Moesko Péter: Őszi hó. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 294 oldal, 3990 Ft

Ha a kortárs trendek között szeretnénk elhelyezni az Őszi hót, akkor a „magánéleti próza” kifejezés juthat eszünkbe, mely megalkotója, Görföl Balázs szerint „a társadalmi érzékenységtől és a történelmi múlt feldolgozásától elfordulva a magánélet privát tereiben és jelen idejében játszódik, realista kóddal és az artisztikus nyelviség mellőzésével”. Továbbá ezekben a szövegekben rendszerint van egy fiatal főszereplő, és a cselekmények az ő figurája köré rendeződnek. Az elbeszélő többnyire egyes szám első személyű én-elbeszélő, és az olvasó joggal gyanakodhat az önéletrajzi kód jelenlétére.

Takáts József: Átrendeződések. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 199 oldal, 2990 Ft

Kritikusi gyakorlatának egyik alapjellegzetessége a személyesség; kiáll a placcra és vállalja, hogy én ezt most így gondolom, ezért meg azért. Nem vonul obskúrus elméletek fedezékébe, hogy a szakzsargont mantrázva tudja le a kötelező köröket (hálistennek, ez a kritikusi magatartás kiveszőben is van már), hanem vállalja a személyességet, sőt, úgy tűnik, a kritika elengedhetetlen feltételének is tartja. Ahogyan a nem túl jó emlékű kritikavitában is az ízlésre hivatkozva bírálta a kizárólagosan elméleti alapon „bíráló” kritikai gyakorlatot. Az ízlés nála nemcsak esztétikai, hanem morális fogalom is, és valamilyen ideális közösség hozzájárulását hordozza. Az ízlés továbbá gyakorlati tudás, mely nem mindig tanulható, bár természetesen nem arról van szó, hogy elvetné az elméleti felkészültséget, hanem arról, hogy ezt önmagában nem tartja elégségesnek.

Kollár-Klemencz László: Öreg Ban­da. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2021, 358 oldal, 3999 Ft

Az eredetileg a gyerekkorát elmesélni szándékozó szerző így vágott bele családjának a történetébe. Csakhogy egy család története mindig az adott korszaknak a története is, ami azt jelenti, hogy rengeteg anyagot kell beledolgozni. Itt ráadásul egészen speciális tudásról van szó: egy sváb közösség és zenekar mindennapi életéről, kultúrájáról. Az étkezési szokásokról, az ünnepekről, a családok érzelmi háztartásáról, a ruhaviseletről, a boldogulási lehetőségekről, a történelem embert próbáló fordulatairól, és persze, a zenéről. A fligliharniról, a helikonról, a baszfligliről, a játszott nótákról, és az alkalmakról, amelyekre a zenekart hívni szokták.

Sandra Kalniete: Báli cipőben Szibériába. Jávorszky Béla for­dí­tása. Magyar Napló Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 353 oldal, 3000 Ft

Kalniete szülei és rokonai visszaemlékezéseire, hivatalos dokumentumokra, történelmi adatokra támaszkodik. A családja sorsa szorosan összefonódik Lettország történelmével; a két világháború közötti békeévekkel, a szovjet, a német majd ismét a szovjet megszállással. Az első megszállás kezdete 1940. június 17. volt, amit valójában alig lehetett észrevenni az első időkben, hiszen nehézkesen terjedtek a hírek. A Szovjetunió ultimátumot intézett a lett vezetőkhöz: „Lettországnak ellenállás nélkül meg kell adnia magát, hogy megkíméljék a népet a felesleges véráldozattól”. (26.) Továbbá haladéktalanul új kormányt kell alakítani, mely „képes megbízhatóan szavatolni a szovjet-lett kölcsönös segítségnyújtási szerződés megvalósítását” (28.), és engedniük kell a szovjet fegyveres erők szabad mozgását az ország egész területén. (Egy újabb Oroszország által kirobbantott háború árnyékában különösen hátborzongató ezt az ultimátumot olvasni, hiszen a nyugati világ és Ukrajna is hasonlóval szembesült.) A megszállás után 34 nappal, 1940. augusztus 5-én Lettország már a nagy Szovjetunió tizenötödik szövetséges állama volt.

Szerbhorváth György: Nem tudták, hogy tudják. Vajdasági magyar valóságirodalom (1945–1990). Kal­lig­ram Kiadó, Budapest, 2021, 438 oldal, 3990 Ft

Szerbhorváth hosszas elemzéseket szentel annak, hogy mit is jelent a vajdasági magyaroknál a fenti „relatíve jól ment”. A jugoszláv kontextus – a Coca-Cola szocializmus című fejezetben olvashatjuk, hogy 1945 és 1951 között 3.777.776 embert tartóztattak le és 686.000 embert likvidáltak az 1948-as népszámlálás szerint 15.772.098 lakosú Jugoszláviában. Elborzasztó szám, és máris kétségessé válik, hogy mit jelent a „jól ment”. A dolog másik oldala azonban az óriási mértékű társadalmi mobilizáció, az analfabétizmus csökkenése, az ingyenes egészségügyi ellátás, a nők szerepének megváltozása – vagyis a modernizáció és az emancipáció, melynek a magyarok is részesei voltak. A ’60-as évektől Jugoszláviában elérhetők voltak a nyugati tömegkulturális termékek éppúgy, mint a keleti blokk más országaiban tiltott filozófusok, szociológusok művei. Ezekben az időkben „az anyaországgal való kapcsolatépítés fő pillérévé az árucsere, a csempészés vált” (66). A magyarok tehát részesültek a jugoszláviai általános fejlődésből, de a magyar kultúra mégis zárvány maradt, nem sikerült érvényesülnie a soknemzetiségű országban, melynek olyan kulturális csomópontjai voltak, mint Belgrád, Zágráb vagy Szarajevó.

Jáchym Topol: Az Ördög műhelye
Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége
Jan Novák: Betonszínű nagyapám
David Zabranský: Mindig más strandra vágyik

Dezső András: Fedősztori. Ké­mek és titkos játszmák Ma­gyar­or­szágon. 21. Század Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 425 oldal, 4290 Ft

A bevezetés tárgyszerű: Dezső ebben a magyar titkosszolgálatok különböző fajtáit taglalja: melyiket mire hozták létre, hogyan működnek, hová tartoznak. A könyv végén szintén tankönyvszerű magyarázatot kapunk arra, hogy kit hívnak kémnek egyáltalán: „a kémkedés állam elleni bűncselekmény, ezért a politikai bűncselekmények sorába tartozik, hiszen aki elköveti, az a fennálló politikai rendszernek okozhat kárt.” (414.), mint az „»idegen hatalom vagy idegen szervezet« részére történő, a magyar államnak hátrányt okozó információátadás” (416.). Az utolsó fejezetben pedig egy Kis kémszótár található, mely a könyvben előforduló titkosszolgálati kifejezések magyarázatát adja meg. Ilyenekét, mint például: „illegális hírszerző”, „operatív környezettanulmány”, „sötét hírszerzés”, és hasonlók.

Ésik Sándor: Sanyikám, én nem politizálok. Az baj, mert akkor más fog helyetted. Libri Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 246 oldal, 3999 Ft

Kevés jobb dolog történhetett volna a magyar Facebookkal, mint hogy 2017-ben feltűnt rajta a Diétás Magyar Múzsa nevű oldal. A név elsőre furcsának, avíttnak tűnik, hiszen a diétáról már régóta nem az országgyűlés jut az ember eszébe, a múzsa pedig olyan költőknek való izé. Olyanoknak, mint amilyen Csokonai Vitéz Mihály is volt, aki a tizennyolcadik század végén adott ki Pozsonyban verses folyóiratot Diétai Magyar Múzsa címmel az akkor ott ülésező országgyűlés idején – nem túl nagy sikerrel. A Facebook-oldal nevében szereplő „diétás” jelző egyszerre aknázza ki a modern és a régi jelentést, és úgy jelentkezik be szegény Vitéz Mihály szellemi örököseként, hogy egyből ki is forgatja kicsit ezt a hagyományt.

Uršul’a Kovalyk: A műlovarnő
Veronika Šikulová: Menettérti
Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk
Katarína Kucbelová: A főkötő

Csabai László: Inspektor Szind­bád. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2021, 430 oldal, 4499 Ft

A sorozat új része azonban nem csupán helyszínében különbözik a többitől, hanem struktúrájában is. Az első három kötet epizodikusan épült fel, Szindbád több bűnügyet is megoldott bennük, és viszonylag laza volt a kapcsolat a különböző esetek között. Az Inspektor Szindbádban azonban csak egy gyilkossággal foglalkozik a nevezetes detektív, és minden egyéb e köré rendeződik. „Minden egyébből” pedig éppenséggel bőven akad: az egész korabeli Nyugat-Németország története, gazdasága, szociális viszonyai, kultúrája, különös tekintettel a helyszínül szolgáló fiktív Aspenaura. Ráadásul még a detektív régi szerelmének, Szonyának az alteregója is felbukkan, de kissé erőltetett módon, meglehetősen szervetlenül illeszkedve a történetbe.

Baráth Katalin: Afázia. Agave Könyvek Kiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 3480 Ft

Az új könyv pedig ismét a kísérletezés jegyében született: az Afázia sci-fi, mely a Föld elpusztulása utáni évszázadokban játszódik. Az emberiség maradéka két nagy ellenséges tömbben él: a Háló Birodalomban és a Demokráciában. Az előbbi a kínai államszerveződés örököse, az utóbbi a nyugati világé; ezt tükrözi társadalmi berendezkedésük és technológiájuk is. Kettejük közé szorulva próbál életben maradni egy kicsi mesterséges bolygó, Pandonhya, melynek lakói a moyerek. Csak lassan derül ki, hogy ez az egyetlen hely az egész galaxisban, ahol nyelvet használnak még, ahol ápolják a nyelvet, sőt, szentnek tartják, szakrális jelentőséget tulajdonítanak neki.

András László: A vörös korona. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 350 oldal, 3990 Ft

Aztán megérkezik a városba Harmath Endre nyomozó, néhai matematikus. A kiábrádult, ötvenes férfi Raymond Chandler hősére, Philip Marlowe-ra hasonlít, és a világuk sem különbözik sokban egymástól: mindkettő korrupt, romlott és cinikus társadalom. Harmath valaha hitt a régi rendszerben, de látta, hogyan csinálnak karriert azok, akik érdekből csatlakoztak a párthoz. A gyilkosságokról külön elmélete van: “A legnagyobb bűncselekményeket politikusok követik el. […] A gyilkosságok döntő hányada nyilvánvaló. Nincsen mögöttük semmiféle etikai vagy racionális megfontolás.” (254.)

Babiczky Tibor: Magas tenger
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
Kolozsi László: A bejrúti járat
Molnár T. Eszter: Szabadesés

A groteszk, az abszurd és a humor kiemeli ezt a világot a realitásból, és a szürrealitás felé közelíti, ahol nem érvényes a józan ész és a logika. Ahol a gömböc belsejében megszólal a Szokol rádió, és ahol az öngyújtó jelenléte a savanyúságos üvegben éppoly magától értetődő, mint egy esernyő és egy varrógép találkozása a boncasztalon. A logika megbicsaklása és a valóságelv áthúzása, az elnyomott, elfojtott tartalmak felszínre kerülése jellemzi ezt a világot és ezt a prózát, mely legjobb megvalósulásaiban nem az egész szöveg szintjén, hanem mikroszinten, viccekben és a helyzetkomikumban van jelen, hiszen itt mutatkozik meg a leginkább a feszültség a realitáselv és az ennek ellentmondó logika között.

Dezső András: Magyar kóla. A kokain útja Magyarországon. 21. Század Kiadó, Budapest, 2020, 381 oldal, 3990 Ft

Rengeteg információ olvasható a könyvben a kokain termeléséről, ennek gazdasági-politikai környezetéről, előállításáról, a nemzetközi kereskedelemről, csak éppen szétszórva, nincs strukturálva. Óriási anyag van egybegyúrva: nyomozati anyagok, interjúk, a kábítószerek előállításának, kereskedelmének története a múltban és a jelenben, számos egyéni esettanulmánnyal illusztrálva. Talán megkönnyítette volna az olvasó dolgát, ha ezeket nem egyben, ömlesztve kapjuk, hanem áttekinthetőbben.

Külön erénye a könyvnek, hogy nem ment el bulváros, szenzációhajhász irányba, éppen csak előkerül néhány, a sajtóból ismerős név.

Ménes Attila: Műanyag szalonna. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 230 oldal, 2699 Ft

A cím jól jelzi, nagyjából mire számíthat az olvasó: kelet-európai groteszkre. A szalonna ugyanis vagy disznóból van, vagy nem szalonna. Ha mégis műanyagból van, akkor biztos, hogy a lengyel piacon árulják, a fej nélküli androgün próbababa és a távolkeleti, rigópatából őrölt potencianövelő szer között. A piacoknak ez a festőisége, abszurd kavalkádja kedves terepe a szerzőnek, az előző könyve, a Folyosó a Holdra egyik fontos jelenete is ott játszódik. S afféle kelet-európai piacot idéz a jelen kötet is, hiszen van ebben is minden, mint a búcsúban.

Széplaky Gerda: Sötét és néma. Filozófiai esszék – irodalomról, filmről, képzőművészetről. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2019, 355 oldal, 3990 Ft

Széplaky Gerda kortárs irodalmi, képzőművészeti, filmművészeti alkotásokat elemez, hiszen a sötét és néma tartomány a személyes tapasztalat szintjén nem diszkurzív, és „ahhoz, hogy filozófiailag kimondható legyen a feketeség, a traumatizáltság, a némaság megannyi jelensége, teoretikus gondolkodóként szükségem van arra a transzgresszióra, amit a poétikus gondolkodásba és kifejezésmódba átlépés jelent” (17.). A kötet esszéiben Berszán Zsolt, Tarr Béla, Kertész Imre, Borbély Szilárd, Nádas Péter, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Rakovszky Zsuzsa, Tandori Dezső, Szív Ernő és Szilasi László művei nyújtanak lehetőséget Széplaky Gerdának arra, hogy szóra bírja ezt a sötét és néma tartományt, melyben az olvasó hamarosan magára ismer, pontosabban nemcsak saját magára, hanem a saját korunkra, kultúránkra.

Lakner Lajos (szerk.): Tar Sándor: A lehetőség
Dezső András: Maffiózók mackónadrágban
Hercsel Adél: Láthatatlan pokol
Stalter György: Régi / új képek

(A Dolog, amely elfelejtett testet ölteni – Koronczi Endre kiállítása a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. Megtekinthető 2020. április 3-ig.)