Három hét telt el korábbi cikkem megjelenése óta (Élet és koronavírus, ÉS, 2020/11., március 13.). Jelenlegi helyzetünket az ismert Micimackó-idézet átalakításával jellemezhetjük: „Egy perccel a nagy baj előtt még nincs semmi nagy baj.” A koronavírus halálos áldozatainak száma – e sorok nyomdába adásakor – 15 volt, és az immuncsatát csak olyanok vesztették el, akik más betegséggel is küzdöttek. Egy súlyosabb influenzajárvány idején, az év első három hónapjában 4-5 ezer fővel növekszik meg a „normális” halálozások száma (ilyen év volt 2017, 2018 és 2019 is). Észre sem vettük.

Említettem az orvoskivándorlást. A helyzet az, hogy korrekt nyilvántartás erről nincs. Csak annyit lehet tudni, hogy hány orvos és hány szakdolgozó kért afféle „velem nincs semmiféle baj” tartalmú igazolást a külföldi munkavállaláshoz. Hogy ténylegesen kiment-e külföldre dolgozni, és ha igen, akkor – mondjuk Ausztriában – csak hétvégeken ügyel, vagy családostul meg sem állt Új-Zélandig – nos, erről semmiféle adat nincs. Ez persze közbotrány.