Az a gond ezzel a várossal, hogy mind kevesebb az ilyen klasszikus, régi pesti kocsma. A faszika nem csak úgy haladtában vetette oda megjegyzését. Megállt, bámulta is kintről a helyet. Ezeket a fiúcskákat mostanában automatikusan címkézzük NER-lovagnak a csajokkal, noha már a nővéremék idején is megvoltak ugyanezek a figurák, pont ugyanígy néztek ki, pont ugyanígy bámulták kintről a kocsmaajtót, csak akkoriban még simán budai úri fiúknak hívták őket. A srácon kockás karriering, a nyakába vetett pulcsi megkötve, Ralph Lauren a cipő és a nadrág. A barátnőjére azért kicsit irigy voltam, gyönyörű alak, a melle éppen akkora, amekkorára mindig vágytam. Azaz pont jó, és ebből minden nőnek értenie kell, éppen úgy formás, ahogy, és majdnem nagy, de végül csak azért nem az, hogy sohase lógjon majd.

Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról – A ’86-os válogatott története. Szenzár Kiadó, Budapest, 2020, 356 oldal, 3999 Ft

Benedek elmond valamit, amiről sokunknak van története. Csakhogy az övé indulatoktól mentes, a valósághoz hűséges, miközben még azt is segít megérteni, milyen korban éltek akkor a földön. És a végén ugyanúgy 0-6 lesz az eredmény, mint amikor elkezdtük. Mexikóból tehát nem gólörömre, hanem gólbánatra emlékezünk. Ennek a történetét rögzítette Benedek Szabolcs. Nem mesét, legendát gyártott, hanem történelmet írt. Aligha tehetett mást, hiszen ma a magyar futball is már csak történelem.

6.10-ig annyira szimpatikus volt Lili, hogy oda mertem vetni az értelmetlen kérdést, amit általában azért tettem fel, mert kíváncsi voltam, hogyan reagál a nő hat perc tíz másodperces ismeretség után arra, ha a szemébe néző férfi hirtelen kilép minden keretből, nem érdeklődik tovább munkájáról, kedvenc főzelékéről, lakhelyéről, csupán csak kíváncsivá válik meglepett arcára, idiotizmus-mérőjének állapotára, hirtelen válaszára, arcára kiülő vagy onnan elszökő zavarára. A szokatlan kérdésem teremtette helyzet fulladt már korábban irtózatos szeretkezésbe, végzetes sértődésbe, hiszen hogyan képzelem, hogy egyéjszakáról kérdezem, egyéves, fokozhatatlanul unalmas kapcsolatba, valamint Mojito-koktél radikális kiköpésébe is. Abba viszont sohasem, hogy valaki azt felelje, halva született az egyetlen gyermeke.

Csillag Péter: Ady stoplisban – Klasszikus magyar írók a futballról. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 246 oldal, 3490 Ft

Ha Szabó Dezső viszolyog a pályától, abból szinte logikusan következik, hogy Ady Endre pályára lép. Pedig ha tippelnünk kellett volna arra, hogy akkori nagyjaink közül ki szerepelt futballmeccsen, nem feltétlenül őt említettük volna, már csak azért sem, mert – ahogyan a kötet rögzíti – Ady Endre sem csapatjátékos, sem sportember nem volt. Ennek ellenére az akkor joghallgató 1899-ben játszott Debrecen első csapatában. Egyebek mellett ez is kiderül Csillag Péter kötetéből, amely klasszikus magyar írók futballhoz, helyenként általánosabban véve a testkultúrához fűződő viszonyát mutatja be. Ennek köszönhetően olyan unikális kultúrtörténeti érdekességgel is gazdagodunk, minthogy Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán és Pásztor Árpád egyaránt ott volt a lelátón az 1927-es Magyarország–Ausztria (5:3, 40 ezer néző) mérkőzésen.

Seth Stephens-Davidowitz: Min­den­ki hazudik – Az vagy, amire klik­kelsz. Fordította Szieberth Ádám. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019, 358 oldal, 3999 Ft

Stephens-Davidowitz lenyűgöző és dramatikus példákat egyaránt hoz, hogy elmesélje történetét arról, hogyan változtatja majd meg a világról szerzett tudásainkat az adat. Emlékezetes parabolája az NBA-kosarasoké, amiből kiderül, a sportban sincsenek mesék, azonos adottságok mellett a középosztálybeli lét jobb esélyeket kínál, mint a szegénység, bármit meséljenek is erről amerikai álmok, amelyeket megint csak a valóság árnyal kicsit. Ahogyan a politikai észlelésünket is. Stephens-Davidowitz könyvének legerősebb része a politikai betét: Google-keresések és más adatbázisok alapján felállított modellekkel mutatja meg, mennyire mások az emberek, mint amilyennek mutatják magukat a nyilvános, a virtuális térben.

Timothy Snyder: A szabadság felszámolása. Fordította L’Homme Ilona. XXI. Század Kiadó, Budapest, 2019, 432 oldal, 4490 Ft

A szerző radikalizálja is a dilemmákat: egyenlőség vagy totalitarizmus, tények vagy hazugságok, kérdezi. És el is mondja: amíg nincs oktatással elért nagyobb egyenlőség, addig nincs demokrácia és manipuláció helyetti demokratikus vita. Csak éppen elegánsan kikerülni, hogy mondjon valamit a kapitalizmus szerepéről ebben a koordináta-rendszerben, vagyis nem beszéli el, annak radikális megújítása nélkül miből következne az egyenlőtlenségek csökkenése, ahogyan olyan válságjelenségekkel sem foglalkozik, mint amire Glenn Greenwald terjedelmes dolgozatában felhívta a figyelmet. Hogy tudniillik miközben a liberális sajtó alig várta, hogy Robert Mueller különleges ügyész bizonyítsa, Donald Trump orosz ügynök, sorra hozta a narratíváját igazoló, végül hamisnak bizonyuló sztorikat. Így pont úgy igazság nélkül maradt, ahogyan az eleve hazugságra épített fakenews-portálok. 

Schiffer András: Zöld jelzés. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 432 oldal, 4500 Ft

A schifferi világkép – a másfél évtized legjobb szövegeiből készített válogatás tanulsága szerint – a zöld, baloldali, radikális demokrata eszme minden oldalát befogja. Gondolkodásának középpontjában mindig a politikai közösség demokratizálása áll, ezért háborodik fel a viselhetetlen egyenlőtlenségeken, kel ki az oligarchák rendszere ellen, figyelmeztet az óriásvállalatok jelentette „antidemokratikus” veszélyre.

Az erős gyűjtésbe ugyanakkor fölösleges önismétlések is keveredtek, a „gondolatmásolások” mintha önigazolásba fordulnának. Emellett zavaróak azok a cikkek is, amelyek válaszként születtek egy-egy hírlapi vitában. Ezek ugyanis reakciók, amelyek így szükségszerűen „romlottabbak”, mivel automatikusan vetnek fel végül nyitva hagyott kérdéseket az előzményekről.

Anna Politkovszkaja: Orosz nap­ló. Fordította Szieberth Ádám. Athe­naeum Kiadó, Budapest, 2018, 416 oldal, 4499 Ft

A legbátrabb újságírók egyikét 2006-ban meggyilkolták, naplója az utolsó munkája, ami a halála előtti időszak eseményeit örökíti meg: az autoriter rezsim kiteljesedését, a nyomorult árulásokat és lopásokat. Kérlelhetetlen következetességgel mutatja be Vlagyimir Putyin politikájának valódi természetét, az oligarchák szolgai igazodását, az ellenzék domesztikációját. Borzongató olvasni a 15 évvel ezelőtti Oroszország valóságának krónikáját, mert Politkovszkaja tanulságtétele szükségszerűen az egyik lehetséges magyar út felrajzolása. Filippov Gábor, e kötet nagyszerű szerkesztője többször felhívta már a figyelmet arra, hogy ha a magyar modellt nem tekintjük unikumnak, az egyetemes históriában nem látott kreálmánynak, akkor összevethető más versengő autoriter rendszerekkel. Márpedig ezek egyike Oroszország. A hasonlóságot bizonyítja a napló, amelyben bizonyos szöveghelyeken tényleg csak neveket kell cserélnünk, hogy magyar újságcikkek köszönjenek ránk. Különösen figyelemreméltóak az rendszerkonform, öltönyös ellenzék gyávaságát taglaló részek.

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra. Fordította Torma Péter. Animus Kiadó, Budapest, 2018, 304 oldal, 4490 Ft

Aktuális szövegében például leszögezi: a liberálisok, miként anno a szovjet elit, képtelenek reagálni a XXI. század bomlására. Ez a könyv vádirat a liberális demokrácia ellen a liberális demokrácia, így a mindenekfeletti szólásszabadság védelmében. Ezek már ugyanis csak akkor védhetők meg, ha a lehetséges cselekvő ráébred, nem a múltját, az ideológiáját, a történetét kell óvnia, hanem az embert.

Douglas Murray: Európa furcsa halála. Fordította Seress Ákos. Alexandra Könyvesház, Pécs, 2018, 368 oldal, 3999 Ft

Európa öngyilkosságot követ el. Ezzel az árnyaltnak nem nevezhető mondattal kezdődik Douglas Murray kötete, amely Magyarországon a bevándorlásellenes politikai történet rajongóinak egyik ajánlott olvasmánya lett. A dolgozatot maga Orbán Viktor ajánlotta követői figyelmébe a Facebook-oldalán.

Ez a kötet azonban érdekesebb, mint ahogyan az ilyen politikai performanszokból következne. Még akkor is, ha a brit újságíró esszéjét túlírta, így a szöveg második része egyszerűen összecsuklik, oda már nem jut mondás. Addig azonban okosan beszéli el az intelligensen szortírozott, megfelelő emocionális tőkével ellátott mikrosztorikból építkező történetét. Ehhez megfelelő tapasztalati anyagot is gyűjtött, hiszen a migrációs válság kitörése után járt a többi közt Görögországban, Hollandiában, Magyarországon, Olaszországban, Svédországban.

Szivaccsal törölte a vért a padlóról. Anikóm meg akkor harapott bele a vállamba. Kinézett a kukucskálón, és látta, hogy Pannika, a szomszédunk takarít, mossa fel a férje szeretőjének holtteste hagyta vörös nyomokat. Aztán már csak ölelt Anikóm, olyan szorosan, ahogyan csak tudott.

Az egész csak két órával korábban kezdődött. Kiabálást hallottunk a lépcsőházból. Kisiettem az előtérbe, a kukucskálón néztem ki. Annyit láttam, hogy egy fiatal nő dörömböl a szembeszomszéd ajtaján. Világos volt, hogy botrány lesz. Visszamentem a szobába, lefeküdtem Anikóm mellé, gyöngéden megpusziltam, mondtam, várjuk meg itt, hogy kiordibálják magukat. Aztán már csak a takarításkor tértünk vissza kukucskálni.