Pungor András

Itt állt. Pontosan itt, cipője orrával a járdaszegélyen. Térdéig ért a ballonkabátja, kezében csatos bőrtáskát tartott. Azt a kapualjat figyelte, amelyik előtt most a Suzuki áll, villog az elakadásjelzője. Hogy el ne sodorja a busz, először a jobb lábával lépett hátra, mellé zárta a balt, egyszer sem tévesztette el a sorrendet, aztán visszafelé araszolt ugyanígy. Egy hete állt már a megállóban, éjszakánként aludt keveset a padon, önkéntesek hoztak neki ételt.

A Molnár utcában lakott. Azt mondták, még könyvel valahol, osztályvezető vagy valami afféle. Soha nem vett részt lakógyűlésen, a postaládáknál sem köszönt. Nem szólt a cigiző cserediákokra, pedig egyikük felgyújtotta a lábtörlőt, büdös volt tőle a lépcsőház napokig. A főgázos fiúval beszélt utoljára, aki hétfőn elhozta hozzá a menyasszonyát, a kis cigány lányt. Nem akart otthon maradni, mentegetőzött a fiú, holnap esküszünk, jön a gyerek. Párja szégyenlősen lesütötte a szemét.

Tovább

– Biztos hatodika van?

– Nem tévesztettem el – válaszolta a férfi. Rég vártak erre a napra. A falon függött a naptár, a kalendáriumból tépte ki, ácsceruzával ikszelte át az eltelt napokat. Az apja is így csinálta, amikor egy hónapra hazaengedték a szanatóriumból, számolta az időt, hogy kibírja. Ő pattanásos kamasz volt, folyton mosta a kezét az utcai kútnál. Félt a betegségtől. Amíg otthon volt, apja tartotta neki a kútnyelet, rángott közben a szája, anyja meg a lakásban dohányzott, nem foglalkozott velük, meredten nézte a tévét.

– Félsz?

– Dehogy – erőltetett mosolyt arcára a nő.

Tovább

Előttünk állnak a sorban, nevetgélnek, a barnának fehér nyál marad az ajkán, a szőke mutatóujjával gyengéden letörli. Leteszik a pénzt az ablak alatti tálcára, kapják a cetlit, egymásba karolva indulnak a csónakok felé. Nézem a feneküket, körte mindkettő. Behunyom a szemem, felszisszenek, érzem a gyümölcs ízét, szinte kicsurran a leve a számból. 
– Kér jegyet?
Felnézek. Az öreg a fülkéjében ül, előtte jegytömb, a kasszában váltópénz. Nekem kopog, homloka szinte hozzáér az üveghez. 
– Kér jegyet? – ismétli ingerülten.
Fiam ott guggol mellettem, kaviccsal kapirgálja a földet. Zavartan köhintek, adom az ezrest, a pénztáros fejét csóválva számolja le az aprót, mellé teszi a szelvényt.

Tovább

Fékezett a busz, összepréselődtek az öregasszonyok, mellükhöz szorították a táskáikat, méltatlankodva néztek egymásra, részeg ez? Ismerte a sofőrt, tudta, soha nem iszik, régen gyújthatott rá, ezért ideges a lába. Elengedte a kapaszkodót, terpeszben állt, megsimogatta a vállára vetett teszkós szatyrot. Literes ásványvíz volt benne, meg egy csavaros kupakú, kék tasak.

Tovább
Élet és Irodalom 2019