Kürti László

Tovább

Tovább

Tovább

a platánok alatt próbáltam eljutni a kórházig. öcsém hívott, hogy bevitték nagyanyánkat. sárguló lombernyők alatt ömlött nyakamba a novemberi ég összes terhe. tócsáit kerülgetve nagyanyám vízhajtóira gondoltam, meg dagadt bokájára, s hogy zöld-sárga volt mellkasa, háta, miután elesett nemrég. száradó gallyak, bordatörések, túlhordott nagy jajok. a fájdalmas éjszakákat nem lehet kispórolni az életből, wc-re botorkálást sem, ha vízhajtót szed az ember vagy túl sokat vállal, napi stresszt, felelősséget magára. persze a vízhajtóval lehetne spórolni kicsit, így a botorkálással is: kevesebb idegeskedés, esés, bordatörés. viszont itt van ez a szárnyas tüdő, itt van ez a mellkast nyomasztó nagy, óceáni csönd, mellűrt feszítő nehézlégzés, odaszólás a gondoskodó gyerekeknek, hogy mégiscsak orvost kellene hívni, mert. szóval, napok óta fulladozik a mama.

Tovább

emlékszel még arra a tavalyi galambra, ami a saját történetének legvégére került csak hozzátok, ápolgattátok, etetgettétek ugyan, de az önálló, szabad életbe nem lehetett már visszasegíteni? az ember alig tervez a semmiből új jövőt. a vég felől, az elmenőkön át tudhat némi számvetést saját életéről kicsikarni.

most a tavasz, tojástörés, fészekből kizuhanás időszaka van, menetrend szerinti május. előre rettegsz tőle, előre szorongsz, pedig nincs, aki téged kibillenteni jönne jelened puha érzékeiből. bele vagyok esve a tavaszba, a fészek melegébe, önkéntelenül. elmosolyodom, amikor ez az erdei kis füles valószínűtlenül, épp a saját fűvetett udvaromon gubbaszt, fújtat, borzad rám nagy sárga szemeivel.

a bagoly éjszakai, ragadozó madár, ez minden különösebb utánajárás nélkül tudható. hogy. egeret, cickányt, mezei pockot eszik, szűkösebb időkben, télen például verebekkel is beéri. koruk a tollazat alapján és a költési időszakból kiszámolható: egy körülbelül háromhetes kölyökmadár ez, akit legalább két-három hónapig kell gondozni, etetni ahhoz, hogy felnőtt, vadászó bagolyként szabadon lehessen majd engedni, visszavadítva, biztonsággal.

Tovább

Megtanulni, hogy nem azért kegyetlenek hozzád, mert nem szeretnek, ami persze sokkal nehezebb, mint viselni szégyenét annak, hogy nem ismeri családod a biztonság anyagi és érzelmi alapvetéseit, pedig a közös boldogságotokba szeretnétek, mint nyári tengerek öblébe, beérni mindannyian

Tovább

nagyapáid elvadító szeretetére gondolsz, mert tudod, hogy szeretetből, irányított belátással hoztak erre a különös díszmadár-kiállításra. de téged sohasem a kiállítottságok érdekeltek, sem csupán a nyers testi lét, még csak a személyesség sem, hanem a minden élőlénnyel való belső összetartozás emléke és tudattalan közössége, szárnyak surrogása, turbékolások, elszakadások, visszatalálások ritmusos egyetemessége. a fajgalambok önfeledt, de korlátolt röpképességei, a hiba, az elfecsérelt, beteljesült életük, tapasztalatuk szárnyaló magasságai izgattak, a nemesen egyszerű odaadásuk, szeretetük röpülési pályái, belső létük beláthatatlansága. és tudják, egy valaki madarának lenni nagyobb emelkedettség, égbolt, nagyobb szabadság, mint mindenki senkijeként törni szárnyat, pusztulni névtelen országutakon.

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább
Élet és Irodalom 2019