Frank Tibor

Tovább

Tovább

Nincsen béke Amerikában. Az Egyesült Államok ma a konfliktusok hazája. Támad a political correctness (PC) ideológiája, de támadás alatt áll maga a political correctness is. Folyamatban van az amerikai történelem felülírása. Akadnak hasonlóságok mifelénk is.

Tovább

Egy nagyon jelentős magyar–amerikai művészettörténészről kiderült, hogy nagyon jelentős magyar–amerikai művész is. Magyar–amerikai? Nem inkább magyar–európai? Azért, mert valaki az Egyesült Államokban tölti életének egy részét, nem lesz még feltétlenül amerikai. Meller Péter (1923–2008) magyar és európai maradt a kaliforniai Santa Barbarában és Solvangben is, ahol élete utolsó, legtermékenyebb évtizedeit töltötte.

A műtörténész professzor művészetét családja és barátai valamelyest ismerték, de ők is csak igen kis részben. Valójában csak halála után derült ki, hogy mekkora és milyen rangú az a művészi örökség, melyet hátrahagyott, és amelyet jóval fiatalabb, hűséges kaliforniai egyetemi kollégája, Robert Williams professzor a Szépművészeti Múzeum kurátorai, Rózsavölgyi Andrea és Szőcs Miriam segítségével most a Magyar Nemzeti Galériában méltóan, bár nagyon kis hányadában kiállított. Meller Péter nagybátyja is jelentős művészettörténész volt: Meller Simon, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének vezetője. 1919 után el kellett hagynia az országot. Apja, Meller Dezső, a 30-as évek kedvelt neobarokk építésze volt, szülei Babitsékat és Csinszkát is barátaik között tudhatták. Péter eredetileg klasszika-filológiát és művészettörténetet tanult a budapesti tudományegyetemen, s a háború utáni években szorosan Szilágyi János György, Devecseri Gábor, Somlyó György és Détshy Mihály köréhez tartozott. A Szépművészeti Múzeum Modern Szoborgyűjteményében volt muzeológus. 1957 legelején nyolcéves kislányával hagyta el az országot. Hosszan dolgozott Itáliában és Németországban, míg 1968-ban elfogadta a University of California Santa Barbara-i campusának meghívását, s végleg Amerikába költözött. Az itáliai reneszánsz nemzetközileg is legjobb szakértői közé tartozott. Keveset publikált, nagy értékű tudományos kézirat- és jegyzethagyatékát a kiállítás kurátorai ugyancsak most tették hozzáférhetővé, online adatbázisban.

A kiállítás címében szenvedélyt és ironikus látásmódot hangsúlyoz. Mel­lernek mindkettőhöz bőségesen volt késztetése és tapasztalati anyaga. Élete tele volt kínlódással és útkereséssel. Félzsidó származása, bátyjának eltűnése a szovjet fronton, az 50-es évek hazai politikai klímája, első feleségének öngyilkossága, 1956 utáni távozása, külföldi pályájának nehéz kibontakozása megtanította az élet paradoxonjainak és féligazságainak ismeretére, korán kialakította fanyar látásmódját. Képein a görög-római mítoszok isteni világa ölelkezik a XX. század frusztrációival. Jelentős, újszerű, leleményes művészet Meller Péteré. 

A mostani kiállítás már nem az első alkalom műveinek bemutatására. Santa Barbarában többször is, és Londonban is volt már kiállítása. Nálunk ez az első. Csak remélhetjük, hogy mintegy százezer (!) lapja közül legközelebb nemcsak néhány tucat grafikáját, különleges, általa kitalált másolási és variálási technikákkal készített nyomatát, János vitéz- és Krúdy-illusztrá­cióit láthatja majd a magyar közönség, hanem azokat a kis itáliai városokat is, melyeket színes kartonpapírból hajtogatott, játékos szenvedéllyel, olaszországi életének, az olasz reneszánsz páratlan ismeretének emlékképeként.

Amikor utoljára járt Magyarországon, nemcsak pompás egyetemi előadásait hallgathattam, de elvittem őt ifjúkorának kedves nagymarosi nyaralójába is, melyet édesapja a családnak épített, s ahol néhány emlékezetes, iskolás nyaramat magam is töltöttem. A villa új tulajdonosai szeretettel és tisztelettel fogadták. A mennyezetről még mindig ott lógtak az ő saját készítésű kovácsoltvas lámpái. Ritkán láttam annyira megzavartnak és talán boldognak is, mint a maga ifjúkorával szembetalálkozva.

Tovább

Tovább

Tovább

Az amerikai közgondolkodásban mélyen gyökerezik a küldetés tudata, a kiválasztottság meggyőződése. Amikor az amerikaiak birtokukba vették szép és gazdag földrészüket, kialakult bennük a hiedelem: küldetésük sorsszerűen rájuk szabott elrendelés. Feladatuknak tekintették, hogy elterjesszék a maguk szabadságát és demokráciáját. „Sorsszerű, nyilvánvaló végzetük”, a Manifest Destiny egyike az amerikai lét alapfogalmainak, már-már az amerikaiság szinonimája. 

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024