Ha liberális demokráciákról beszélünk, akkor elsőre önkéntelenül is a brit és az amerikai politikai rendszerre gondolunk. A londoni Westminstert a „parlamentek királynőjének” szokták nevezni, s az amerikai Kongresszus is bő kétszáz esztendeje lényegében változatlan rend szerint működik. lgaz, hogy a feketék, a szegények és a nők sokáig ezekben az országokban sem szavazhattak, de a megválasztott képviselők mindig szabadon gyakorolhatták törvényhozói és a kormányzást ellenőrző szerepüket. Még a háborús időkben is működtek a parlamentek. Az Egyesült Államokban 1944 novemberében is megtartották az esedékes elnökválasztásokat, Franklin D. Roosevelt elnök és Thomas Dewey republikánus jelölt kemény kampányt folytatott a megválasztásáért a háború legvéresebb hónapjai alatt. Nem csoda, hogy a II. világháború megnyerése után és a Szovjetunióval szembeni szövetség kiépítésével az „angolszász demokrácia” modellje világszerte olyan vonzó példa lett.

Hetven éve, 1945. november 4-én tartották meg a magyar történelem első, valóban szabad választását. A jelző talán különös, ha arra gondolunk, hogy az ország még romokban hevert és szovjet katonai megszállás alatt állt. Mégis, az 1945-ös választások tisztaságát nem lehet kétségbe vonni, hiszen azokon a szavazásra jogosultak 93 százaléka részt vett, az eredményeket senki sem hamisította meg, és azok századszázaléknyi pontossággal fejezték ki a pártok támogatottságát.