Fehér Dávid

A festés mint folyamat kérdését talán Dieter Honisch fogalmazta meg a legpontosabban, amikor azt írta, hogy Nádler „lenyűgöző termékenysége, az a tény, hogy szüntelenül fest, magában a festészet princípiumában gyökerezik. Nem az eredmény a döntő, hanem a festészet állandó folyamata”. Honisch szerint Nádler célja nem a kép, hanem a festészet maga: képei mind állapotképek, melyek a szüntelenül mozgásban lévő nagy Egész mint folyamat összefüggésében értelmezhetők. Ezért írja Honisch – némileg félreérthető módon –, hogy Nádler „festő képek nélkül”. A képnélküliség ebben az esetben korántsem azt jelenti, hogy ne alkotna Nádler lenyűgöző képeket, hanem inkább azt, hogy ezek a képek nem az alkotófolyamat végcéljai, hanem inkább stádiumai. Az életmű ennyiben – amint erre a művész monográfusa, Hegyi Lóránd is utalt – egyfajta „vizuális naplóként” is felfogható, amelyben számos festmény címe mindössze a készülés helyét vagy időpontját tartalmazza, és ennyiben egy állapotot reprezentál.

Mindez persze nem jár a kép leértékelődésével, hiszen szintén Hegyi fogalmazta meg találóan azt, hogy Nádler művészetében „a kép maga a legvégső intenzitásig fokozott élmény, amelyben konfliktusok és küzdelmek, keresés és megtalálás sűrűsődik össze”. Honisch kifejezésével, Nádler festményei „egzisztenciális fajtájú élményképek”. A Hét utolsó szó képei ennek a „legvégső intenzitásig fokozott” egzisztenciális élménynek adnak formát. Önmagukban is intenzívek, mégis egymás összefüggésében olvashatók, finom elmozdulások, módosulások hálózataként.

Tovább

Tovább

Tovább

(Gerhard Richter Abstraktion című tárlata október 21-ig látható a potsdami Museum Barberiniben.)

A realizmus és az absztrakció kettősségének és szembenállásának feloldása a richteri életmű egyik kiindulópontjának is tekinthető: a Kelet-Németországból Düsseldorfba emigráló Richter ugyanis a keleti blokkban kötelező érvényű realizmus és a nyugati művészeti színtereken „világnyelvként” kezelt absztrakció közötti harmadik utat kereste, és ezt a két művészetfelfogás fedésbe hozásával érte el. A richteri életmű és oeuvre-katalógus (szimbolikus jelentőséggel bíró) kezdőpontja az Asztal (1962) ennek programadó példája. Richter egy expresszív gesztussal felülfesti és destruálja a fotószerűen megfestett asztalt, áthatásba hozva a fotóalapú realista és az informelre jellemző absztrakt képalkotást.

Tovább

(Erwin Wurm Egyperces munkák – A szobrászat mint program című kiállítása szeptember 23-ig látható a budapesti Ludwig Múzeumban.)

Ebben a tekintetben Erwin Wurm számos huszadik századi művészeti tendenciát megidéz és továbbgondol. Nemcsak a fogyasztói társadalom fétistárgyait egyszerre felnagyító és perszifláló pop artot, hanem a hétköznapi tárgyat művészetté avató, gyakran humorral és iróniával átitatott duchamp-i ready-made-et, illetve a társadalmi kérdésekre reflektáló beuysi szociális plasztikát. Ezeket az előképeket, hagyományokat azonban Wurm a maga játékos módján ki is fordítja, amikor úgy fogalmaz, hogy elhízni vagy épp lefogyni önmagában is szobrászat, hiszen ebben az esetben is a test formálásáról, alakításáról, a kontúrokról, a tömegről és a térfogatról, vagyis a szobrászat alapkérdéseiről beszélhetünk.

Tovább

(A Pakui Hardware A megszokás szülöttei című kiállítása a Trafó Galériában 2018. január 7-ig látható.)

Tovább

Tovább

(Jiří Kolář és Běla Kolářová kiállítása a Vintage Galériában 2017. január 13‑ig látható.)

 

Tovább

(Jovánovics György Egy önéletrajz című kiállítása július 17-ig látható a balatonfüredi Vaszary Galériában.)

Tovább

Esterházy Marcell alkotásai szintén a kontrollált nyelv és a propaganda kérdéskörét vizsgálják, ám a művek nem nélkülözik a személyes vonatkozásokat és utalásokat. Esterházy pozíciója annyiban különleges, hogy saját családtörténete egybeesik Magyarország történelmével, sőt immár a magyar irodalomtörténet fontos epizódjának is tekinthető.

Tovább

Tovább

(A Képzelt közösségek, magánképzetek című kiállítás a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóházában és a Kiscelli Múzeumban december 13-ig látható.)

Tovább

(Nádler István Dimenziók című kiállítása november 14-ig látható a Várfok Galériában.)

Tovább

(A Post-pop: East meets West című kiállítás a Saatchi Galleryben 2015. február 23-ig látható.)

Tovább

(Csákány István Dioráma című kiállítása október 19-ig látható a Trafó Galériában.)

Tovább

(A „Vanitas – Ewig ist eh nichts” című kiállítás a berlini Georg Kolbe Museumban augusztus 31-ig látható.)

Tovább

(A berlini Neue Nationalgalerie Ausweitung der Kampfzone című kiállítása december 31-ig látható.)

Tovább

(Gunter Damisch Macro/Micro című kiállítása a bécsi Albertinában szeptember 22-ig látható, számunk grafikai anyagát a kiállításon szereplő művekből válogattuk.)

Tovább

(Kicsiny Balázs Anthem című kiállítása az Inda Galériában július 12-ig látható.)

Tovább

(„A halottak élén”. Major János világa című kiállítás április 13-ig látható a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében.)

Tovább
Élet és Irodalom 2018