Schüttler Tamás

Arthur Koestler: Sötétség délben. Új fordítás az eredeti kéziratból, fordí­totta Mesés Péter, Magvető Könyvkiadó, 2019, 304 oldal, 3499 Ft

Rubasov a proletariátus forradalmának első nemzedékét képviseli, annak a néhány tucat bolsevik értelmiséginek egyike, aki az életét tette fel a világ jobbá tételére, aki hitt abban, hogy a tömegek „relatív fejlettségi szintjük”, azaz elmaradottságuk ellenére „átzsilipelhetőek” egy magasabb rendű társadalomba. Aztán ezeknek a többnyire polgári származásúból forradalmárrá vált figuráknak, így Rubasovnak is, rá kell döbbenniük arra, hogy a felemelkedés érdekében nem ritkán erőszakra, a demokrácia szabályainak átmeneti feladására, sőt a morális tisztaság időleges háttérbeszorítására van szükség. El kell fogadni a „cél szentesíti az eszközt elvét”, még akkor is, ha ez emberéletek sokaságába kerül. Végül társai, majd a saját sorsán keresztül kénytelen megtapasztalni, hogy a pártban nincs helye vitáknak, alternatív megoldások keresésének.

Tovább

Tovább

Konrád György: Öreg erdő (Ása­tá­sok 2.) Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2018, 503 oldal, 5999 Ft

Az öregség, az elmúlás ezekben a szövegekben sztoikus nyugalommal tudomásul vett tényként, az élet teljességének részeként jelenik meg. Egy öt évvel korábbi kerek születésnapja kapcsán így ír: „Azt kérded, miért éljél? Csak! Mert akkor is jó, ha nem jó.” Majd a nyolcvanadik születésnapján, a különböző köszöntő beszédeket követően ő is el szeretne mondani egy búcsúbeszédet „talán Öreg erdő címmel. Elbúcsúzom attól, ami nékem adatott…föl tudom hívni a föld alatt a halottakat is, és üdvözölni tudok bárkit, akihez közöm volt.” (Alulmúlom 369.)

Tovább

Arthur Koestler: A vágyakozás kora. Fordította Makovecz Benjámin. Joshua Könyvek, Budapest, 2018, 490 oldal, 4600 Ft

A regény végén Koestler a nyugati világ elpusztításának vízióját írja meg, egy ellenséges hatalom ejtőernyőseinek leszállásáról szólnak a hírek, s nem kizárt egy atomtámadás sem. A Szabadállam, sok baloldali értelmiségi álma, az első számú vezető, az öreg diktátor halála ellenére is megmarad olyannak, amely ellen az egykor hittel élő Koestler, ahol lehetett, harcosan fellépett.

A szovjet H bomba árnyékában élő Párizs szalonjaival, Szajna parti kedves kávézóival, kocsmáival elpusztul, ha nem is fizikailag, de a világháborús pszichózis semmivé foszlatja ezt a varázslatos világot.

Tovább

Az Eötvös életrajzok mindegyike említést tesz arról, hogy a politikusnak és írónak készülő ifjú báró az ezernyolcszázharmincas években több utazást is tett Nyugat-Európában, többek között Franciaországban is. Ezeknek az utaknak az élményei, az utazásokról írott útirajzai, társadalmi kérdésekről írott tanulmányai mellett beépültek A karthauziba is. Eötvöst megragadta ennek a félremete hegyi rendnek a szigorú életformája, a némaság, az állandó magány, a szakadatlan elmélkedés. A regényben többször utal arra, hogy a karthauziak rideg kolostori életformájának vállalása, különösen a majdnem állandó magány, a rendtársakkal való érintkezés, a beszéd lehetőségének szinte teljes korlátozottsága egy fiatal lélek számára még akkor is elviselhetetlen, ha megelőzően hatalmas megrázkódtatások, szenvedések érték. Talán ezért is viszi haldokló főhősét a kolostoron kívülre, a monostorban élő, renden kívüli emberek közé, egy idős orvos és egy felszabadultan élő, gyermekeket nevelő parasztcsalád közelébe.

Tovább

Tovább

Géczi János és Csányi Vilmos: Őszi kék. Két homo sapiens beszélget. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 4000 Ft

Aki ismeri Csányi elmúlt évtizedben írott regényeinek, novelláinak sorát, az tudja, hogy íróként épp az lett a legfőbb sajátossága, hogy történetei, hősei valamilyen módon kötődnek humán etológusi énjéhez. Meg talán azért is akart idősödve írni, mert így kívánta beteljesíteni az írást még nem ismerő, archaikus társadalmakban az öregek legfontosabb küldetését, a nemzedékről nemzedékre felhalmozódott tudás elmesélését a felnövekvő generációknak. Géczi János Csányiról megírt portréja egy reneszánsz személyiség világlátását és életszeretetét idézi fel, olyan korban, amikor ez a fajta bölcsesség, nyitottság egyre inkább kiveszőfélben van.

Tovább

Umberto Eco: Pape satan – Hírek egy folyékony társadalomból. Fordította Barna Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018, 564 oldal, 4399 Ft

Az Eco-írások azt mutatják, hogy szerzőjük, aki még egy szilárdabb értékrenddel bíró társadalomban szocializálódott, meglehetős idegenséggel tekint erre az egyre inkább cseppfolyóssá váló, egyre több bizonytalansággal terhes világra. Sok minden zavarja ebben a közegben, s nem csak azért, mert sok minden elveszett ifjúkorának biztos fogódzóiból, hanem azért is, mert az új többnyire nem megszüntetve őrzi meg a régit, hanem elsöpörve, szinte megsemmisítve. Használja a mobiltelefont, de aggodalommal tekint az élet minden színterén mobilozó emberek sokaságára, akiknek legszemélyesebb magánélete, annak intimitásai válnak a nyilvánosság közprédájává. Hasonlóan vélekedik a Facebookon és a Twitteren való folytonos kitárulkozásainkról, arról a ma általánossá váló emberi attitűdről, amelynek lényege önmagunk már-már hivalkodó láttatása.

Tovább

Heltai Jenő: Négy fal között
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Botos János: Magyar zsidók szovjet lágerekben 1939–1956
Szántó T. Gábor: 1945 és más történetek

Tovább

Tovább

Vajda Mihály: Emlékezet. Idegenség. Zsidók és más idegenek. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2018, 200 oldal, 3200 Ft

Vajda egyik legfinomabb tollal megírt, az identitás sokrétegűségét fejtegető esszéjében megfogalmazza, hogy énünk, személyiségünk sokféle identitást zár magába, s a mélybe szorított identitásaink bizonyos kulcs- vagy inkább sorsélmények hatására felszínre kerülnek. A kötet másik esszéjéből (amelynek címe is sokatmondó: Én mint tanú) kiderül, hogy Vajda számára ilyen sorsélmény volt a tízéves gyerekként átélt vészkorszak. Sok más zsidó származású emberhez hasonlóan, az üldözések kapcsán megélt nyolc-tíz hónap élményei mélyen megragadtak az emlékezetében, de évtizedekig nem tudatosultak, s amint írja, csak idősödve eszmélt rá, hogy a soá volt az a sorsélmény, ami egész életét, gondolkodását meghatározta.

Tovább

Ketten egy új könyvről - Konrád György: Falevelek szélben (Ásatás 1.) Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 500 oldal, 5999 Ft

Konrád sokadik kötetében – legutóbb épp a Vendégkönyvben – küzd azzal a problémával, hogy az író által megélt élet, a tűnődéseiben felvillanó gondolatok, amelyek érdemesek az elmesélésre, sokszorta számosabbak annál, mint amiket egy őhozzá hasonló szorgalmú és írásvággyal megáldott vagy megvert tollforgató még képes megírni. Egyik kötetbeli esszéjében arról ír, hogy a tengernyi elmesélhetőből, az írásra érdemes sokaságból az író tudata, vagy éppen tudatalattija önkényesen válogatja ki a megírt szöveg tárgyát, témáját. Aki végigolvassa ezt a félezer oldalt, annak számára egyértelmű, hogy az író e rövid esszéinek, hangulatokat, arcokat felvillantó pillanatfelvételeinek témáit korántsem önkényesen választja ki. Ha a teljesség igénye nélkül leltárt készítünk a szinte szekvenciálisan visszatérő főbb témákról, akkor nyilvánvaló, hogy a megírásra került témák mindegyike mélyen beégett Konrád tudatába, s ott munkál személyiségében.

Tovább

Catherine Horel: Horthy
Gróf Bánffy Miklós: Huszonöt év
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer antiszemitizmusának mérlege
Romsics Ignác: A Horthy-korszak

Tovább

Körner András: A magyar zsidó konyha – kultúrtörténet 77 autentikus recepttel, Corvina Kiadó, Budapest, 2017, 396 oldal, 6990 Ft

A galíciai bevándorlók édes-savanyú ízvilágot hoztak és olyan speciális ételeket, mint például a gefilte fist, a sokféle módon főzött töltött halat. A regionális különbségeket mi sem jellemzi jobban, mint hogy ezt a fajta halételt a nyugati területekről bevándorolt dunántúli zsidók egyáltalán nem főzték, ők sokféle hallevest, halkocsonyát tettek az ünnepi asztalokra. S ők honosítottak meg olyan süteményeket, mint a réteges, dióval, mákkal és gyümölcsökkel töltött a flódni vagy a pólyást formázó kindli. A cseh-morva származású zsidók többféle juhtúrós ételt, lepényt sütöttek. Az Erdélyen át bevándorolt zsidók megannyi fűszernövényt használtak és terjesztettek el. S ebből az irányból érkezett egy spanyol eredetű, ám a török portánál menedéket kapott szefárd zsidó közösség, akikhez kötődik a mediterrán vidékek konyhájának meghonosítása. De a zsidó konyha szerves részévé lett a Délvidékről, Szerbiából, Horvátországból bevándorolt zsidók számos étele, például a paradicsommal és padlizsánnal készült, olivabogyót is tartalmazó saláták, és az ürüből, bárányból készült sültek.

Tovább

Yitskhok Leybush Peretz: Vé­nusz és Sulamit – válogatott el­be­szélések. Jiddis, német és an­gol nyelvből fordította: Deme An­na, Gyárfás Katalin, Katona Fe­renc, Komoróczy Szonja Ráhel, Les­ták Eszter, Tolnai Ágnes, Végh Ro­land, a bevezető tanulmányt írta Ko­moróczy Szonja Ráhel. Zachor Ala­pítvány, Budapest, 2017, 347 ol­dal, 3290 Ft

Peretz a mesevilág megidézésekor azonban nemcsak önmagukban szól a csodákról, hanem érzékelteti, hogy ezek a csodák teszik valamennyire élhetővé az egyébként elviselhetetlen szegénységet, nyomort, amely e csodák nélkül lehetetlenné tenné a vallási előírások megtartását. A Varázsmester című novella házaspárja egy ilyen varázslat segítségével tudja nincstelensége ellenére megülni a széder estét, a Ha nem még magasabbra című novella híres nemirovi rabbi hőse az őszi nagy ünnepek közötti félelmetes napokban azért tűnik el minden esztendőben olyan rejtélyesen, hogy saját kezével vágjon fát az erdőn egy-egy nincstelen, beteg öregasszonynak, de a közösség meg van győződve róla, hogy az égben jár.

Tovább

Tovább

Mary Gluck: A láthatatlan zsidó Budapest. Fordította Lengyel Péter. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2017, 223 oldal, 3900 Ft

Mary Gluck könyve azzal a szomorú ténymegállapítással zárul, hogy a Trianon utáni Magyarország és még inkább a holokauszt alapjaiban tüntette el Budapestnek ezt a többnyire láthatatlan szabad, liberális és tegyük hozzá zsidó arculatát.

Tovább

Ámosz Oz–Fania Oz-Salzberger: Zsidók és szavak. Fordította Szán­tó Judit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017, 322 oldal, 3490 Ft

A Zsidók és szavak négy nagy esszéfejezetben járja körül, mit jelentettek és jelentenek a szavak, a szövegek a zsidóság szellemi és társadalmi sajátosságainak kialakulása és megőrzése szempontjából. A fejezeteken végigvonul az az alapgondolat, hogy a zsidóság elsősorban a szavak, a szövegek révén, ha úgy tetszik a szövegalapúsággal őrizte meg önmagát. Túl azon, hogy a Tóra, majd az ehhez kötődő Talmud és a többi írott szövegek a bibliai időkben, majd a szétszórattatás után is a zsidó ember, a zsidó család életének az étellel azonos jelentőségű táplálékát képezték.

Tovább

Könyvtárnyira tehető a drezdai szőnyegbombázás történetét, főként a szövetségesek szándékainak, motivációinak morális megítélését elemző hadtörténeti, etikai művek száma. Stratégiai szempontból ugyanis 1944 végére a háború sorsa eldőlt, mind az angolok, mind az amerikaiak, mind pedig a szovjet erők diadalmasan haladtak nyugatról és keletről Berlin felé. A városnak nem volt már különösebb hadászati funkciója, a környéken lévő olajfinomítókat, fontosabb hadiüzemeket 1944 augusztusától decemberig megsemmisítette a szövetséges légierő. A Luftwaffe 1944-45 fordulóján már nem jelentett komoly veszélyt az előrenyomuló szövetségesek és a szovjetek számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Drezdától alig negyven kilométerre keletre lévő, a Neisse partján, a mai német-lengyel határon épült szintén jelentős építészeti értéket képviselő Görlitzet gyakorlatilag puskalövés nélkül foglalták el a szovjet csapatok, s ezáltal a Neisse-parti ékszerdoboz megmenekült a pusztulástól. Hasonlóan épen túlélte a háborút a német-lengyel-cseh határon fekvő Zittau és Bautzen történelmi központja is.

Tovább

Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl – A zsidók vallásvál­tá­sa Magyarországon a reformkortól az első világháborúig. Böl­csé­szet­tudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Budapest, 2014. 670 oldal,3800 Ft

Tovább
Élet és Irodalom 2019