(Derkó 2022, Műcsarnok, megtekinthető március 27-ig)

Ha összegezni akarjuk, hogy milyen irányba mutatnak a magyar képzőművészet legfrissebb tendenciái, nehéz helyzetbe kerülünk, mert a kiállítás végére érve sokasodtak a kérdések. Nemcsak a zsűrire, a szelekcióra, a magyar képzőművészet intézményi hátterére, hanem saját korunkra és kultúránkra vonatkozóan is.

A műben megjelenített szimbolikus (egyúttal provokatív) tartalmak jelentették a művész részéről a reflektáltságot. A Heller-szoborban azonban nem fedezhetünk fel ilyesmit, pusztán egy technikai ötlet működteti. Szalay egy 3D technikával megszerkesztett tárgyat hozott létre: Heller Ágnes fotói alapján számítógépes programmal egy háromszögekből felépített, kubista formát generált – nem mintázófával, hanem egérrel dolgozott. Kérdés, hogy pusztán az eszközhasználat okán kortárs művészeti produktumnak tekinthetjük-e az alkotást.

(Evangélium 21, MODEM, megtekinthető november 7-ig.)

Kovács-Szabó Tímea és Kovács Levente rendhagyó vállalkozásra szánta magát: nem egyszerűen tematikus, hanem keresztény művekből álló gyűjteményt kívánnak létrehozni – ráadásul nem műgyűjtőként, hanem megrendelőként lépve föl. Ismeretes, hogy hosszú évszázadokon át az egyházi megrendelések működtették a képzőművészetet, a szekularizált nyugati kultúra azonban megteremtette a függetlenségét: az egyházról folyamatosan leváló művészetben a bibliai narratívák figuratív megjelenítésének s  a szentek ábrázolásának hatalmas ikonográfiai tradíciója lezárult. A tovább élő szakralitás inkább nonfiguratív alkotásokban fejeződik ki, s nem konkrét vallási és egyházi témák, hanem inkább a hit felmutatására szolgál. Még szerencse, hogy a formálódó gyűjtemény legelső darabjai, melyekből Petrányi Zsolt kurátor élvezhető kiállítást hozott létre, reflektálnak erre a változásra.

 (Kol-Labor ’21., Godot Labor, megtekinthető október 31-ig.)

Isabell Lorey–Gundula Ludwig–Ruth Sonderegger: Foucault jelenléte. Szexualitás – gondoskodás – forradalom. Fordította Blandl Borbála, Boros Bianka, Czétány György, Grósz Eszter, Kővári Sarolta, Weiss János. Typotex Kiadó, Budapest, 2021, 164 oldal, 2500 Ft

A szexuális identitás és a hatalom viszonyának kérdése napjainkban a magyarországi politika homlokterébe került. Nálunk egészen másfajta folyamat zajlik, mint amiről a szerző a német társadalmi jelenségek kapcsán ír. Nálunk nem történt meg a melegek jogainak kiterjesztése, ellenkezőleg, a queer-identitásformák reprezentációs lehetőségeinek korlátozása megy végbe. A német filozófus gondolatainak ebben a kontextusban történő olvasása óhatatlanul is a kritikai attitűd kialakítására ösztönöz, amihez segítséget nyújt a kötet további két tanulmánya.

(Gálhidy Péter: Natura morta, Budapest Galéria. A kiállítás július 11-ig tekinthető meg.)

(Molnár Zsolt és Ruzicska Tünde a Kisterem Galériában. Megtekinthető: július 23-ig.)

(Gyógyír, Capa Központ, megtekinthető augusztus 8-ig)

Ketten egy új könyvről – Vajda Júlia: Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, 452 oldal, 4500 Ft

Érdemes rámutatni egy problémára, a hiteles elbeszélés nehézségére. A könyv szerzőjének ez kiemelten fontos, mert nem pusztán az a célja, hogy az emlék a közösségi emlékezetben újra és újra felidézhetővé váljon, hanem, hogy eleven is maradjon. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az elbeszélés tárgyát olyan élettörténeti narratívák alkotják, amelyekben a személyes trauma, ezzel együtt az elbeszélhetetlenség áll a középpontban, akkor beláthatjuk: Vajda Júlia a lehetetlen kísérli meg.

(Konok Tamás: Vonalmozgások, Molnár Ani Galéria)

 (Alexander Tinei: Partly Sunny, mostly cloudy. A kiállítás megtekinthető a Deák Erika Galériában február 5-ig.)

(Ferenczy Zsolt: Klónia, MODEM)

(BarabásiLab. Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve. Ludwig Múzeum, megtekinthető 2021. január 17-ig.)

(MI – Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer kiállítása. Vintage Galéria, november 6-ig.)

(Horváth Dániel: Csendélet mértékkel. A kiállítás megtekinthető szeptember 11-ig a B32 Galéria és Kultúrtérben.)

Ketten egy új könyvről – Horváth Márk–Lovász Ádám–Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember utáni. Prae Kiadó, Budapest, 2019, 361 oldal, 3990 Ft

A könyv kétféle elvárásnak is megfelel: egyfelől ismeretterjesztő kézikönyvként bevezetést kínál korunk egyik legizgalmasabb bölcseleti irányzatába: széles körű áttekintést nyújtva az elsősorban angol nyelvű szakirodalomból, felmutatja az irányzat legfontosabb kérdésköreit, képviselőit. Másfelől esztétikai és filozófiai mélyfúrásokat végez, melyek mentén szuverén, újszerű állításokat fogalmaz meg, ezáltal gondolkodásra sarkalló bölcseleti művé válik. Bár innen, a filozófiai elváráshorizont felől éppenséggel egy hiányossággal szembesülhetünk: a filozófiatörténeti megalapozás hiányával. A szerzők nem határozzák meg, hogy miféle bölcseleti hagyomány az, amellyel szemben a kritikai poszthumanista elméletek megfogalmazódnak. A humanista diskurzusok közötti különbségről például csak a Sartre és Heidegger közötti vita említésével kapunk eligazítást; a klasszikus antropológiák tézisei pedig csak az azokat bíráló kritikai elméletek bemutatásán keresztül kerülnek szóba.

(Sándorfi István kiállítása a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában megtekinthető jú­nius 14-ig.)

Sándorfi István (1948–2007) Magyarországon csak élete végén vált ismertté. A jórészt Franciaországban alkotó művész festményei zavarba ejtőek: nem ablakként, hanem tükörként viselkednek, ugyanis nem egy képzeletbeli univerzumra nyílnak, hanem egy olyanra, amelyet jól ismerünk. Ezeknek a festménytükröknek, melyekben élethűen megjelenített világdarabok rajzolódnak ki, a felületei is simák és fényesek, ami elsősorban az ecsetnyomok mesteri eltüntetésének köszönhető. De vajon mi az, amit tükröznek? Vajon a valóság felé vannak-e fordítva? Vagy inkább egy olyan horizont irányába, amely túl van a tér-idő kontinuumon? S ha túl van, ha ez már nem a fizikailag felfogott világ, akkor vajon mi, nézők hol vagyunk: honnan nézünk bele ebbe a tükörbe?

(Katharina Roters–Szolnoki József: Wunderblock, MODEM)