(Nyilatkozatok válság idején)

A sok összevissza beszéd és eltérő vélemény nyilván természetes velejárója a járványügyi állapotoknak, de talán, ha a kormány és emberei ennél egyszerűbb helyzetekben mindig őszintén szóltak volna, most könnyebben kezelnék a COVID-os állapotokat. Megszokta, hogy válságkezelése szinte kizárólag saját kezűleg generálta feszültségekre terjed. Ő kreál ügyeket, ellenséget a pálinkafőzéstől a szülők neméig. Most aztán szembe találta magát egy valóságos veszéllyel.

(Egy kommentátor és egy riporter eltávolítása a Spíler és az M4 Sport csatornától)

Miért nem mondhatja el az, aki szerepet vállal egy állami sportcsatorna kommentátoraként, amit erről gondol? Az Index megkereste a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnökét, Szöllősi Györgyöt azzal a kérdéssel, hogy szerinte aggályos lenne-e, ha a sportmédiában dolgozó szakembereket azért küldenék el bizonyos médiumoktól, mert kényes közéleti témákban magánemberként vállalják véleményüket a nyilvánosság előtt. 

(Fürjes Balázs és Maruzsa Zoltán nyilatkozatai online és híradókban)

Maruzsa Zoltán a Kossuth rádió keddi, Jó reggelt, Magyarország! című műsorában úgy nyilatkozott, „Ma bizonyítaniuk kell, bírnia kell a rendszernek a rohamot, ezt az elvárást világossá tettem. A tegnapi hiba nem fordulhat újra elő.” Szerinte nem elfogadható, hogy alábecsülték a terhelést.

„Ez kicsit olyan, mintha decemberben a hólapátolókat meglepné a tél” – fogalmazott az államtitkár kifényesült homlokkal már a televíziók kora esti híradóiban, és ez így bármennyire emberi hang is, nem ad választ arra a nyilvánvaló kérdésre, mit tettek addig, amíg nem esett a hó.

(Berki és Puzsér a bíróságon – YouTube)

Puzsér mögött sokkal több van. Voltak hamar ellaposodó, ígéretesnek indult televíziós műsorai még a Simicska-féle Hír Tv-ben, aztán belevágott a politizálásba: 2019-ben szeretett volna nagyot alakítani a budapesti főpolgármester-választásban, de nem ment semmire. Ez a per is akkor indult. Legalább annyira szórakoztató, mint amennyire szomorú.

(Parragh László televíziós nyilatkozatai, ATV, RTL Klub)

Nem tudom, valójában mennyire fontos, hogy mit mond egy iparkamarai elnök békeidőben, igen erős a gyanúm, hogy ha nincsen járványveszély, akkor nem nagyon. De most van járvány, és Parragh a védekezés egyik fontos posztján foglal helyet. Tavaly tavasszal tájékozatlansága volt érthetetlen, most meg az értetlensége.

(Csatt, ATV)

A futballügyekben igen aktív kormányfő is kifejtette, hogy a tao-pénz magánpénz, hiszen a vállalkozó ajánlja föl, bár azügyben adós maradt, hogyan ajánlhat föl a vállalkozó olyan pénzt, amelyet be kell fizetni az államkasszába. Ennek a lehetetlen hercehurcának a végére bírósági ítélet tett pontot, amikor kimondta, hogy a tao-befizetés állami pénz, és azt nyilvánossá kell tenni a befizetés összegszerűségétől a felhasználásig.

(Lengyel Tamás és Rainer-Micsinyei Nóra paródiája, Dumaszínház)

Aztán néhány nappal később mégiscsak történt valami: Lengyel Tamás szerepelt a Dumaszínház újévi programjában, Áder Jánost parodizálta, amint az köszöntőt mond, jeltolmáccsal (Rainer-Micsinyei Nóra). Ők ketten alighanem mindent pótoltak, amit a csatornák elmulasztottak, valóban revelatív volt.

(Orbán Viktor uniós bejegyzései, videói saját Facebook-oldalán)

A videón a kormányfő beszél, alighanem már Brüsszelből üzen. A Facebook-oldalára feltöltött kockákon az uniós csúcs fejleményeit taglalja, most épp azt, hogy ugyan nehéz a helyzetet pontosan fölmérni, de a magyar pozíciók erősek. Erre egy kártyás hasonlatot is említett: „hatlapos ulti van a kezemben, negyvennel és két ásszal”. Azt nem teszi hozzá, hogy még inkább a vétólehetőség, amit valamikor a tagországok nemzeti érdekvédelmének végső intézményeként fogalmaztak bele az alapokmányba, nem pedig a belpolitikai túlhatalom, valamint korrupciós ügyletek fedezésére.

(A képviselő lebukásának híre az első napokban)

Ilyenkor az ember átkapcsol egy korányközeli – pontosabban: a kormány irányította – csatornára, ahol még annyit sem hall, hogy Szájer lemondott. Hétfőn már több hír jött, a kereskedelmi televíziók azt közölték, hogy a képviselő megszegte a kijárási tilalmat, férfiak társaságában szórakozott, és amikor megpróbált távozni az ereszcsatornán, egyszerűen elfogták, hátizsákjában kábítószert találtak.

(Columbo, Jocky TV)

Nálunk pontosan ezért a Columbo olyan mese, mint a Hüvelyk Matyi. És az is marad. Fölemel, igazságot ad, átmenetileg megtölti a néző szívét melegséggel, a nyomozó megtekinthető kutyájával meg szivarjával együtt a belvárosban, aztán vége. Ez is katarzis.

(Három hónap jegyesség – TLC)

A részek mindegyikében általánosnak mondhatók a nagy csendjelenetek, ami érthető, mert legtöbbjében nem egyszerűen két ember találkozik, de többnyire két világ. Addig legföljebb televízióban látták a másikat, de szemtől szemben csak most, új ismerősén keresztül. Korábban legföljebb a rácsodálkozás volt, kölcsönösen tudtak a másik világról, de a mostani találkozás után már kezdeniük is kell valamit a helyzettel.

(Orbán Viktor kórházakban – híradós kisfilmek)

Nem igazán tudni, hogy ezek a rövid riportfilmek vagy inkább kampányfilmek miről és kinek szólnak. Az influenzaoltásos kisfilm arról-e, hogy oltassuk be magunkat az influenza ellen, mert könnyebben elkerüljük a koronavírust? Ez helyes, bár több hír szerint a készletek a végük felé járnak. Vagy ha nem erről szólnak, akkor miről? Hogyan kell injekciót beadni? Aligha. Talán inkább kampányfilmek.

(Két vita, HírTv, YouTube)

Két olyan ember beszélhet most erről, akik alakító szerepben vannak, van szavuk és beleszólásuk, véleményük tehát fontos. Miről folyik a vita? Jourováról, hogy mondhatta-e azt, amit mondott egy lapnyilatkozatában, amelyben betegnek minősítette a magyar demokráciát, különösképp azért, mert a polgárokat a kormányzati sajtó rettenetes túlsúlya elzárta az információktól.

(A labdarúgó-szövetség elnöke és egy miniszter nyilatkozata a nézők előtti meccs járványügyi veszélytelenségéről)

Csak Magyarországon nagy a nyugalom. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szerint a szigorú óvintézkedéseknek köszönhetően az Európai Szuperkupáért kiírt csütörtöki mérkőzés időpontjában a Puskás Aréna biztonságosabb helyszín lesz, mint bármelyik más pont az országban vagy akár egész Európában. „A Bayern München–Sevilla összecsapás szabadtéren rendezett labdarúgó-mérkőzés. Mint ilyen, megrendezése nézők előtt kevésbé kockázatos, mint bármilyen zárt térben megtartott esemény.

(Müller Cecíliát kimentik az újságírók köréből – Híradók)

Fogalmam sincs, hogy Müller Cecíliának milyen képzetei vannak az újságírók munkájáról, de biztosíthatom, hogy amit művelnek, az hasznos: tájékoztatják a lakosságot az aktuális helyzetről. Ezt csak azért vetem föl, mert tavasszal az idő haladtával a tájékoztatókon egyre inkább úgy lehetett érezni, a törzstagok hovatovább ellenségeket látnak a sajtó képviselőiben, aminek a vége az lett, hogy meg is szüntették a közvetlen kérdezés lehetőségét. A benyújtott kérdések között meg helyenként pártszimpátiától függően diszkrimináltak, az operatív törzs mentális állapota egyre súlyosabbá vált, mígnem aztán a teljes összeomlástól az mentette meg a társaságot, hogy javult a helyzet, az operatív törzs felfüggesztette a munkát.

(A miniszterelnök bevonulása Brüsszelben)

Amúgy is érdekes, hogy ez az elszántság és harci kedv csakis Brüsszelben vesz erőt rajta, még sosem láttam Orbánt Putyin elé pitbullként érkezni, hát még nyakra dobott, megkötetlen türkiz színű nyakkendőben. Ott mintha visszafogott lenne, a szája is kisebb, és ahogy nézem, ott soha nem azzal az elszántsággal toppan a terembe, hogy most szétszedi a berendezést.

(Egy régi kormányfői elemzés a köztévé-támogatásról)

A magyar média helyzetéről mindent elmond – kommentálja a szerző –, hogy a miniszterelnök személyesen jelenti be az állami intézmények reklámköltési stratégiáját, és nyíltan vállalja a szerkesztőségekre gyakorolt politikai nyomást.

(Arányérzék kérdése – amatőrök, félamatőrök és szerkesztők)

A kérdés az,  tisztában van-e a sajtó azzal, hogy általában véve is, meg egy-egy konkrét esetben is, mekkora a felelőssége azokkal kapcsolatban, akik nem hivatásos politikusok, de életük egy szakaszában meggyőződésük szerint egy-egy ügy mellé álltak. Hogy vajon nem szerkesztői és riporteri felelősség-e az, mire használják ezeket az embereket?

(Futball a televízióban)

Igen, ez a helyzet. A tizenegyből tíz hazánkba szakadt külföldi, egyáltalán nem neves játékosok. Nem lenne ezzel különösebb gond, ha egyrészt nem költene a kormány különböző csatornákon keresztül évi tízmilliárdokat a sportágra, ezen belül az utánpótlásnevelésre.

(Szijjártó bőrfotelje. RTL Klub)

Ezek se jobbak, mint a külügyminiszter fotelje, és ha ezek állnak rendelkezésre – mert ezt bocsátotta részükre a kormánykommunikáció ötletekben, képekben igen fukar szakcsoportja –, akkor ezt fogják mutatni, ha odaillik, ha nem. Ez nem a csatornát minősíti, hanem azokat, akik normális tévétársaságoktól elzárkóznak, az emberibb találkozásoktól légszomjuk lesz, és akik amúgy a fönt idézett vágóképeket és imidzsfilmeket tartják normálisnak.