Pénteken kiderült, hogy a Konzum PE Magántőkealap által kibocsátott befektetési jegyek kizárólagos tulajdonosa Mészáros Lőrinc, ami tömören annyit jelent, hogy a felcsúti gázszerelő mostanra Magyarország leggazdagabb polgára lett. Csak a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett cégekben lévő részesedése 280–300 milliárd forintot ér, emellett van még a nagy hírű Mészáros és Mészáros Kft., van száznál is több egyéb vállalat, borászatok, tévé- és rádióállomások, szállodák, egyebek. Tavaly az Átlátszó kiszámolta, hogy M. L., aki természetesen nem strómanja senkinek, gazdagabb, mint a Horthy-korszak három legvagyonosabb magyar nábobja, gróf Károlyi László, gróf Festetics Sándor és Habsburg József főherceg együttvéve. Noha például a Károlyi család a honfoglalás idején nyerte az első birtokait, amelyeket később csak gyarapítgatott, míg ellenben M. L. a maga mesés vagyonát a két dolgos kezével kaparta össze, és csupán pár év alatt.

Diktátorok vannak, voltak és egyre inkább lesznek is, de ilyen gázszerelővel egyikük se büszkélkedhet. Magyarország e tekintetben is egyedül áll. 

Nemzeti nagyburzsoáziánk a melegpornó tárgykörében kartellezik, erre mutatott rá az OLAF, és erről ír a magyar sajtónak az a része, amely a publikumot a győzelmi mámor lelkesítő napjaiban is további örömhírekkel iparkodik delektálni. A sajtónak ez a része mi vagyunk. Szomorúan állapítjuk meg, hogy az állampárti médiának egyetlen jó szava sincs Garancsi Istvánról és Hernádi Zsoltról, gazdasági életünk azon csúcsfigurái­ról, akikre a csalás elleni hivatal fentebbi megállapítása utal. A pártsajtó, amely egyebek közt arra is hivatott, hogy számunkra zsinórmértékül szolgáljon, nem veszi észre, hogy az OLAF véleménye majdhogynem hízelgő. Az derül ki belőle, hogy a magyar nagyburzsoázia föntebb jelzett kiválóságait és ily módon az illiberális állam egészét is csak hódolat illeti, nem bírálat, és ennek a belátásához elég a történtekre madártávlatból tekintenünk.

A nyolcvan százalékban Hernádi Zsolt tulajdonát képező Gran Private Equity uniós pénzeket fektetett a nem jellemzően valláserkölcsi alapon szerveződő Dating Central Europe Zrt.-be, mely utóbbi pedig hetvenezer euróért vásárolta meg a melegrandi.hu társkereső oldalt. Mire következtethetünk ebből, ha tárgyilagosak vagyunk? Egyértelmű. Felvilágosult gondolkodásmód, tolerancia, elfogulatlanság, liberalizmus, vagyis a poláris ellentéte mindannak, amivel a pártállamot vádolni szokás. Az EU szerint viszont az unió hírneve sérül azáltal, hogy Garancsiék az európai adófizetők pénzét buzioldalak feltőkésítésére fordítják, mármost akkor ki itt a kirekesztő, az előítéletes, a bigott, korlátolt és intoleráns

Nemzeti szégyen, hogy Európa legegyenlőtlenebb társadalmai közé tartozunk, az elszegényedés tűrhetetlenül magas fokú kockázatával, mondta az államfő múlt hét szerdán azon a tanácskozáson, amely a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni nemzeti stratégia kialakításával foglalkozott.

Természetesen az államfő, aki ezt a nemzetgyalázó szöveget előadta, nem Áder János volt, hanem Marcelo Rebelo de Sousa, Portugália köztársasági elnöke, a helyszín pedig a Calouste Gulbenkian Alapítvány székháza Lisszabonban. Áder ilyeneket már csak azért se mond, mert az ő horizontja ennél tágasabb, ő globális problémákon töpreng, vízgazdálkodás, élelmiszerbiztonság, megújuló energiaforrások és más effélék, melyeknek a megoldását az emberiség Magyarország elnökétől reméli, ki mástól.

A másik okot valójában nem is kéne mondanom, hiszen annyira nyilvánvaló.

Magyarország erős és büszke ország, amelyre Európa migrációtól gyötört népei reménykedő tekintetüket vetik. Az erős és büszke országok számára az elszegényedés kockázata mint probléma teljességgel ismeretlen.

Örömhír az elmúlt hétvégéről: az új országimázs vagy korszerűbb szóhasználattal az új magyar országmárka kidolgozásában Orbán Ráhel is aktív szerepet vállal. Nem fizetett alkalmazottként, hanem honleányi buzgalomból, ami annyit tesz, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója alkalomszerűen, de folyamatosan kikéri a hölgy szakértői véleményét, ő pedig avatott és előremutató válaszokat ad. Nyugodtak lehetünk tehát, az országmárka vagy országimázs dolgait illetően minden a lehető legjobb kezekbe került. Nemcsak azért, mert kormányzó urunk legidősebb leánygyermeke valami roppant előkelő svájci intézetben szerzett diplomát, fontosabb ennél a tradíció, amelyet Ráhel régi országimázs-építő család sarjaként megtestesít. Tizenegy éves volt, amikor atyja létrehozta a szép emlékű Országimázs Központot, vagyis Ráhel a legfogékonyabb éveiben tapasztalta meg azt a szellemi pezsgést, amely az ország marketingcélú korszerűsítésének esztendeit itatta át, s amelynek máig ható eredményét egy öt évvel ezelőtti MTI fotó foglalja össze vizuálisan.

A képen a bocskaiba öltözött miniszterelnök-helyettes látható, amint Kézdivásárhelyre belovagol.

„Hogy miniszterelnöki megbízatásomról lemondok, az csak azért van, mert nevemet egyáltalán kapcsolatba hozták evvel az üggyel, és szükségesnek tartom, hogy elfogulatlan vizsgálat derítse ki az igazságot.” Ezt Paul van Zeeland belga miniszterelnök jelentette be a brüsszeli rádióban 1937 októberének utolsó keddjén, a nyájas olvasó pedig nyilván elképzelni se tudja, miféle ügyről lehetett ottan szó. Általánosabb közelítéssel: mekkora lehet az a hiba, amelynek következtében a hivatalban lévő kormányfő, ha le nem mond is, de bosszús felhorkanással hozza a publikum tudomására, hogy van legalább egy dolog, amit csinálhatott volna jobban is.

Ekkora hiba a mi világképünk szerint elgondolhatatlan, ugyanis a miniszterelnök és az általa tökéletesnek kinevezett további személyek minden szava és tette per definitionem a nemzet javát és üdvét szolgálja, vagyis az, hogy ők melléfogjanak, ne adj’ Isten, vétkezzenek, fogalmilag kizárt.

Én ezt becsületbeli kérdésnek is tartottam, hiszen ha indítunk egy nemzeti konzultációt, akkor abból valamilyen cselekvésnek következnie kell. Az emberek világossá tették a Soros-tervvel kapcsolatban, hogy azt elutasítják, nekünk az a kötelességünk, hogy a Soros-terv végrehajtását megakadályozzuk – mondta az illiberátor a múlt heti rádióinterjújában, amely a szokásosnál is meggondolkodtatóbbra sikeredett.

Becsületbeli kérdésnek tartotta.

A „becsület” szó jelentése az értelmező szótár szerint a társadalmi együttélésben kialakult erkölcsi eszmény, amely az egyén vagy valamely közösség magatartását az igazság, erkölcs, emberiesség szellemében irányítja. Ebben a definícióban persze olyan fogalmak szerepelnek, amelyek nemzetünk nagyjainak nem mondanak semmit, azt viszont bárki beláthatja, hogy a Soros-ügyben lefolytatott nemzeti konzultáció az újkori magyar történelem leginfámisabb néphülyítő mutatványai közé tartozik. A Stop Soros törvénycsomagnak és a hozzá kapcsolódó kampánynak ezt kell túlszárnyalnia. Aki erre a „becsületbeli kérdés” kifejezést használja, az vagy nem tudja, miről beszél, vagy pedig a cinizmusnak oly magaslataira hág, amelyeket mindmáig elérhetetlennek gondoltunk. Egyébiránt a Nézőpont vezetője a Stop Soros műveletet illetően azt mondta a Magyar Időknek, hogy az akció „nem a milliárdos szervezeti hálójának és sajtójának közéleti aktivitása ellen szól”, továbbá hogy „az intézkedés inkább jelképes, mint rendészeti jelentőségű”.

Ötven évvel ezelőtt, 1968-ban megjelent Amerikában egy könyv, amely azt próbálta megjósolni, milyen lesz a világ ötven év múlva, 2018-ban, azaz most. A mű az Amazonnál még kapható, címe Toward the Year 2018, tizennégy nagy tekintélyű szerző próféciái olvashatók benne, köztük természetesen olya­nok is, amelyek a mából nézve megmosolyogtatók. Például Ithiel de Sola Pool (a MIT politikatudományi tanszékének alapítója) szerint 2018-ban az egyes országok bruttó nemzeti termékének alakulása nem különféle objektív ténye­zőktől fog függeni, hanem csakis attól, hogy az illető ország népe mire vágyik. Ha magas GNP-t akar, magas lesz, ha alacsonyat, akkor alacsony. Ugyanez vo­natkozik a munkanélküliségre, az iparosodottságra és más hasonló mutatókra is, feltételezve persze, hogy a népnek politikai értelemben ráhatása lesz arra, ami az országában történik, ám ez a kérdés 2018-ra vonatkozólag nyilvánvaló­an föl se merül.

Figyelemre méltó viszont, hogy a könyv szerzői roppant precízen látták előre az informatikai forradalmat, annak összes vonzatával együtt, az internetet is beleértve, továbbá szén-dioxid-kibocsátás növekményét és az ebből fakadó klímaváltozást, mely utóbbiról színesebb életformájú kortársaik LSD hatása alatt se igen álmodtak. Holott ez valójában nagyon is hatvanas évekbeli gondo­lat. Hagyjátok ott a hatalmas, füstölgő gyárakat, amik csak arra jók, hogy a vi­lágunkat tönkretegyék, üljetek ide a fa alá, szívjatok el egy füves cigit, meditál­jatok, zenéljetek vagy dugjatok, egyszóval éljetek szabadon, nektek is jobb lesz, és a világ is megmarad.

Buddha, miután megvilágosodott, tanítani kezdte a módszert, amely a szenve­déstől való végleges megszabaduláshoz vezet. Pál apostol találkozott Jézussal, majd világvallást alapított, Aurelius Augustinus egy égi szózat hatására meg­tért, vastag könyveket kezdett írni, és Szent Ágoston néven a modern nyugat-európai demokratikus államfejlődés elméleti megalapozója lett. (Lásd evvel kapcsolatban Debreczeni József Az Orbán-rezsim karakteréről című írását az ÉS ez évi 47. számában.) Simicska is hangot hallott, de nem égi eredetűt, ha­nem régi cimborájáét, ezt követően pedig festékszóró flakont ragadott, és felír­ta mindenhová, hogy Orbán Viktor geci.

Nem vagyunk egyformák.

Simicskát Buddhától és a szentektől az is megkülönbözteti, hogy ő nem váltott irányt a sorsfordító élmény következtében, hanem – ahogy ezt az RTL Klub­nak adott interjújából tudjuk – maradt az eredeti nyomvonalon. Kenyeres paj­tása, Orbán Viktor tért le az igaz útról, de nem nyíltan ám, hanem alattomban, ezért aztán még a legjobb barátja és legközelebbi szövetségese – azaz Simicska – se tudta, mi folyik. Az interjú mellesleg igen érdekes a maga nemében, két afáziás szubjektum talál benne egymásra, a riporter kérdezni nem tud, az in­terjúalany válaszolni, így aztán még az se vehető biztosra, hogy Simicska csak­ugyan azt akarta mondani, amit végül is mondott.

Böhm úr a NOSZF centenáriumán elolvasta a Washington Post tartalmas meg­emlékezését, majd késedelem nélkül önrendelkezni indult. Ez utóbbit illetően lentebb még elmondunk emezt-amazt, előbb azonban a WP cikkéről annyit, hogy szerzőjének véleménye szerint a bolsevizmust nem kell gyászolni, elevenebb, mint valaha, Trump, Orbán, Nigel Farage, Le Pen és Kaczyński pedig a közhittel ellen­tétben nem a szélsőjobbot erősítik, hanem ordas neobolsevikok mind az öten. Böhm úr szívét erősen megdobogtatta az a körülmény, hogy a cikkben a nevek a fönti sorrendben álltak. Első Trump, a második Orbán, majd tőle lemaradva a többiek. Vagyis az európai neobolsevizmus Mária országának véráztatta földjén hajtotta ki legszebb virágait, a kontinens forradalmárainak élén a magyarok föl­kent vezetője halad, mint Delacroix festményén a Szabadság, amikor a népet a barikádokra vezeti.

Böhm úr azonban, mint említettük, egyelőre még nem a barikádokra indult, ha­nem önrendelkezni, ugyanis egy másik helyen azt olvasta, hogy a rohamrendőr­ség már kiszállította az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (eeszt) beindu­lásához szükséges kártyaolvasókat a háziorvosoknak, némelyiknek nem is egyet vittek, hanem ötöt, sőt állítólag olyan is volt, akinek hetet, ám aki ezt rosszallja, pórul járhat. A neobolsevik mintaállam nem tökörészik, hanem teljesít, azaz, ha valami lassabban megy a vártnál, akkor a fegyveres erőket és testületeket mozgó­sítja. Igazából a harckocsizó hadosztályait is örömest bevetné, sajnos azonban ef­féléi nincsenek, így aztán marad a rohamrendőr, aki végrehajtja a parancsot, ha esik, ha fú. A háziorvos tehát nem annyi készüléket vesz át, amennyit ő szükséges­nek lát, hanem amennyit visznek neki, és ha emiatt duzzog, megetetik vele az ös­szeset.

Magyarországon egy harmadik legenda terjedt el és él még ma is, ez egy Peter Wendler nevű bécsi pékhez kapcsolódik, akit némelyek szerint Kul­czycki vett rá a kiflisütésre, mások szerint a saját ötlete volt. Zsemley Osz­kár A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsos ipar története című, 1940-ben megjelent munkájá­ban az áll, hogy „A törökök… elvonultak Bécs falai alól és a város falain kívül volt Stefans templom tornyára, ahova a tö­rökök kitűzték a félholdat, visszakerült a kereszt. Ekkor, 1529-ben, készí­tette a török félhold formájára az első kiflit egy Wendler nevű sütőmes­ter.”

Bécsben másképp tudják. Az osztrák kormányzati honlapon (ahol egyéb­ként a legenda föntebb említett korábbi verzióiról is szó esik, tehát a derék Alfred Gottschalk nem az ujjából szopta őket) az olvasható, hogy Wendler az 1683-as ostrom idején készített volna először holdsarló alakú péksüte­ményt azzal a cél­lal, hogy a török félholdat gúny tárgyává tegye, ám ennek a verziónak – írja a kormányzati oldal – ellene mond az az ismert körül­mény, hogy Peter Wendler 1680. december hatodikán meghalt. (Továbbá ellene mond a Zsemley által kö­zölteknek is, hiszen aki 1680-ban szende­rült jobblétre, az 1529-ben kiflit aligha süthetett.) Másfelől pedig a Step­hansdom tetején levő félhold és hatágú csillag az osztrák kormány szerint nem az iszlámot, hanem a világi és a lelki hatalom (a császárság és a pápa­ság) egységét volt hivatott megtestesíteni, ott is maradt 1686-ig, akkor vál­totta föl a kereszt.