A Vakond egy hatalmas U betű alsó hajlatában fészkelődött, vigyázva, hogy bele ne szoruljon. Az O betűbe pontosan ezért nem mert volna beleülni, a még szűkebb G-be pedig végképp nem. Fekete bársonyt viselt, mint mindig, öltözete nem az emlékév ünnepélyes megnyitójának szólt. Ásólábát igyekezett könnyedén nekiérinteni a telefon monitorjának, ami már így is tele volt karcolásokkal. Kedvenc social media oldala úgy nyílt meg, hogy rögtön a főnökét ábrázoló, lehető legelőnytelenebb, politikai ellenfelei által előszeretettel használt fénykép töltötte be a képernyőt. A dugig tömött pofazacskójú Hörcsög szájából vetőmag csurgott, alatta pedig ez a főcím volt olvasható:

A Hörcsög az anyját is meg...

– Az állatoknak is vannak érzelmei – túrt bele foltos szőrzetébe egy éppenhogy csak ivarérett lemming.

– Nem tudtam. Azt hittem, csak dugunk, mert itt a nyár – felelte tettetett közönnyel a lány, egy amolyan pocokszerű, lázadó típus, inkább izgalmasan nyugtalanító, mintsem klasszikus szépség.

A Vakond még mindig a képernyőre tapadva nyúlt le a kanapé mellett álló letakart tálba egy csótányért. Leharapta a fejét, és mielőtt elropogtatta, gyorsan visszatolta fedőt a tál tetejére, nehogy a rovarok elmásszanak, mert éjszaka nem szeretett mezítláb a lakásban kószáló csótányra lépni. Közben egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét a tévéről. Ha már thriller vagy krimi, a Vakondot az a film szippantotta leginkább magába, amely derűs jelenetekkel kezdődött. Imádta nézni a feszültségtől terhes idillt.

Nem tudtam, szájon kell-e csókolni, vagy az neki sok. Talán nem a lelkesedést fejezem ki vele, csak megijesztem. Vagy tetszenek neki a természetes, temperamentumos, vasfüggönyön túl született nők? Tudok olyan is lenni. De amikor odaért, csak megfogta mind a két kezem egyszerre, és gyengéden megszorította. Finom, szinte észrevehetetlen mosoly terjedt szét az arcán, lesütötte a szemét.

– Let’s go to my car – mondta egyszerűen azon az ellenállhatatlan torokhangján. Hallgatagon ballagott mellettem a bőröndömet húzva, majd megtorpant, megmarkolta a vállam, hogy megálljak, és széthúzhassa magán a tolldzsekit, az alatta lévő kockás favágóinget, megmutassa a tiszteletemre nyomtatott póló feliratát: Dis is Finland Män.