Tódor János

Tovább

Tovább

Tovább

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) ugyanúgy működik ma Magyarországon, mint a múlt század ötvenes éveiben az ÁVO – mondta egy kiskunhalasi polgár a nyílt befogadóállomás bezárását követelő lakossági fórumon még júliusban. Őket ugyanis semmiről nem tájékoztatták, véleményüket nem kérték ki, holott ez még „egy ilyen demokráciában is elvárható lenne”. A harmincezer lélekszámú kiskunsági városban, ahol egy településen belül a legtöbb – három szigorúan őrzött zárt és egy nyitott – befogadóállomás található az országban, szeptember első napjaiban, a legnagyobb zárt táborból való legutolsó szökés (április óta a zendülések mellett többre is sor került) idején jártunk. Ekkor éppen hét pakisztáni férfi mászott át a háromembernyi magas kerítésen.

 

Tovább

Tovább

A hatóságok képviselői brutálisan megverték, zaklatták, majd Szerbiába toloncolták a menekülőket, köztük nőket és gyermekeket. Gyakran gázspray-t is használtak, kutyákat uszítottak rájuk, rugdosták, botokkal és ököllel verték, műanyag bilincsbe verték, majd – további sérüléseket okozva – a szögesdrótkerítés vékony résein tuszkolták át őket– tette közé idén júliusban jelentését a Human Rights Watch (HRW) nevű nemzetközi jogvédő csoport a honlapján. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) aggódik amiatt, ahogyan a magyar hatóságok a menedékkérőkkel bánnak, és sürgeti a magyar hatóságokat, hogy vizsgálják ki azokat a vádakat, amelyek szerint a kerítés nyolc kilométeres körzetében elfogott és annak túloldalára visszakísért migránsokat a hatóságok megverik vagy kutyákat uszítanak rájuk.

Több hónapja igyekszem törvényes úton bejutni újságíróként a magyarországi őrzött, illetve nyitott befogadóállomásokra, tranzitzónákba, hogy saját szememmel győződhessek meg az ottani körülményekről, és hozzájárulásukkal szót válthassak a menedékkérőkkel. Mindhiába: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH) „nem áll módjában”engedélyezni kérésemet. A miértre sokáig nem kaptam választ, ám az alábbi levelezésből kiderül, hogy a  BÁH korántsem az olykor brutális határrendőröktől, hanem kizárólag tőlem (és nyilván minden munkáját végezni akaró médiamunkástól) félti a menedékkérők személyiségi jogait. A sajtószabadság és a hiteles tájékoztatási kötelezettség nagyobb dicsőségére. A BÁH elutasítást indokoló levelét – kifejezett kérésem ellenére – névvel és beosztással persze senki sem merte vállalni. Az ügyben keletkezett összes levelet közöljük. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Magyarországon a politikusok és a politikamagyarázók zöme kis túlzással alig látott menekültet. Vagy ha mégis, gondolom, higiénés okokból, nem mert közel menni hozzá. Ettől is ennyire magabiztosak a megélhetési idegengyűlölők, amikor kisstílű embertelenségeiket elővezetik, jutott eszébe a „menekültipari” riporternek, aki most éppen Körmenden tapasztalhatta meg, hogy semmi nem az, aminek a gyűlöletiparosok láttatni akarják. A rendőrségi vizsgálat egyértelműen cáfolta, hogy a befogadottak kézilabdás lányokat molesztáltak és ablakot törtek volna be. Egyikőjüket viszont 50 ezer forint (maximális) bírsággal sújtották, mert nem a zebrán kelt át. Az általam megismert körmendiek viszont – az ipari méretű pánikkeltés és jogos kétségeik dacára – tisztességes emberek tudtak maradni.

Tovább

Tovább

A tiszavasvári Keskeny és Széles utcák általunk megkérdezett, megnyomorított életű lakói nem kérnek a városuk – országgyűlési képviselői álmokat dédelgető – polgármestere által rájuk szabadított érpataki modellből.

A modelljéről hírhedt érpataki polgármester, Orosz Mihály Zoltán Becsület Légiója bevette Tiszavasvári cigánytelepét, és nyerésre áll az állami hatóságokkal, cigány és nem cigány jogvédőkkel szemben. A hatóságokat csöppet sem zavarja, hogy az érpataki légiósok tevékenysége jogszabályokba ütközik. Mint ahogy az sem, hogy Orosszal szemben több bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárások vannak folyamatban, az akció közbiztonsági szakértőjét, az ex-Jobbikos országgyűlési képviselőt, Zagyva György Gyulát pedig zaklatás miatt ítélték el jogerősen 2014-ben.

Tovább

Tovább

Tovább

Csapody Tamás: Bortól Szombathelyig. Tanulmányok a bori munkaszolgálatról és a bori munkaszolgálatosok részleges névlistája. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 253 oldal, 6800 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

„A kurva anyjuknak kell ide menekülttábor! Meglátjátok, a horvátok majd megoldják, golyószóróval…” A bolt mögül jönnek a hangok, én átellenben a Rózsaszín párduc presszó (kocsma?) hátsó falához – az alig húszcentis árnyékcsíkba – húzódva kortyolom a négyszázalékos, jéghideg sört. A polgárőrök igazítottak útba, merre az egyetlen sormási bolt. Cefet meleg van, árnyékban (de hol van itt embernyi árnyék?) 37 Celsius-fok. A Rózsaszín párducnak a kiírás szerint 8-tól 22-ig kéne nyitva lennie, ténylegesen viszont zárva van; meglehet, a 7-es úton hamarosan kezdődő félpályás útlezárás miatt van az alkalmi szesztilalom. A bolt ajtaján: „Csatlakozzon augusztus 7-én 14 órától 19 óráig a NEMET MONDÓK (sic!) táborához!”

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2019