► Ketten egy új könyvről – Többes számban. Párbeszédben Hervay Gizellával. Szerkesztette Balázs Imre József és Korpa Tamás, Kusztos Júlia illusztrációival, Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2022, 250 oldal, 3300 Ft

Hervay Gizella költészete sajnos a magyarországi kánonban igen marginális helyre szorul. Erős a kontraszt azzal, hogy az erdélyi kollégák munkáiban Hervay munkássága egyértelműen központi szerepet tölt be. Nemcsak a művek hatástörténete bizonyítja ezt, nemcsak az egyik szerkesztő, Balázs Imre József monográfiája, hanem a fiatal szerzők által működtetett intézmények elnevezései is: Kolozsváron Hervay Klub működik, ahol fiatal írók és költők mutatkozhatnak be, sőt, Hervayról elnevezett könyvsorozat is indult az Erdélyi Híradónál (Hervay Könyvek, sorozatszerkesztők: André Ferenc és Horváth Benji) a Fiatal Írók Szövetségével, legutóbb pedig a Kalligram Kiadóval közös gondozásban. Sőt, itt említhetjük, hogy Korpa Tamás szintén 2022-ben megjelent verseskötete, a Házsongárd live Hervay végső nyughelyét idézi, meg is szólítva őt egy költeménnyel.

Korpa Tamás: Házsongárd live. Hervay Könyvek 7. Erdélyi Híradó Kiadó – Kalligram Kiadó, Kolozsvár–Budapest, 2022, 80 oldal, 2990 Ft

Ahogy a korábbi kötetekben, itt is találhatunk konkrét helyekhez kapcsolódó verseket. Érdemes ezeknek utánanézni, hiszen A lombhullásról… esetében ezek többször átértelmezték a költemény jelentését. Például megnézhetjük miféle útvonal rajzolódik ki a 8 óra 40 perctől sötétedésig című versben.

A kötet tehát rengeteg kérdést tesz fel az olvasónak, várja is, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket, hiszen egyenesen erre szólít fel minket az első költemény, a Kérdezz még! című. A lombhullásról… esetében megszoktuk, hogy gyakran nem emberi megszólalói vannak a költeményeknek. A Házsongárd live sem mellőzi ezt az eljárást, de itt már kevésbé egyértelmű, hogy ki is beszél.

Eronim Mox: Receptek végnapokra
Bartók Imre: Lovak a folyóban
Tarcsay Zoltán: A befejezhetetlen
Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz

Kabai Csaba, Kabai Lóránt, Kabai Zoltán: Horizont. Prae Kiadó, Budapest, 2020, 100 oldal, 2790 Ft

Nem túlzó-e ez a személyesség? Lehet-e, hogy ezekkel a gesztusokkal ellensúlyozza a kötet azt, hogy a borítófülön sejtelmesen mosolygó szerzők (Csaba nem mosolyog, sőt) együtt dolgoztak és nem feltétlenül rendelhetők a versek az egyes nevekhez? Lóránt munkásságától nem is állna messze ez, gondoljunk csak a szerző ismert maszkjára, Spiegelmann Laurára. Persze mindez merő fikció, a szövegek sehol nem utalnak erre, hacsak nem a kötetnyitó vers meggondolkodtató zárlatában: „Önéletrajzi narratívánk / türelmes akvarelljein / lassan szárad a festék – / csontváz szárítókötélen”.

Juhász Tibor: Amire telik
Krasznahorkai László: Herscht 07769
Gáspár András: Ezüst félhold blues
Zalán Tibor: Papírváros 4. (szétszaggatva)

Sztercey Szabolcs: Plüssbolygó. Hervay könyvek 4. Erdélyi Híradó Ki­adó–Fiatal Írók Szövetsége, Ko­lozs­vár–Budapest, 2021, 76 ol­dal, 2000 Ft

A Plüssbolygó tehát nem mozdul el jelentősen az előző kötet beszédmódjától, de ez nem is baj, hiszen helyenként úgy tűnik, hogy A nyelvtani közép által feldobott labdákat csapja le, vagy a kötet tematikájánál maradva inkább: amit A nyelvtani közép kihord, azt a Plüssbolygó szüli meg.

Székely Örs: ostinato
Tóth Kinga: Írmag / Offspring
Áfra János–Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés
Kántor Péter: Jég-öröm

Fodor Balázs: Kozmológiai állandó
Kerber Balázs: Conquest
Kormányos Ákos: Paraván
Peer Krisztián: Nem a sajátod

Falcsik Mari: Az igazi idő. Je­len­kor Kiadó, Budapest, 2019, 160 oldal, 1999 Ft

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy mi a viszonya Falcsik legújabb kötetének a fülszövegben is olvasható személyességhez? Úgy tűnik mintha egy jól körülhatárolható történettel rendelkező egyén lenne a beszélő, akinek vannak szülei, vannak emlékei, keze, lába (főleg bokája: A bokám!). Szerintem azonban a történetek egyedisége ellen vagy a személyesség ellen dolgozik a szövegek átélhetősége, általánossága, de még erősebben a gyakori allúziók és az egyéb szövegközi viszonyok. A Zöldben Baudelaire Egy dög című versét idézi meg: „lám van merszed a dögöt megszemlélni / [...] / a bomlást nézed – látod-e magad?”. Már a francia szimbolista költeménye is arról tanúskodik, hogy a megszólított szép hölgy teste is ugyanolyan körülmények között fog lebomlani, mint az eléje kerülő állati tetem. Falcsik versei ezt a testi egyediséget romboló aspektust hangsúlyozzák még tovább, az állatit el nem különítve az ember testi mivoltától. 

Seres Lili Hanna: Várunk. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019, 64 oldal, 1800 Ft

A Várunk egyes versei mintha az élményközpontú költészet benyomását akarnák kelteni, ugyanis a kötet végén található egy lista, amely a verseket inspiráló műalkotások (Aladdintól a Werckmeister harmóniákig) mellett azokat az élményeket sorolja fel, amelyek bizonyos szövegeket inspiráltak. Kivétel azonban az első ciklus, melynek nem lehetnek valós referenciái, hiszen egy olyan világot jelenítenek meg, amelyben nem élnek férfiak (arról, hogy hová tűntek talán csak a ciklus címéből következtethetünk: Reumás hátország). Persze az is lehet, hogy az egész egy allegória, amely mintha a nacionalizmust pellengérezné ki („Régebb óta élünk itt, mint a fény”, A fény országa)

Kulcsár Szabó Ernő: Költészet és korszakküszöb. Klasszikusok a modernség fordulópontján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2018, 260 oldal, 4500 Ft

Például a Hajnali részegség elemzésében olvashatjuk, hogy az elérhetetlen fenségessel kapcsolatban álló túlvilági kék, az azúr közrefogja a szintén megfoghatatlant (Istent) azzal, hogy magában rejti az úr hangsort. (55.) A kötet több írásában is előtérben áll a Gernot Böhme és Hermann Schmitz elméleti munkásságának segítségével újraértett atmoszféra és a hangulat, például Nemes Nagy Ágnes Ekhnáton az égben című költeményének elemzésében. Itt a természet nem csupán díszlet, mint még Babitsnál vagy Kosztolányinál (101.), a természet Nemes Nagynál a vers „képi, ritmikai és akusztikai” komponensei segítségével magában a vers olvasásában keletkezik. (102.)

Ketten egy új könyvről - Lanczkor Gábor: Monolit. Válogatott és új versek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 334 oldal, 2999 Ft

Lanczkor verseinek visszatérő szereplője a Ság, amelyen Eötvös Loránd a róla elnevezett ingát próbálja ki 1891-ben. Nem csak ez kapcsolja össze az eszközt Lanczkor verseivel, hanem a mélység feltárása is, amelyet a költés vagy a versolvasás mellett Eötvös találmánya is végrehajt, hiszen azzal a mélyben rejlő értékes, ámde az élővilágra közvetve meglehetősen káros hatást gyakorló földgázt és kőolajat lelhet az ember. Ebben az esetben szintén valami geológiai kerül párhuzamba a művek megalkotásával, ahogy többször a versekben is: „a hömpölygő lávafolyamtól földagadt // hullámok mozgó felszínén / egy kiolvashatatlan kusza valaki. // Föl onnan úgy szökik, mintha az én / agykérgemből pattanna ki” (A szétválaszthatatlan füst és gőz). Párhuzamokat építenek ki a versek még a privát és a természeti (A fenyves alja), valamint a növények, az állatok és az emberek között (Ahol az agavék).

Fekete Vince: Szárnyvonal. Időmérték sorozat, 21., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 104 oldal, 1999 Ft

A kötet leghosszabb, ám nem csak a terjedelme miatt legelgondolkodtatóbb költeménye a Cété, amely nemcsak az erdélyi irodalom több ízben is jelölt szerzőihez kötődik, hanem az anyaország költőinek is számos alkotásához. A komputertomográfia tulajdonképpen térben rajzolja ki azt, amit a hagyományos röntgen csak síkban enged szemlélni. Noha a röntgensugárzás korai értelmezői úgy vélekedtek, hogy ezzel a technikával majd olvashatunk a másik gondolataiban, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem annyira az addig hozzáférhetetlen titkot mutatja meg a technika, hanem éppen azt, hogy mennyire nem valami metafizikai rejtőzik a mélyben, megidézve ezzel Kassák avantgárd korszakának, a korai József Attilának, vagy éppen a Tücsökzene Szabó Lőrincének röntgen-verseit

Szeles Judit: Szextáns. JAK-füzetek 207., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 84 oldal, 1999 Ft

Nagy tisztelője vagyok Oravecz Imre hosszú leírásainak (például A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása), Szeles verseinek esetében talán éppen emiatt, a kétfajta leírónyelv közötti különbségek miatt nem tudtam hova tenni a lexikon szócikkeket felidéző szöveghelyeket: „A rum a nádcukorgyártásakor / fennmaradt melaszból erjesztett / és lepárolt égetett szesz” (Különös ismertetőjegyei). A legfőbb különbség Oravecz és Szeles precíz leírásai között, hogy az előbbi szerző művei személytelen megszólalással dolgoznak, míg az utóbbi költő versei igen csak személyesek, így pedig egy, a versek megírásához lexikonokat, vagy Wikipedia-szócikkeket böngésző lírai ént vagyunk kénytelenek elképzelni.

Németh Bálint: A hangyák élete. JAK-füzetek 208., Magvető Kiadó, Budapest, 2018, 64 oldal, 1999 Ft

A hangyák élete címet viselő versből hármat is találhatunk a kötetben, az elsőben kettőződik meg az én a kvázi-szerzőre és a lírai énre, akit a szerző visszaküld az azonos című, korábban írt versébe, amely az első kötetben olvasható. Borsik Miklós kitűnő illusztrációi a költemények mély megértéséről tesznek tanúságot. A kilencedik lapon található ábrán a tükrözés, a megkettőződés látható. Az egyik figura alakját teljesen kitölti a fekete festék, míg tükörképét csupán pontok alkotják (hangyák, betűk, vagy esetleg a sokszor említett kávészemek?). Innentől kezdve tehát bizonytalanok lehetünk, hogy melyikük is szólal meg. Az idősíkok amúgy is nehezen átláthatók, nem vagyok biztos benne, hogy ellentmondásmentes narratíva hozható létre. Ez persze nem hiba, hiszen éppen a felejtést igyekeznek elérni a versek.

Simon Bettina: Strand. Versek. JAK-füzetek 209., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 84 oldal, 1999 Ft

A Járvány című vers így kezdődik: „Apa úgy kapta el anyát / a derekánál, mint más a náthát”. A folytatás („Hamar kigyógyult belőle”) a szerelem és a nátha egymásra vetítése miatt átértelmeződik: hamar kiszeretett a nőből. Az utolsó sorban azonban nincs eldöntve, hogy miért is gyűlnek a megszólaló alatt a használt zsebkendők. Lehet, hogy sír a történtek miatt, de az is elképzelhető, hogy idült megfázás gyötri, vagyis benne maradva a képben: ő sosem szerethet ki édesanyjából, aki sokszor felbukkan a kötet verseiben. Gyakran találkozhatunk hasonló technikával a Strand lapjain. Simon bútor-versei (Rácsos, A diagnózis előtt, Kivilágítás stb.) sem berendezési tárgyakról, hanem a lélekről, de legalábbis valami bensőről szólnak.

Bödecs László: Az árvíz helye
Csombor Rita: Smink nélkül
Kali Ágnes: Ópia
Szolcsányi Ákos: Semmi meglepő vagy fontos
Románcok

A következőkben négy nyár elején megjelent verseskötetről közlök rövid kritikát. A kötetek mind a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában jelentek meg. Közülük háromról (Smink nélkül, Ópia, Semmi meglepő vagy fontos) Balogh Gergővel, Borbáth Péterrel és Szilágyi Zsófiával nyilvános beszélgetést folytattunk a FISZ Királyréten megrendezett táborában. Nem ezt a beszélgetést foglalom össze a továbbiakban, de bizonyosan hatottak rám a többiek szempontjai.

Bónus Tibor: A másik titok. Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Kortárs Kiadó, Budapest, 2017, 548 oldal, 5000 Ft

Bónus Tibor invenciózus módon von be az elemzésébe a regény szövege által diktált, de irodalmon kívüli kontextusokat is: gazdasági (lásd a 4. fejezet elemzéseit a pénzről, az aranyról és a bankról), történelmi (az 1919-ben gyorsan változó politikai rezsimek: 395–397.), szociológiai (például a cselédség helyzete a fővárosban: 325), vagy politikai vonatkozásokat (a politikai állásfoglalás, a társadalmi csoport és a konvencionalitás bonyolult viszonya: 527–533.). Ezeket nem a regény hátteréül szolgáló díszletekként fogja fel, hanem az így aktiválódó összefüggéseket a regényben felmerülő problémákra vonatkoztatja.