„L. Simon ennek a, ha kell, ha nem, nyerő típusnak a látványfigurája. Gazdagodási rágcsáló: ha egy hétig nem nyer valamit, túlnőnek a fogai és elpusztul”

A hét elején Lázár János a parlament egyik bizottságában kijelentette, hogy „eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ? Nem hiszem, hogy bármelyikük is ezt akarja, hogy ezen a pár százezer hektárom elkezdjünk gazdálkodni” – ezt mondta a képernyőn is látható szenvedélyességgel, majd még szenvedélyesebben folytatta: „és amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor fideszes kormány van, akkor a fideszes menedzsment lopja szét”. Mennyire igaz: Kishantost például csakis azért nem tudták a szocialisták széthordani 1998-ban, mert elvesztették a választásokat. De ettől még igaz marad, ami igaz: jelentős lépéseket tettek ez irányban. Mint azonban látjuk, Ács Sándornéék föl sem lélegezhettek, mert hamarosan ott cuppogtak a fideszes csizmák a hantosi sárban, más kérdés, hogy ekkor már a szocialisták keltek a kishantosiak védelmére. Ha nem így lenne, nem volna Magyarország.

Mindenből van kiút, mert az idő majd kiforogja magát – vélhetően ezt gondolja a kormányfő, amikor egyik képtelen ötletét követi a másik, most épp befalazni készül az országot. Politikailag már korábban bezárta, szájal a fél világgal, komoly helyeken nem fogadják, ha igen, akkor csak azért, mert még mindig akad politikus, aki úgy gondolja, hogy jobb belátásra lehet bírni Orbánt. De ezek a találkozók inkább újabb és újabb szakítópróbák, ahol a magyar kormányfőnek viszonylag széles nyilvánosság előtt sikerül újra és újra bemutatnia, hogy milyen kemény ember vezeti a magyar népet, Ugocsa non coronat, eb ura fakó és így tovább. 

A kormányfő egy nyár eleji székesfehérvári beszédében sok más gondolat mellett a következőt mondta: „(…) emlékezzünk meg arról, hogy ennek a városnak Hóman Bálint volt az országgyűlési képviselője, akit nemrégiben jogi értelemben teljes mértékben rehabilitáltak. Ez a városunk rehabilitáció­ját is jelenti, ezért üdvözöljük ezt a döntést, és örülök annak, hogy Hóman Bálint emléke Székesfehérvár városából nem tűnik el, és reméljük, hogy hamarosan a tudományos és közéleti rehabilitáció is meg fog történni.”

Ebben a mondatban öt állítás van, ebből az egyetlen értelmes és igaz, hogy Hóman a város országgyűlési képviselője volt. További három zavaros, egy pedig súlyosan félrevezető.

Martonfaiak szállják meg az egykori katonai lőteret. A híradókból azt hallották, hogy településük határában menekülttábort alakítanak ki, így hát jönnek az emberek szatyrokkal, hasadásig tömött cekkerekkel, fiatalok, idősek. Elszántan lépdelnek, tettre készek, levernek néhány sátrat. A riportfilmen látható, hogy igen gyorsan kialakul egy köztér, köréje fejlődnek a falubeliek, egysoros vonalban, mint egykor a katonák, csak ők annak idején Tito csapatai ellen védték a hazát, ma a bevándorlókkal van a baj. Martonfa kétszázhúsz lelkes mecseki falu, valószínűleg mindenki ismeri a másikat. Egy napja jutott tudomásukra, hogy mi készül a környéken, ennyi idő alatt meg sem tudták beszélni a hallottakat, csak kapták magukat, meg ami a kezük ügyébe került, és most, mint egykori görög piacok főterén a polgárok, csoportokban tárgyalják a fejleményeket.

Mint mondanak a martonfaiak? Hát, tartalmilag azt, amit a magyar kormány miniszterelnöke hirdet már hetek óta: nem kérnek a bevándorlókból, mert a bevándorlók hozzák magukkal a bűnözést, gyilkolnak és megerőszakolják a lányokat. Sőt, feleségül akarják őket venni, mert úgy könnyebb a letelepedés. A Hir24 riportere, Kaufmann Balázs minden megszólalás után fölteszi a kérdést, honnét tudják mindezt, a válasz ugyanaz: látták a híradóban, hallották a rádióban. 

A mórahalmi határban már építik azt a kerítést, amelyik arra hivatott, hogy fölfogja a legújabb kori népvándorlás Magyarországon keresztül özönleni szándékozó tömegeit. A híradós felvételeken katonaemberek energikus mozgása látható, irtják a bozótost, egyengetik a talajt, egy terepruhás ember hunyorogva néz végig az erdő sávjában, ott, ahol az eredetileg négyméteresre, de már csak három méter magasra tervezett kerítés húzódik majd.

Akcióban a magyar közigazgatás, határrendészet, sőt, az egész kabinet. A Corvinus Egyetem diplomaátadóján a Fidelitas egykori vezetőjéből alig néhány év alatt külügyminiszterré avanzsált becsvágy beszédet mond. Annak az egyetemnek a szószékéről, amelyik a legsötétebb múlt rendszeri években is a nyitottság és a szabadság egyik szellemi menedéke volt, de a miniszter most egyetlen mozdulattal festi sötétre az eget, és hitet tesz az ország bezárkózása mellett.

„A magyar kormány azért nem jelezte előre, hogy felfüggeszti a menekültek visszafogadásáról rendelkező dublini egyezményt, mert ha előre jelezte volna, az rontott volna az intézkedés hatékonyságán” – jelentette ki a hét elején Bécsben Kovács Zoltán szóvivő.

Fontos gondolat, mert nemcsak arról szól, hogy ha a kormány úgy gondolja, minden további nélkül fölmondhat bármit, ami neki nem tetszik, de súlyosabb a magyarázatnak szánt második tagmondat, mely szerint ha a tagországoknak előre jelezték volna a tervezett lépést, az rontott volna a hatékonyságon. Ez a magyar kormány alapstratégiája, mondhatnánk azt is, hogy a lelke: nem konzultálni, nem egyeztetni, nem hagyni időt mások számára, hanem megtenni a momentán legkedvezőbbnek látszó lépést. A szövetségesek meg mindenki más, aki esetleg szintén érdekelt a rendezésben, az pusztuljon. Az európai közösség – amelynek az elmúlt években volt alkalma végignézni az Orbán-kormány unióellenes lépéseit – láthatta, a magyar törvényhozás hogyan játssza ki a közösségi jogot, és úgy általában is milyen kocsmai módszerekkel veri át azt a szövetségi rendszert, amelyikhez tartozik.

Néhány éve a New York-i John F. Kennedy repülőtéren őrizetbe vették, majd szexuális zaklatás, nemi erőszak kísérlete, valamint személyi szabadság korlátozása vádjával letartóztatták Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) akkori vezérigazgatóját.

Most, a múlt hét végén a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) lausanne-i közgyűlésére siető, mindenható elnökségének két vezetőjét, öt elnökségi tagját és néhány marketingigazgatót vettek őrizetbe a svájci hatóságok, és bár a tisztújítást megtartották, az újraválasztott Sepp Blatter két nap múlva lemondott.

Nekünk, magyar állampolgároknak a közélet megtisztulásának katartikus élményét évtizedek óta legföljebb külföldről becsorgó, ezekhez hasonló hírek adják. Hazai politikusi bűnfelderítéssel és bukott politikusok lemondásával kapcsolatos lélekemelő és megtisztító erejű események nincsenek.