Csillag István

Tovább

Tovább

Markó Béla: Zsarnokra várva. Esszé, publicisztika 2017–2021. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 544 oldal, 4990 Ft

Markó az újra terjedő nappali sötétségben azzal világít, hogy egyenesen beszél. Valahogy így: „…Romsics Ignác könyve mégis jó példa lehet arra is, hogy aki objektív, az végül is toleráns.” (221.) „Tájékozottsága és elemzőkészsége mellett van még valami, ami kivételes nála [Romsicsnál]: az önmegtartóztatása.” (213.) A fegyelmezettség és önmegtartóztatás azonban Markónál nem akadálya a felelősségvállalásnak és a bátorságnak: „Végül is az RMDSZ kényszerű pártsemlegessége sem jelentette azt, hogy nekünk Erdélyben nem voltak fontosak az általános demokratikus célkitűzések, de nyilvánvalóan sajátos optikával közelítettük meg ezeket, például a közigazgatás decentralizációját magyar szempontból nem pedig szociáldemokrata, liberális vagy kereszténydemokrata megfontolásból tartottuk jónak, mivel mi az önkormányzatokban mindig erősebbek lehetünk, mint Bukarestben. Akárhonnan nézem tehát a többség és kisebbség viszonyát, nem lehet pártprogramoknak alárendelni.” (152.) „Ha nem muszáj, nem szólunk. Mintha nem azért lennénk ott, ahol vagyunk, hogy legyen bátorságunk véleményt mondani. Politikusok, papok, tanárok, értelmiségiek, mindenki.” (343.)

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Gegesy Ferenc: Kádártól Orbánig. A puha diktatúrától a demokratúráig – 50 év, ahogyan én átéltem. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 376 oldal, 3990 Ft

Gegesy nem tudományos dolgozatot írt, jóllehet az okadatolás, az alkalmazott apparátus megtévesztő, hanem a számvitelből ismert tartozik/követel akasztófát alkalmazva sorolja fel az ország mindenkori vezetőinek tartozásait, az ország népének a követeléseit. Talán nem véletlen, hogy az euro-zóna pénzügyminisztereinek tanácsát több, mint egy évtizedig vezető valahai luxemburgi miniszterelnök, később az Európai Unió elnöke, Juncker így beszélt a gazdasági nehézségekről: „Mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Csak azt nem tudjuk, hogyan, miként fognak minket újraválasztani, ha már megtettük, amit kell.” Sajnos, a gazdaságpolitika sem csupán számvitel.

Tovább

Tovább

Bokros Lajos elképesztően gondolatgazdag, minden mondatában tűpontosan fogalmazott, lenyűgözően dokumentált kötetben a nagy öreg: a „renegát” Kautsky és öt későbbi kortárs, Hannah Arendt, Friedrich Hayek, Karl Polányi, Karl Popper, Joseph Schumpeter szocializmusról írott könyvei alapján vizsgálta meg a szocializmus lehetségességét, elkerülhetetlenségét, kívánatosságát. A politikai filozófia és a politikai gazdaságtan legnemesebb hagyományait követő kötet angol nyelven a svájci Springer kiadó gondozásában jelent meg a mű tartalmát előre összefoglaló címmel Socialism – The Tragedy of an Idea. Possible? Inevitable? Desirable? Mielőtt megismertetném az olvasóval a hallatlanul érdekes könyv gondolatmenetét, a tárgyalt kérdéseket és a vizsgált 1+5 szerző dilemmáit, sietek összegezni a könyv ítéletét: a (marxi) szocializmus sem nem lehetséges, sem nem elkerülhetetlen, sem nem kívánatos.

Tovább

Markó Béla: Egy mondat a szabadságról
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Zoltán Gábor: Szép versek 1944
Tompa Andrea: Haza

Tovább

Tovább

Tovább

Soros György: A nyílt társadalom védelmében. Fordította Felcsuti Péter. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2020, 224 oldal, 3600 Ft

Soros a záró, elméleti fejezetben foglalja össze tudományos újítását: a reflexivitást, ami több vonatkozásban is megkérdőjelezi a társadalomtudományok közelíthetőségét a természettudományokhoz, amennyiben a megfigyelés tárgyát képező gondolkodásra képes emberek maguk is alakítják a megfigyelés módját és a leírásra váró jelenség lefolyásának a menetét. A tudományos leírás nehézségeiben az emberi bizonytalanság elve játszik szerepet, amely az esendőségen (az emberek ismeretei nem tökéletesen fedik a valóságot) és a reflexivitáson (hogy az emberek – akár tökéletlen ismereteik alapján is befolyásolják a valóságot) alapul.

Tovább

Tovább

Tovább

1947-ben senki sem mert volna röhögni, ha A tizedes meg a többiek című Keleti Márton-filmet már ekkor bemutatták volna, és elhangzik, hogy „az oroszok már a spájzban vannak”. A háború után Kelet-Európában katonaruhás (meg civil ruhás) oroszok húzódtak meg a spájzban, Nyugat-Európában a spájzokba amerikai pénzből, a Marshall-segélyből vásárolt élelmiszerek kerültek. Ez a különbség a mai napig, koronavírus idején megmaradt: katonaruha és katonai ellenőrzés hazánkban, Oroszországban; pénzsegélyek és élelemosztás a polgári Nyugaton.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022