Láng Zsolt

Balla Zsófia: A darázs fészke. Értekező líra. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 384 oldal, 3990 Ft

Az írások nem leíró jellegűek, a visszaemlékezések formája nem a memoáré: az elemzés a lényegük. Mi a helyhez való viszonyulás lényege? Mi van a belsejében? A tudattalanjában?

A válasz fokozatosan hívódik elő, kihámozódik, összeáll, mintegy működésbe jön. A kötet címe (A darázs fészke) a kötet első írásának címével egyezik, ez az írás a című fejezetben található, amely a második szöveg címét viseli, vagyis a két cím egymás értelmezője. Miféle fűről van szó? Sokféle értelmezése és szerepe felsorolódik (Babits kurtán ejtett „fü”-jétől kezdve Visky András édesanyjának lágerbeli fűleveséig), de valójában a magányos fűszál és a fűsokaság viszonyáról van szó, arról, hogy miképpen élhető meg az egyedi, egyszálas sors a fűmező kollektív sorsában. Miképp különíthető el az egyedi, és miképpen fejezhető ki?

Ha valaki elhagyja szülőhelyét, idegensége nem az új helyhez köthető, hanem elsősorban a régihez. Miféle viszony tartja fogva? Áprily és Jékely, a legnagyobbak között a helyük, de az anyaországban rajtuk maradt a periféria elidegenítő mássága. Vagy Bodor Ádám esete, aki évtizedek óta már Pesten él, de továbbra is az erdélyi író kategóriájába sorolják. Mitől erdélyi valaki? Mert a hegyekről ír? Netán gyakrabban használ „s”-t az „és” helyett? Mi teszi idegenné? A jelene vagy a múltja?

Tovább

A regény elején A kritikusok könyvében a két prof, Pelletier és Espinoza a négyes harmadik tagjáról, Liz Nortonról folytatott telefonbeszélgetéséről Bolaño úgy számol be, hogy felsorolja, melyik szó hányszor hangzik el. Első helyen magától értetődően a beszélgetés témája, Liz Norton végez, 50-szer mondják ki a nevét, második 24-gyel a barátság, harmadik a szem-kéz-haj triptichon 14-gyel, negyedik a sors 10-zel… A teljes regény esetében ugyanezeket a szavakat számolgatva más a sorrend: a barátság 29-szer szerepel, a szem-kéz-haj hármas 16-szor, a sors 49-szer. Egyéb szavakat tekintve, az élet 529-szer, a halál 199-szer. A gyűlölet 5-ször, a szeretet 94-szer.

A magyar fordítás (Kutasy Mercédesz) kiválóságát mutatja az is, hogy a spanyol eredetiben hasonlóak a számok, például a destino (sors) 51-szer fordul elő, az amistad (barátság) 23-szor. Az angolban a sors 330-szor szerepel, igaz, az egyik szereplőnek Fate a neve, és ha ezt leszámítjuk, akkor nagyjából ugyanannyi fate-et kapunk (47-et). A jó–rossz arány mindhárom nyelvben majdnem ugyanaz, a spanyolban és a magyarban is négyszer több a jó (bueno), mint a rossz (malo), az angolban háromszor. Az angol élet (life) 150-szer említődik, a halál (death) 92-szer, a spanyolban hasonló az állás (vida – muerte: 184 – 108). A magyar „élet” szó magas számát (529) az magyarázza, hogy olyan szókapcsolatokban is benne van, amilyen „a kurva életbe”. Ami még feltűnt, hogy a félelem (miedo) összesen 114-szer jön elő a spanyol eredetiben, a magyarban csak 69-szer. Ami nem jelenti, hogy nem volna ugyanannyi félelme a magyarnak, csakhogy olykor igésíti a főnevet (félni), míg a spanyol megtartja: aki fél, a félelmet birtokolja, vagy rátapad a félelem, vagy a félelem rabja lesz.

Tovább

Tovább

Tovább

Milyen volna egy mai író–olvasó találkozó a nyolcvanéves Szilágyi Domokossal? Hol tartanánk, a régi iskola pinceklubjában vagy a felújított csilivili színházban? Továbbra is kevés szavú volna? Csontsovány aszkéta? Ijedt tekintetű alkoholista, aki az est végére csendben maga alá vizel? Mindenkire acsargó gyűlöletzsák? Vadászkalandjait mesélő ex-szenátor? Szünet nélkül szójátékokat gyártó paprikajancsi? Elvidékiesedett nagytata vagy szoborszerűen megközelíthetetlen költőfejedelem? Írna még? Milyen cigit szívna? Hol élne, melyik városban, kikkel barátkozna, kikkel nem, az Írószövetségnek vagy a Szépíróknak volna-e tagja, vagy egyiknek sem? 1989-et hogyan fogadta volna? És utána? Mert persze ez a legsúlyosabb kérdés: milyen módon vállalta volna, hogy Balogh Ferencként jelentéseket írt? 

Tovább

Tovább

Ketten egy új könyvről - Csutak Gabi: Csendélet sárkánnyal, JAK+PRAE.HU, Budapest, 2017, 108 oldal, 2500 Ft

Csutak Gabi szövegei pszichoanalitikus leletek. Olykor bergmani mélységekig jut (Nyúlpaprikás, A hídon túl), olykor elidőz gyerekes furcsaságoknál (Dzsordzsalina). A fényképnél súlyosabbak: nevezhetjük ezeket az írásokat lélekkavicsoknak (Theophrasztosz, ókori lélekbúvár szerint a lélekben is kicsapódhatnak kövek, miként az epében, és ne feledjük, teszi hozzá, az epekövekbe az ember egész életének étrendje bele van foglalva). De Csutak Gabi kavicsait kár volna az elemzés szándékával széttörni. Alakjuk hasonló, színárnyalataik különböznek. Az irodalmilag kifejezésre jutott önterápia ontológiai bája bevonja az olvasót a mélylélektani vizsgálatokba, szeretne eligazodni az áttételi, viszontáttételi konstellációk között. Az emlékek és motivációk projekciójából, a lélekkavicsokból kirakható egy gyerek mozaikképe, egy kislányé, akit megvisel, hogy szülei a nagyszülőknél helyezik el, és amikor érte jönnek, a hattyúnézés hadműveletével terelik el figyelmét arról, hogy még nem viszik haza. Az elhagyatottság gyermeki keserűsége rátelepszik az egész könyvre.

Tovább

Györe Balázs: Amerikai grafit. Regény. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2017, 152 oldal, 2990 Ft

Ott van a története, ki lehet hámozni a levelekből, a feljegyzésekből, ilyen-olyan cetlikből. Nincs arról szó, ami megtörtént, és ami megváltoztatott mindent. Nem a titok derül ki. Keletkezik egy élet, ami egy titkot rajzol körül. Megszületik egy regény, ami kontúrt ad az elbeszélhetetlennek. Ami van, az satírozódik be, de amitől úgy van, ahogy van, az kitöltetlen foltként jelenik meg. Ezért is fontos kellék a grafitceruza. Anyagával sugallja a módszert. Anyaga a grafit. Hogyan készül, miféle szénkristályokból, miként készítik elő, mielőtt belehelyeznék a ceruzába, miféle ragasztót, miféle fát használnak. Tudhatunk mindent a lelőhelyekről, a fa minőségéről, a ceruza titkát nem fogjuk megtudni. A titkot, amit körbeír.

Tovább

Ilma Rakusa 1946. január 2-án született Rimaszombaton, ötéves kora óta Zürichben él. Magyar az anyanyelve, szlovén az apanyelve, németül ír. Zürichben, Párizsban és Szentpéterváron tanult, doktori dolgozatának témája: a magány ábrázolása az orosz irodalomban. Eddig huszonnégy kötete jelent meg. Ugyanennyit fordított oroszból, franciából, magyarból, szerbhorvátból. A Német Nyelvtudományi és Költészeti Akadémia tagja. Ez év februárjában vette át a Berliner Literaturpreist, a német főváros legrangosabb irodalmi díját.

Tovább

Ketten egy új könyvről - Balla Zsófia: Más ünnepek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2016, 184 oldal, 2500 Ft

A haza hely, ahol élni jó? Ahol otthonra lelünk? Igen, ahol otthonra lelhetünk, tehát keresnünk kell, megtalálnunk, megértenünk, határait megismernünk, talán szeretnünk is. Vágyódni utána mindenképp. Vágyódásunk nem nosztalgikus, nem is letargikus, nem is melodramatikus; csalásmentes. Mit jelent a hazatalálás? Balla Zsófia egykori, sokszor idézett aforizmája: „ahogyan élek, az a hazám” ebben a kötetben úgy módosulhatna: ahogyan keresem, az a hazám. Továbbgondolható, elemezhető, követhető itineráriumként ábrázolt keresés. Érdemes fejezetenként sorra venni állomásait. Érdemes a megadott sorrendben haladni, egyik állomást a másikhoz kötni. Filozofikus költészet ez, érzéki tárgyiasságban megtestesülve. A megtestesülés kifejezés teológiai értelme is illik ide: az értelmezés nem zárja be az értelmezőt, sohasem csukott, sohasem labirintikus, mint a titkot középpontjukban rejtő mítoszok. Egyetlen szókapcsolat vagy váratlan rím bármikor szét tudja dobni az előreláthatót.

Tovább

Gáll Ernő csak másnap reggel érkezik haza Bukarestből, és a reptérről egyenesen a szerkesztőségbe viteti magát. Amikor belép a szobájába, észreveszi a kartondobozt, megnézi közelebbről, és teljesen paffá lesz. Nem ért semmit, megijed. Behívja a mindenest, kikérdezi, idegesen toporog. Telefonálni nem mer, a dobozhoz hozzányúlni nem mer, a szobából kimenni nem mer. Kiles a dohányszagú függöny mögül, szemerkél a hideg őszi eső. Később behívja Szilágyi Júliát, volt feleségét, aki jóban volt Hervayval. Mit csináljunk? A helyzet valóságos voltát mérhetetlen döbbenetük hitelesíti. Át kellene csempészni az Utunk szerkesztőségébe, mégiscsak ők az Írószövetség Lapja, mondja Gáll Ernő. Szilágyi Júlia azt feleli, nem lehet ide-oda dobálni, tavaly halt meg, és még mindig nincs eltemetve. Ha már egész életében folyton lepasszolták, legalább most ne tologassuk.

   Gáll Ernő még aznap együtt ebédel néhány pártposztot betöltő íróval, és hosszas egyeztetés után kérvényt intéznek a városi pártbizottság kulturális osztályához, továbbá a bukaresti Írószövetséghez, hogy Hervay hamvait volt férje, Szilágyi Domokos mellé temethessék a Házsongárdi temetőbe.

Tovább

Norman Manea: Kötelező boldogság. Fordította Vallasek Júlia. FISZ-Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 258 oldal,2999 Ft

 

Őt soha nem a sérelmek, nem a bosszú vagy a számonkérés érdekli. Elbeszélései nem dokumentumok. A valóság absztrakció, még akkor is, ha konkrét dolgokról és eseményekről ír. Amilyen egy bukaresti lakónegyed, közismert utca, vagy akár újságokban is hírt kapó esemény. Művészi absztrakció. Épp ezért lehetséges, hogy az 1981-es keltezésű, vagyis a diktatúra kellős közepén megjelent novella (Robotkép) ugyanolyan leleplező, akár egy mostanában írt elbeszélés.

 

Tovább

Poszler György: Zuhanás a végkifejlet felé. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 204 oldal, 2990 Ft

Hogy mennyire hatásos egy tudós irodalmár figyelmeztető szava? Mennyit ér? Főképp, ha a nagy utolsók egyike? Mint ahogy az interjú készítői nevezik: „Azt gondoljuk, az európai irodalmiság egyik utolsó képviselője vagy…” És hasonlóképpen két mondattal arrébb: „Mennyire befolyásolja a kor ezt a fajta mentalitást, amit te képviseltél egész életedben? És mennyire aktuális ez most?” Egyszerre kérdés és kétkedés is… Holott Poszler válaszait saját aktualitásuk hitelesíti.

Tovább

Ketten egy új könyvről - Visky András: Ki innen. Hét színházi kísérlet. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016. 347 oldal, 2500 Ft

A kötetben megjelent darabok közül háromhoz egy-egy jelentős előadás kapcsolódik. A Visszaszületést az Avignoni Fesztiválon játszották (rendező Tompa Gábor), a Megöltem az anyámat (I killed my mother) Chicagóban (rendező Karin Coonrod) került a nézők elé, akárcsak a Pornó (Porn – 1989. A butterfly, rendező Patkó Éva). A könyv borítóján olvasható elismerő kritikák ezeket az előadásokat érintik (a Visszaszületés a fesztivál Off programjának a legjobbja volt, a Megöltem az anyámat és a Pornó főszereplője, Melissa Lorraine pedig kétszer is az „év színésznője”).

Tovább

Ménes Attila: Folyosó a Holdra. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 304 oldal, 3499 Ft

Három sors, pontosabban ugyanaz a sors… Három történet, pontosabban ugyanaz a történet… Minden ugyanaz, csak háromféleképp elmesélve. Három, nagyjából egyforma terjedelmű fejezet. Az elsőnek (Szökési kísérlet) Zuzmó, a nagybácsi, a másodiknak (Folyosó a Holdra) Lena, az anya, a harmadiknak (Winnetou) Lena (itt Maddalena) fia, Kenyér a főszereplője. Azért viselnek ilyen fura nevet, mert törvényileg minden lakost átkereszteltek (megváltoztatták a nevét). Kenyér apja, Gyurka, azért menekült el, mivel nem akarta, hogy a nevét megváltoztassák; bevette magát az erdőbe, azóta senki nem látta. Zuzmó és Lena egyes szám első személyben mesél, Kenyér elbeszélése harmadik személyű; a szöveg belső logikája szerint nem is lehetne másképp, mert akkor a haláláról aligha tudna beszámolni.

Tovább

Grendel Lajos: Rossz idők járnak. Novellák. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. Budapest, 208 oldal, 2900 Ft

Grendelről csak felsőfokban tudok beszélni. Nem trollkodás, ha elmeséljük, miről szólnak novellái, mert a lényeget úgysem fogjuk tudni elmondani. Grendel olyan, mint a nagy festők, akiknek a képeit aprólékosan elmesélhetjük, elmagyarázhatjuk, de amikor ott állunk előttük, csak akkor szólalnak meg. / A címadó novellában egy vidékről feljött fiú árulja az újságot az órásmester műhelye előtt; az órásmester két segéddel dolgozik, a fiú látja őket. Esik az eső, a fiúnak fáj a lába, az órásmester estefelé kijön, vesz tőle három újságot, aztán elmennek a kocsmába, aztán fel az órásmesterhez. Ennyi történik. És csak a végén derül ki, mi a baja a fiúnak a nagybátyjával, és hogyan bogozódik össze tragikus csomóvá két szál. De nem ez a fontos.

Tovább

Bán Zsófia: Turul és dínó. Jelenetek a képek életéből. Esszék, tanulmányok, kritikák. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 280 oldal, 3490 Ft

Mindenki tudna példákat mondani a személyes emlékezetre. Bán Zsófia könyve is akkor a legolvasmányosabb, amikor személyes emlékeivel szövi be elemzéseit. Könnyed és sodró, ahogy a gyerek összepréselt plüssállataitól eljut a kollektív emlékezet csorbaságát kitöltő amerikai mítoszokig, vagy ahogy a befagyott Wannsee páncélját a jégként ránk települt feledéssel hozza össze.

Tovább

Tamás Kincső: A Csinált-pa­tak állatkertje. Novellák. Mentor Köny­vek Kiadó, Marosvásárhely, 2016. 192 oldal, 32 lej / 2790 Ft


Nem novelláskötet és nem állatokról szól. Nem „erdélyi regény”, nem falumonográfia. Az utolsó faluregényt Szabó Róbert Csaba írta (Kutyák birodalma), bár az sem volt igazi regény. Tamás Kincső generációjából Márton Evelin ugyanarról a vidékről ír, ugyanannak a tájnak felhőjátékáról fest impresszionisztikusabb tablókat, szürreálba ojtva. Finy Petra Madárasszonya is idevágóan említhető, nem csupán tematikai a rokonság. A világtól elvonult Varga Illés nagy távokat befogó rövid mondatai is szóba jöhetnek összehasonlításkor. De az említetteknél formahűbb a forma, imagináriusabb a valóság és elvontabb a mondat… A román írók közül Veronica D. Niculescu jut eszembe, bár ő meseibb, a szlovákok közül Alexandra Salmela, nála viszont több a fantasztikum.

Tovább

Bartók Imre: Láttam a ködnek országát. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 318 oldal, 3499 Ft

Én is úgy szeretek olvasni, ahogy Cioran magasztalt házmestere, naivan azonosulva a könyvvel és az írójával, de élvezem azt a fajta olvasást is, a kritikusit, amit Cioran lesajnál: kémként, nyomozóként, netán hullatrancsírozóként belemerülni az olvasásba. Bartók Imre mostani regényét házmesterként nem olvastam volna végig, nyomozóként (maradjunk ennél) viszont izgatott, hova lyukad ki (a regényben is a könyv a téma), miről is van szó, merre alakul a „szakma” – fontos-e még, miről olvasunk, vagy mint ébredéskor az álmunk, elszáll minden, mihelyt letesszük a könyvet. Bár nem tudtam azonosulni a könyvvel, nem esett nehezemre áramába belemerülni, magával sodort lendülete, amellyel a mondatok papírra vannak vetve.

Tovább

Mészöly Miklós: Sólymok csil­lag­világa. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 168 oldal, 2499 Ft

Tovább
Élet és Irodalom 2019