hogy addig nem megy nyugdíjba, amíg Magyarország olimpiát nem rendez. Akkor ez betudható volt a hirtelen jött sportdiplomáciai siker okozta átmeneti sokknak. Csakhogy Simicskó István sportért felelős államtitkár egy lapinterjúban most megint előhozakodott az olimpiarendezési gondolattal, elképzelhető, hogy a közeljövő egyik központi témája ez lesz. 

Mint egy rossz novellában: a győzelemre hívó, megújulást sürgető párt alelnöke korrupciós ügybe keveredik, nem tud elszámolni valami tisztázatlan eredetű pénzzel. Az ügylet hátterében nő áll, megromlott házasság. Keserves hetek, ám az energikusan végzett közéleti munka elfödi az otthoni bajokat. Mígnem bekövetkezik a dráma: kiderül, hogy még korábban pénz került az alelnök számlájára. Társai megkeresésére az alelnök kurta válaszokat ad, aztán bujdokolni kezd, telefonhívásokra nem válaszol. Unalmas, mint egy tegnapi újság.

Összeállítás részeként közöl interjút a RIA Novosztyi orosz hírügynökség Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet vezetőjével a paksi atomerőmű fejlesztésével kapcsolatban (http://ria.ru/analytics/20140116/989539531.html). Mráz úgy nyilatkozik, hogy Orbán Viktorra sokáig nem lehetett Moszkva barátjaként tekinteni, ő korábban Oroszország-ellenes retorikát használt, a paksi bővítésről szóló döntés pedig a hívei körében meglepetést okozott. Nem egészen huszonnégy órán belül a Nézőpont Intézet helyreigazítást kért, mert Mráz szerint a riporter olyan kijelentéseket tulajdonított neki, amelyeket ő nem mondott. (Hogy miért a Nézőpont Intézet kért helyreigazítást, és nem Mráz, azt nem tudni.)