Kustos Júlia: Hullámtörő. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 47 oldal, 1999 Ft

Ha tovább vizsgálódnánk a poétikai megoldásokban, számos apró szépséget, érdekességet, összefüggést találhatnánk még a Hullámtörőben, ám úgy tűnne, hogy ezekben rejlik a kötet ereje. Ezekben is, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindez a szépség nem hiábavaló. A költészeti hagyománnyal való intenzív párbeszéd, a megszólalásmódok próbálgatása nem önfeledt játék, laza szárnypróbálgatás („Hiszen semmi szárnyalás / nem írhatja át a / kukásautók hajnalát”), s eredménye sem formaparádé vagy látványos leszámolás a múlt költészetével. Kustos erős szűrővel, reflektáltan „dolgozik.”

Wirth Imre: Úgy járkálsz, mintha lenne otthon. Scolar Kiadó, Budapest, 2022, 80 oldal, 2475 Ft

Az Úgy járkálsz… versei egészen más poétikát működtetnek, egészen más tónusúak, mint a korábbi két kötet (Ő volt a rejtélyes állat, Lementem egy üveg borért Hajnóczynak) költeményei. Ami már csak azért is szembetűnő és figyelemre méltó, mert az előző verseskönyv mindössze két éve jelent meg. A mostani, négy ciklust tartalmazó szövegkorpusz versei jóval sűrítettebbek, tömörebbek, mint a korábbi művek, a költő a korábbi elomlóbb, elidőzőbb hangulatokat összerázta, szorosabbra fogta, az ábrázolt helyzetek, emlékképek és a hozzájuk kapcsolódó érzelmi-gondolati reflexiók jóval szikárabbak, enigmatikusabbak. Mintha kirázta volna verseiből a felesleget, ami persze nem az volt, hanem csupa szín és árnyalat, hangulat és az érzésekbe való komótosabb belehelyezkedés. A mostani költemények képsorai töredezettek, villanásszerűen követik egymást, az asszociációk, képzetsorok közti kapaszkodók eltűntek, kihullottak, ami megnehezíti a jelentéstulajdonítást, értelmezést. A sűrítés, kihagyás eljárásainak köszönhetően a versek nemcsak többértelműbbek, talányosabbak, hanem jóval tragikusabbak is lettek; az örvénylő, emlékképektől zsongó, a világot folyamatosan érzékeny receptorokkal észlelő és figyelő tudat csak az igazán lényegeset engedi át a versbe. Csak azt, ami igazán feltörni, kitörni akar: a megmaradt létet. „[M]inden betűben ott / a féreg, átfúrja / az emlékezetünk.”

Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 192 oldal, 3499 Ft

Szintén egy világjárvány poétikai, narratív hozadékaként értelmezhető a mű címe is. A Vázlat valami máshoz jelzi, hogy ez az időszak mindenféle értelemben zárványt képzett a világban, amikor a lehetőségek, életek beszűkültek, bezáródtak, a normális folyamatok még inkább megakadtak, s tervek, projektek kerültek felfüggesztésre a megjósolhatatlan kimenetel, az egész emberiséget érő kataklizma következtében. S hasonló prózai következményként értelmezhető a tudatok, énvilágok beszűkülése, amit az egymástól teljesen független énelbeszélők monomán megszólalásmódja is érzékeltet, illetve a terek, élethelyzetek zártsága, ahol a társasházi miniatűr erkély válik az önmegvalósítás helyszínévé. S ugyanezt mondja ki a mű utolsó egységében az az önreflexív kérdés, hogy vajon miért nem viszi ki az elbeszélő-író a szereplőit a lakásból. „Az a probléma, hogy a szereplőid soha nem mennek sehová. Erre jöttem rá. Egyszer csak bevillant. Ott ülnek a konyhában meg a szobában, néha kicsit beszélgetnek, néha kicsit gondolkoznak, kimennek a mosdóba, de nem indulnak el a világba. Valahová. Legalább a közértbe.”

Zelei Dávid: (Post)boom. Kritikák és esszék a 20–21. századi spanyol-amerikai irodalomról. Műút-könyvek, Miskolc, 2021, 191 oldal, 2500 Ft

Zelei kritikusi termékenységét mutatja, hogy ez alkalommal egy teljes kötetnyit tud összeválogatni a spanyol-amerikai irodalom magyar nyelven megjelent szerzőiről és műveikről írt méltatásaiból. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha ismerjük a szerző hispanisztikai, sőt a dél-amerikai szubkontinens iránti elköteleződését. A kötet és szerzője túl is lép kritikai-kritikusi mivoltán, ugyanis a (Post)boom olvasható a spanyol-amerikai irodalom vázlatos, laza füzérű irodalomtörténeteként is, ahogy Zelei ezt az ajánlatot előszavában felveti: több „mezei” kritikagyűjteménynél, de irodalomtörténeti munkának azért mégiscsak szellős, így „területi-tematikus-történeti” alapon szerveződő konceptkötetként nevezi meg könyvét.

Deczki Sarolta: A jereváni rádió. Műút-könyvek, Miskolc, 2021, 221 oldal, 2500 Ft

A szerző két átfogó igényű tanulmánnyal vezet be az elmúlt évtizedek irodalmának e korántsem könnyed irányába. Konkrét példák és műelemzések segítségével néz szembe az ügynökirodalom alkotásaival, s mint a közeljövőben megjelenő Tar Sándor-monográfia szerzője, nem is nagyon kerülheti meg ezt a témát. Az ügynökrendszer és a besúgóhálózat embereket megnyomorító „intézményének” ismertetése és a témát feldolgozó irodalmi művek elemzése azonban nem torpan meg Tar ügynökmúltjánál; Esterházy, Györe és Forgách művei kapcsán a szerző kitér a téma ábrázolhatóságának, elmondhatóságának poétikai, narratológiai lehetőségeire is, amelynek buktatói nem csupán a téma érzékenységében és személyességében rejlenek, hanem a trauma és a traumafeldolgozás irodalmi artikulációjának nehézségeiben is. S éppen a történelmi trauma vezet át a kötet második szövegéhez. A délszláv háborút ábrázoló regényekről írt tanulmány egy másfajta történelmi sokkot állít középpontba, s egy fiatalabb nemzedék – Danyi Zoltán, Orcsik Roland, Sibrik Attila – traumafeldolgozó műveit vizsgálva tesz fontos megállapításokat.

Kelevéz Ágnes: Esti kérdések. Irodalomtörténeti nyomozás Ba­bits költészetében. Magyar Iro­da­lom­tör­téneti Társaság, Budapest, 2021, 394 oldal, 2490 Ft

Nem árt, ha szerencse is társul a nyomozáshoz. Ám nem feltétlenül a vak Fortunáról, váratlan fordulatról van szó, hanem arról a fajta ajándékról, ami a kitartó és elszánt detektív jussa. Nem véletlenül sertepertél lankadatlanul Miss Marple vagy Columbo hadnagy – hogy a klasszikusoknál maradjak – a bűntény helyszínén, a nyomok hatósugarában. Kelevéz Ágnes évtizedeket átívelő, mondhatni megszállott kutatásai, kitartó kíváncsisága, aminek köszönhetően kérdésekkel ostromolta a költő hagyatékát, műveit, amelyek aztán újabb és újabb dokumentumok és területek felé sodorták, időnként valóban szerencsésnek mondható jutalmakban részesült. Ezek közül a legnagyszerűbb a rejtélyesen bolyongó két doboznyi Osvát-hagyaték 2018-as meglepetésszerű felbukkanása, amely többek között tartalmazza Babits Levelek Iris koszorújából című verseskötetének kéziratos anyagát is.

Németh Zoltán: Tektonika. Kal­ligram Kiadó, Budapest, 2021, 160 oldal, 2590 Ft

A rétegek, a felszíni és a felszín alatti struktúrák, a tudat mélyfúrásai megképezik tehát e verseskönyv vertikális térbeliségét, mélységét. Ugyanakkor a hét ciklus által nemcsak tágas és tagolt szövegtér nyílik meg, a tér „valós” expanziója, a különböző idősíkoknak is köszönhetően, bejárhatóvá teszi a felszínt, a vidéket és a tájat. Elsősorban a történelmi Magyarország területe és a közép-európai régió kap részletesebb reflexiókat. A regionális tektonika műszerei e térség kulturális, művészeti és nyelvi kapcsolatait mérik be. A második ciklus „íróversei” kifejezetten egy-egy helyszínhez, városhoz kapcsolják a múltbeli alakokat, megmutatva, miként lehet hatással a hely, a felszíni forma, a térelrendezés egy adott alkotó gondolkodására, művészetére, és hogy egy hely hogyan formálódik, alakul az emberi jelenlét, a művészek, tudósok szellemisége által.

Nagy Márta Júlia: Az elígért lány. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 114 oldal, 1999 Ft

Hogy ismerős fordulattal éljek: kezdetben volt a kert. Csakhogy Nagy Márta Júlia kötetében az ember környezetét, mindennapjait körülölelő természetet nemcsak idilli, nosztalgikus harmóniaként, valami ősi, bűn nélküli állapot múltjaként szemlélhetjük, hanem a teljesség lehetőségét felmutató jelen mindig magában hordozza az elveszettséget, a pusztulást, a szépben mindig ott bujkál a rút is. A szerző mint városi flâneuse a kertváros eklektikus látványaira, a vernakuláris építészet hol giccses, hol elfuserált, igénytelen, hol mégis megejtő és rendkívül emberi, esendő alkotásaira hangolódva építi verseinek világát, költői képeit. Organikusan és látszólag a külső elvárásoktól, költői trendektől mentesen, csak ahogy bejárt életterétől „tanulja”. S mindez szervesen „nő ki”, hajt virágot a hét évvel korábbi Ophélia a kádban című kötet utolsó, Zugló kialszik című ciklusából.

Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft

Ez a roppant nehéz és komplex vállalkozás talán azért sem sikerülhetett maradéktalanul, mert Mesterházy sokkal inkább támaszkodott tudására, (irodalom) elméleti, (pszichológiai, pszichiátriai) tudományos ismereteire, mint magára az emberre, a költészetre, a beleélés, beleérzés, a „ráhagyás” aktusaira. Nem hagyta élni a benne lévő poeta natust a poeta doctusszal szemben – ha már skizofrénia.

De számomra mégis az a legnagyobb kérdés, hogy ez az egész konstrukció mivégre. Persze ez is kirajzolódik, csak össze kell szedegetni.

Az ÉS könyve novemberben – Bartók Imre: Lovak a folyóban. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 393 oldal, 3699 Ft

A Lovak a folyóban olyan önironikus, szatirikus válságregény, amelynek elbeszélő-szereplője saját alkotói és magánéleti válságát írja meg az autofikció utóbbi évtizedekben igen népszerű, a szerzőt és életét irodalmi, „fikciós” jogaiba visszahelyező műfajában. Bartók, illetve elbeszélője – hogy a fikció látszatát mindenképpen fenntartsuk – párbeszédbe lép írói múltjával, elsősorban korábbi regényével, amelynek történetesen Jerikó (sic!) a címe, s amelynek fogadtatása és (nem) eladott példányai az alkotói kudarc totális mélyére (egy beázott szuterénbe) taszítják. Ráadásul az elbeszélő által magnum opusként kezelt családregény szintén az autográfia és autofikció műfaji határterületén mozog, kitéve az elbeszélő-szerzői ént az „önélettel” kapcsolatos kényes műveleteknek: úgy mint önmagával, gyerekkorával való szembenézés, traumák felfedése, önmaga kitakarása, önanalízis, önutálat stb.

Závada Péter: Gondoskodás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 82 oldal, 1999 Ft

A Gondoskodás versanyaga erősen intellektuális, helyenként kifejezetten teoretikus, nem kínál könnyed kapaszkodókat, a hétköznapi élethez köthető jeleneteket, hangulatokat. A lírai én, bár a hagyományos első személyű megszólalást és az ismert, egy odaértett „te”-hez forduló beszédmódot nem adja fel teljesen, gondosan visszaszorított, a kötetet nem igazán jellemzi az alanyiság, a személyes kitárulkozás. Ráadásul az életen, létezésen való töprengések, kulturális, mitológiai, művészeti utalások becsomagolva, erős plaszticitásban állnak előttünk, elsősorban a táj, a természet archaikus, mintha-érintetlen elemeiben, felszíni formáiban, illetve az emberiség „egyetemes” épített tereiben: utca, pálya, töltés, továbbá rendkívül hangsúlyosak a templom, a kastély és az erőd terei.

Babiczky Tibor: Szapphó-pa­ra­digma, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 80 oldal, 3500 Ft

A kötet legsikerültebb darabjai a férfi-nő dichotómiát próbálják felülírni a megszólalók nemi identitásának elbizonytalanításával, váltásaival, kiemelve a nyelv, a hang mindkét nem számára adott egyenrangúságát, a bármilyen irányultságú (szerelmi) vágy univerzalitását és természetességét. „Mindet, mit elmondani itt lehetne, / mondani férfi vagy női szavakkal, / nyelvem falta fel, vagy a titkos isten / mondja meséjét.” E kötet erénye mindenképpen az, hogy erre az éppen ismét aktuális gondolatra irányítja a figyelmet, nő és férfi androgün egységére, a női(es) és férfi(as) jelleg képlékeny határaira, s a művészet mindkettőt magába olvasztó, mindkettőnek helyet adó egyetemességére. Ez tán az igazi Szapphó-paradigma.

Ketten egy új könyvről – Schein Gábor: Ó, rinocérosz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 166 oldal, 3299 Ft

A rinocérosz kettősség Schein Gábor új kötetében. De lehet akár négyszeresség vagy többszörösség is. Az ellentétpárok, feloldhatatlan paradoxonok végigvonulnak a köteten, ahogy a rinocérosz trappol időn és téren át: a művészet, a kultúra, a történelem, az evolúció és az állattan közegein át. A globális és lokális, időtlen és aktuális, emberi és állati, bumfordi és légies együttesen, egymás építésében és rombolásában van jelen ezekben a versekben. Mindezt a rinocérosz hordozza, cipeli, és potyogtatja is ki magából; magába kebelezi, használja és lebontja, mint egy élő szervezet.

Lehetnék bárki. Kortárs és kortalan versek. Válogatta és szerkesztette Péczely Dóra, Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2020, 290 oldal, 3490 Ft

A Lehetnék bárki válogatásában sokkal fontosabbnak tűnik, hogy a pályájuk elején járó maiak (és kortalanok) életre-létre vonatkozó kérdései, életérzése és a kortárs líra új kifejezésmódjai megmutatkozhassanak, akár gyengeségeikkel együtt is, olyan témákban, amelyekhez a mai kamaszok is tudnak kapcsolódni, mint „kikalapálni” a harminc év alattiak Parnasszusának antológiáját. Kérdés – azon túl, hogy ez a törekvés elfogadható –, mennyire lesz füle, érzékenysége az olvasóknak erre az esendőségre, tekintettel a versválogatás másik nem titkolt küldetésére: lelkes versolvasóvá tenni a mai kamaszokat. És igazán nagy élményeket mégiscsak a jó versek adhatnak. Nem mintha a kötetben ne lennének remek darabok. Nagyon is vannak, ám olyanok is, amelyek zseniális indításokat, kiváló sorokat, szakaszokat tartalmaznak, a nagy tehetség ígéretét, ám a vers egészének színvonala ingadozó.

Kabai Csaba: Árnyékboksz
Kemenes Henriette: Odú
Ozsváth Zsuzsa: Előző részek
Székely Örs: ostinato

Ketten egy új könyvről – Szilasi László: Kései házasság. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 192 oldal, 3299 Ft

Hiszen a történet nem több, mint egy, a hatvanas években kezdődő és napjainkban lezáródó viszony története, kései elégtétellel, házassági papírokkal, a megözvegyülés szomorúságával, nagy sóhajával. Egy tisztes novellára vagy elbeszélésre elegendő anyag. Regényhez kissé sovány. Ráadásul egy olyan regényhez, amelynek választott elbeszélésmódja, felépítése, távolító gesztusai még a meglévő anyagot, történetet is feltördelik, biztonságosan szárazra, messze helyezik az olvasótól, hiába ugrik fejest az emlékezés medencéjébe a hetvennégy éves főszereplő a regényt keretező uszoda-jelenetben, „hogy a víz felszíne alatti suhanás másodperceiben szaggatottan és szigorúan végiggondolja az életét.”

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 192 oldal, 3299 Ft

Nádasdy Ádám kötete – a Vastagbőrű mimóza műfajából adódóan szubjektív esszéinél is erőteljesebben – nézőpontváltásra késztet. Bizonyára ez lehet a meghatározott fókusz által – női, bántalmazott, roma, holokausztot túlélő stb. – mégiscsak a szegregációra figyelmet irányító tematikus kötetek létjogosultsága. Nádasdy ugyanis nem csinál mást, mint ábrázol: nem kommentál, nem érvel a saját nevében. Szereplői ezáltal egészen közelről szerethetők vagy utálhatók, saját élettörténetük, feltáruló belső világuk, dilemmáik, gyötrelmeik, vágyaik egyedivé, egyszerivé teszik őket, mint minden embert. A távolság, már ami lélek és lélek közt egyáltalán leküzdhető, zsugorodik.

Wirth Imre: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak. Scolar Kiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 1495 Ft

Minden költői gesztusán érezhető, hogy tudatában van eljárásai kockázatainak, nem hagyja reflexió nélkül sem saját hangulatainak, lételragadtatottságának, nosztalgiájának „nevetséges”, esendő szentimentalizmusát, sem a magyar verskészlet használatának problematikusságát. A szerző így egy boldog-szomorú, elégikus kisgyerek szürreális, abszurd (lét)helyzeteinek versszövetét hozza létre az öt rövidke ciklusban.

Bruno Vieira Amaral: Ma velem leszel a paradicsomban. Fordította Lukács Laura. Scolar Kiadó, Budapest, 2019, 304 oldal, 3999 Ft

Vieira Amaral regénye csupán Sebald regényének kistestvére, s bár témaválasztása ígéretes, a mű mégsem sokkal több, mint ügyes, de mégis ügyetlenné sikerült utánzat. Az autofikció jegyeit érhetjük tetten az elbeszélő szerzővel azonosítható alakjában, az életrajzi vonatkozású, Portugália közelmúltját és jelenét referenciálisan ábrázoló műben. Ennek kapcsán nemcsak Sebald látszik át a szövegen, hanem Eco, Le Clézió, García Márquez szövegvilágai is megidézhetőek.

Erdődy Edit: A lélek színpadán. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 266 oldal, 3200 Ft

Éles eszű, szeretetre méltó személyének, szakmai nagyságának – bár ő nyilván tiltakozna most – elismeréseként Angyalosi Gergely, egykori munkatársa, vállalkozott rá, hogy Erdődy Edit hagyatékából egy jelentős válogatást adjon közre. Jelentős terjedelemben és időben, hiszen több mint 30 év távlatát – 1974 és 2006 – fogja át a majdnem harminc írás, amelyek közt tanulmányok, kritikák, de hosszabb terjedelmű pályaképek, pályaszakasz-képek is találhatók, köztük a Szabó Magda költői, írói indulásáról szóló doktori értekezés néhány fejezete is. Jelentős azért is, mert Angyalosi válogatása és koncepciója – a szerző lányának, Szabics Ágnesnek a közreműködésével –, nemcsak a tudományosság tekintetével és szakmai igényével választotta meg a szövegeket, hanem mindeközben mindvégig szem előtt tartotta Erdődy személyiségét, ízlését, kedvelt témáit, területeit, feltételezett elképzeléseit egy ilyen gyűjteménnyel kapcsolatban.