Ha a barátom most mondaná, hogy nemigen talál Nagy Lászlóban egy beleolvasás kapcsán izgalmat, akkor azt felelném, hogy azokat a fajta poétikai és nyelvfilozófiai kérdésfeltevéseket, amiket feltételezem keresett a versekben, hiába kereste. De van ott csaknem végtelen számú más dolog. Most azt javasolnám neki, hogy figyeljen például a poszthumán, állat-emberi, gép-emberi és egyéb problémákra, hogy nézzen a mitologikus-ideologikus és képviseleti közmegegyezés mögé.

Amilyen legendás a portréfilm, olyan sokat idézett annak vége is.

„(…) A jövőben az emberen változtatni lehet művi úton, tehát lehet csinálni szorgalmas, szelíd és egyéb embereket. A kérdés csak az, nem változik-e meg úgy az ember, hogy már nem ember többé, hogy ama megírt, jósolt, szinte naponta elmondott örök béke, harmónia, boldogság elfogadja-e ezeket a teremtményeket, lényeket, alkalmasak lesznek-e erre az édenre? (…)

K. I.: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat – ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled?

N. L.: Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenek: csak ennyit tehettem értük.”

G. István László: Nem követtem el. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 88 oldal, 1990 Ft

Kandi mindenesetre nárcisztikus, önmarcangoló, érzésem szerint közeli rokona lehet Marno János Nárciszának (legeklatánsabban talán a kilencedik védőbeszéd világít erre rá, de az egész kötet is). Viszont ezzel együtt sem szimpatikus figura. Inkább idegesítő, szenvelgő, elviselhetetlen alak, kifacsarintott szavakkal és szóbokrokkal körülírva. A versbeszélő asszociatívan fon tovább valamilyen fonalat, ami néha ötletes és bravúros, néha pedig érdektelen, s ilyenkor menetrendszerűen érkezik az önreflexió és/vagy panasz, hogy mindez érdektelen.

Ferencz Mónika: Hátam mögött dél. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 76 oldal, 1495 Ft

Az ismert természetismereti mondóka első két sora keretezi a kötetet, s a záróvers lett egyben a kötet címadó verse is. A ciklusok pedig: Észak, Délkelet, Nyugat, Északnyugat, Dél. Nincs szabályosan bejárható kör, csak a pólus van, amely vonz: tekintetet, iránytűt, szívet és a szívben vagy annak helyén valami meghatározhatatlant.

Ketten egy új könyvről - Király István: Napló 1956–1989. Szerkesztette Soltész Márton. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 1050 oldal, 9990 Ft

A napló, amikor nem újságcikkek, különféle bizottsági ülések és tanszéki értekezletek, hatalmi pletykák leírásában, vagy a látott filmek és színházi előadások lajstromozásában merül ki, tartogat emlékezetes, kiugró részeket, ilyen például a Kádárnál tett látogatás szociológusi szorgalmú rögzítése (289-299.), vagy a Földközi-tengeren tett hajóút, amikor esténként Adyról gondolkozik 1974-ben, illetve ilyenek azok a részek, amelyek egyfajta sajátos konstellációként egybeolvasási lehetőséget kínálnak Karinthy Ferenc, Fodor András vagy Illyés Gyula naplójával. És ilyen a napló vége is, az 1988-as május elseje, a maga paródiába fordult felvonulásával, az egész nyolcvanas évek vége, ahogy a burokba tompán hallatszik csak be a rendszer vonagló kínszenvedése, majd egyre élesebben; s ezzel összefüggésben a nagybeteg ember szenvtelensége, ahogy pontosan látja, hogy vége van: a rákkezelés mellékhatásaként az egyre sűrűbb hányások. Minden testek és minden rendszerek útjai.

Illés György: Szellemidézés – egy irodalmár emlékei. Kossuth Kiadó, Budapest, 2016. 240 oldal,2990 Ft

 A könyv a Prológust nem számítva (ami egy banális anekdota az Illés-Illyés nevek összetévesztéséről) három nagyobb egységből áll, melyek szinte mindegyikében jórészt rövid, 2-6 oldalas szövegek találhatók. Az első rész azApám emlékezete címet viseli, s ez képezné lényegében a kötet „húzófejezetét”. A központi figura, ahogyan a fülszöveg is sejteti, Illés Lajos, az Új Írás egykori szerkesztője, az édesapa. Igazán egy valóságos főhősről és csodálatos kalandjairól van szó: kedves kis mesék formájában szabályos történeteket kapunk, megmosolyogtató párbeszédekkel, Kormos Istvánról, a kismedve-gyerekekről, mesét az „öregről”, Nagy Imréről és Rákosi 400-as listájáról, a természetesen imádnivaló pofa Tersánszkyról és Berda Józsefről, és így tovább.

Győrffy Ákos: A hegyi füzet. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 80 oldal, 2490 Ft

Ketten egy új könyvről - Oravecz Imre: Távozó fa. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 196 oldal, 2990 Ft

A kötet nem ejt zavarba, ellenben földbe döngöl. Súlyponti része az első három ciklus, a Téli éjszaka, aHelyreállítás és a Távozó fa, melyekben szinte kivétel nélkül az őszi vagy téli (szajlai) táj, az öregségtapasztalat, a hívogató vagy lassan érkező halál, a hétköznapok sorról-sorra koppanó, szenvtelenségében letaglózó lírája helyezkedik el, mint egy fényképalbum darabjai.

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

R25. A rendszerváltás után szüle­tett generáció a magyar lírában. Szer­kesz­tette és az előszót írta Áfra Já­nos. JAK-füzetek, JAK–Prae.hu, Bu­da­pest, 2015. 170 oldal, 2500 Ft