LOSONCZ MIKLÓS

és lakossági reakciók

Tovább

Az utóbbi napok belpolitikai eseményei egybeestek a nemzetközi gazdasági környezet Magyarország szempontjából kedvezőtlen változásával, súlyosbítják a belpolitikai zavarok következményeit. A magyar gazdasági és pénzügyi folyamatokat leginkább meghatározó külföldi befektetők, az ország megítélését alakító kormányok és nemzetközi szervezetek bizalma rövid távon az egyensúlyjavító intézkedéseket bevezető és a konvergenciaprogramot kidolgozó Gyurcsány-kormányhoz kapcsolódik. A belpolitikai bizonytalanság állandósulása Magyarország nemzetközi megítélésének romlásához, ezáltal tőkekivonáshoz vezethet - súlyos pénzügyi következményekkel. Ugyanakkor a belpolitikai stabilitás helyreállásával sem lesz itt a Kánaán.

Tovább

Miért jó, ha van céldátum?

Tovább

Tovább

Az eddigi cselekedetek és megnyilvánulások alapján a miniszterelnöknek és a kormánynak a rövid távú kiigazítás, ha úgy tetszik válságelhárítás vagy megelőzés és a hosszú távú, szerkezeti reformok melletti elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Az eddig bejelentett intézkedések azonban sem külföldön, sem belföldön nem váltották ki a kormány által várt pozitív hatásokat. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a konszolidációs és reformprogramot nem egyben, koherens csomag formájában hirdette meg, hanem részletekben, másik lényeges oka a stratégia hiánya.

Tovább

Tovább

Tovább

A magyar gazdaság állapota ellentmondásos. A döntően a magánszektort képviselő reálszféra a javuló európai konjunktúrát meglovagolva az exportra és a beruházásokra támaszkodva fejlődik. A reálgazdaság kedvező folyamatait veszélyeztetheti a nagy államháztartási deficit és a forint gyengülése, illetve mindennek néhány tovagyűrűző hatása. Gazdasági-pénzügyi válság nincs, rövid távon árfolyamválság nem zárható ki, de valószínűsége csekély. A reálszféra növekedési feltételei romolhatnak, és a lakosság terhei növekedhetnek (gyengülő forint, emelkedő infláció, magasabb kamatlábak stb.), ha a kormány vár az államháztartás rövid konszolidációjával és a hosszú távú szerkezeti reformokkal, bármennyire diszkreditálódott is a reform szó az utóbbi években.

Tovább

Konszenzusra van szükség a gazdaságpolitikában

Tovább

és miért nem kell félteni tőlük az országot?

Tovább

Tovább

elfogadásának néhány tanulsága

Tovább

a fiskális és monetáris politikában

Tovább

Az utóbbi hetekben a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való magyar csatlakozásról kibontakozott vitában fontos helyet foglal el az időpont lebegtetésével, illetve eltolásával kapcsolatos következmények felmérése. A jegybankelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság külső sebezhetősége kiemelkedő mértékű, az államháztartási, illetve folyó fizetési mérleghiány fenntarthatatlan, a jelenlegi trendek folytatódása akár súlyos gazdasági-pénzügyi válságot is előidézhet. Hallani olyan hazai és külföldi véleményt is, hogy a következő fejlődő piaci pénzügyi válság Magyarországról indulhat ki.

Tovább

Az euró mielőbbi bevezetése a gazdasági szereplők többségének érdeke. Ellenérdekelt - néhány, a közpénzekhez való hozzájutás feltételeinek keményedésétől tartó gazdasági érdekcsoport mellett - a mindenkori kormány lehet, mert a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) történő csatlakozáshoz népszerűtlen, a politikai racionalitásnak ellentmondó intézkedéseket kell végrehajtania. A kérdés nem az, hogy mikor kell vagy lehet bevezetni az eurót, hanem az, hogy fenntartható-e a jelenlegi helyzet államháztartási reform nélkül.

Tovább

a Stabilitási és növekedési paktum módosítása és Magyarország

Tovább

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a kormány, azon belül a Pénzügyminisztérium (PM) között a 2002. évi kormányváltás óta változó intenzitással folyik a politikai felhangoktól sem mentes vita a monetáris és a fiskális (vagy költségvetési) politika jellegéről, mozgásteréről; egymással, valamint a magyar gazdaság adottságaival és a külső feltételekkel való összhangjáról. A vitát árnyalja, de nem dönti el a Monetáris Tanács bővítése. Az ország szempontjából nem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy miképpen lehetne a monetáris és a költségvetési politika összhangját helyreállítani, ezáltal a gazdaságpolitika hitelességét erősíteni. Ellenkező esetben fájdalmas lehet az árfolyam korrekciója.

Tovább

A Szovjetunió felbomlását követő időszakban az USA vált a világ egyedüli domináns katonai hatalmává. Az 1990-es évek második felében a termelékenység és ettől elválaszthatatlanul a GDP nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő ütemű bővülése az USA világgazdasági pozícióit is erősítette, azaz a katonai hatalom erős gazdasági alapra támaszkodik. A katonai erő politikai befolyássá történő konvertálására George W. Bush első elnöki ciklusában került sor a legerőteljesebben. Az amerikai elnök a második hivatali ciklusban kénytelen szembesülni a katonai hatalom alkalmazásának gazdasági és egyéb korlátaival.

Tovább

A jól működő, hosszabb történelmi múltra visszatekintő piacgazdaságokban a gazdasági szereplők autonóm módon hozzák döntéseiket. A gazdasági fejlődés irányzatait nagyszámú tényező határozza meg. A politikai szféra, azon belül a mindenkori kormány gazdaságpolitikája nem csekély mértékben alakítja az üzleti szféra működésének keretfeltételeit, befolyásolja mozgásterét. A világ egyik legjelentősebb gazdaságáról lévén szó, az amerikai elnökválasztási kampány és a választás kimenetele a világgazdaság fejlődési irányzatait is érinti. Sajátos paradoxon, hogy a választási kampányban és a gazdaságpolitikai döntésekben belgazdasági és belpolitikai szempontok dominálnak, azok azonban a globalizáció miatt a világgazdasági folyamatokra is hatással vannak. A tapasztalatok alapján a választási kampányban képviselt retorika enyhül akkor, amikor a jelölt elnökként találkozik a realitásokkal. Ezért a kampányban kifejezésre juttatott nézetek alapot adnak ugyan következtetések levonására, de azért nem árt az óvatosság.

Tovább

és néhány gazdaságpolitikai dilemmája
Tovább
Élet és Irodalom 2020