Soós Eszter Petronella

Amilyen jól sikerült a Martine Aubry-féle Szocialista Pártnak 2011–2012‑ben – mind technikailag, mind politikailag – az előválasztás, annyira ellentmondásosak a 2017-es francia előválasztásokhoz kötődő tapasztalatok. Meglepetésre nemcsak a kudarcos kormányzás után vesztésre álló szocialisták küzdenek előválasztási nehézségekkel (illetve az előválasztásból következő politikai problémákkal), hanem a végső győzelemre esélyes republikánusok is. A republikánusoknál azonban értelemszerűen nagyobb is a tét: a François Fillon személye körüli feszültségek akár a – szinte már zsebben érzett – köztársasági elnöki tisztség elvesztését is jelenthetik a jobboldali mérsékeltek számára.

Tovább

„Hánykolódik, de el nem süllyed” – szól a mottó Párizs címerén. A francia Szocialista Párt (PS) székházában talán reménykedhetnek, hogy az évszázados igazság most is áll, s a viharos Hollande-korszak vége, a köztársasági elnök visszavonulása megakadályozza a sokszor megjósolt pártsüllyedést. A hullámok François Hollande nélkül is nagyok. A KANTAR Sofres – OnePoint közvélemény-kutatóinak Hollande nélküli forgatókönyve még az elnöki bejelentés előtt 9,5–11 százalékot mért Manuel Valls miniszterelnöknek a 2017-es választás első fordulójában, 6–7 százalékot pedig fő előválasztási ellenfelének, Arnaud Monte­bourg-nak. A szocialisták jelöltjét eszerint a függetlenként induló Emmanuel Macron volt gazdasági miniszter és a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon is megelőzné.

Tovább

Látva a magyar demokratikus ellenzék útkeresését, számosan felvetették, hogy a személyi és programbéli kihívásokra választ adhatna egy előválasztás. A javaslat mögött az a nem túl forradalmi belátás áll, hogy a jelenlegi magyar választási rendszer nem kedvez a széttagozódott balliberális ellenzéknek, pontosabban mindig a legerősebb egységes tömbnek kedvez. Az előválasztás így elvben az esélynövelés eszköze, a széttagoltság szervezett meghaladási módja. Ám az elmúlt tíz esztendő francia előválasztási és belső pártszavazási példái mind azt mutatják, hogy a műfaj nem ad garanciát a sikerre. Cserébe legalább sokféleképpen lehet belebukni.

Tovább

Igen, egészen egyszerűen meg kellene vitatni őket, és nemcsak politikai filozófiai szinten, hanem az érintettek nyilvános, nemcsak szakpolitikai, hanem nagypolitikai szintű bevonásával. Ám ha ez a vita most következne be, akkor abból a helyzet jelenlegi állása szerint csak Marine Le Pen jöhetne ki jól.


Nem biztos, hogy a nizzai merénylet után is érvényes lesz a politikai bölcsesség, miszerint a válság a hatalmon lévőknek kedvez. Nem, mert 17 hónap alatt ez a harmadik súlyos áldozatokat követelő merénylet francia földön. Ezúttal a kormányzat (így François Hollande) politikai felelőssége már legitim módon felvethető. Az ellenzék fel is veti. Mindenki érzi, hogy nincs igazi kockázata a gyászidőszak megtörésének. Ám a Sarkozy-féle republikánusoknak is óvatosnak kell lenniük, mert egy komoly bevándorlási, valamint terrorizmusról és iszlámról szóló vita most elsősorban a Nemzeti Frontnak és Marine Le Pennek kedvezne. Annak a Marine Le Pennek, aki a helyzet jelenlegi állása szerint jó eséllyel pályázik a 2017. április 23-i elnökválasztás első fordulójának vezető helyére. Vége a játéknak, eldőlt a meccs?

Tovább

Orbán Viktor szerint „kontinensünkön ma mi, magyarok vagyunk a földrész gaulle-istái”. Ez vélhetően azt is jelenti, hogy a magyar miniszterelnök lenne az új De Gaulle. Nos, ez nem alapból elvetendő vagy megvetendő cél. Lássuk be, sok magyar hazafi reménykedik, hogy Magyarország előbb-utóbb kitermel egy olyan színvonalon teljesítő és olyan történelmi jelentőségű államférfit, mint az egykori francia elnök. Íme tehát a legfontosabb feladatok, a De Gaulle-i magasságokra törő politikusok és miniszterelnökök szíves figyelmébe.

Tovább

Ha a kedves olvasó netalán azt gondolná, hogy ebből a cikkből majd megtudja, „mi a tuti” a prostituáltak ügyfeleinek büntetése esetében, gyorsan ki kell ábrándítanom: jelen írás elsősorban leíró elemzés – és szerzőjének is több kérdése van, mint válasza. Pontosan úgy érzi magát, mint az a szokatlanul őszinte francia ellenzéki képviselő, aki a vita margóján csak annyit mondott, nem tudja, mi a jó döntés. Ugyanis érték és érték, érték és pragmatizmus összecsapása ez, és valójában sem az európai, sem a francia baloldalnak nincsen mindent megoldó válasza.

 Sőt, a francia baloldal példájából úgy tűnik, hogy a kulturálisan baloldali, illetve az emberi jogok iránt érzékeny pártok és szervezetek rendkívül megosztottak a prostituáltak klienseinek büntetése kérdésében. 

Tovább

François Hollande meglepően gyenge köztársasági elnöknek látszik, aki sem tekintéllyel, sem vízióval nem rendelkezik – de legalább roppant népszerűtlen. Egyetlen vigasza az lehet, hogy a parlamenti ellenzék sincs sokkal jobb állapotban: az UMP az elmúlt másfél évben gyakorlatilag csak pártvezérei és erős emberei iszapbirkózásával és botrányaival vétette magát észre. A parlamenti pártok gyengesége azonban utat nyithat az egyre szalonképesebbnek tűnő szélsőjobboldali párt, a Marine Le Pen-féle Nemzeti Front előtt. A kérdés, hogy ki és hogyan állíthatja meg ezt az előretörést. Elképzelhető, hogy egy erős ember, Nicolas Sarkozy rehabilitációjával végződik majd ez a ciklus?

Tovább

A választójog, illetve elemeinek érték- vagy érdekalapú alakítgatása nem hazai találmány. Talán még egy akadémiai doktori dolgozat is kevés lenne a nemzetközi példák mindenre kiterjedő összeszedegetéséhez és részletes elemzéséhez. A választókerületi határok átrajzolása és a szabályok önérdeket figyelembe vevő alakítása nem szép dolog, de közvetlen hasznához nem férhet kétség: legutóbb például az amerikai republikánusok REDMAP-memója (Redistricting Majority Project) dicsekedett azzal, hogy e praktikáknak köszönhetően sikerült megőrizniük a képviselőházi többséget. A kortárs magyar vitákban példaként fel-felhozott Franciaország pedig kifejezetten élen jár az efféle machinációkban: szinte nincsen olyan eleme a széles értelemben vett választójognak, amelyhez valaki, valamikor, valamilyen célzattal ne nyúlt volna hozzá. 

Tovább

A francia Szocialista Párt (PS) beiktatta az elnökjelöltségbe François Hollande-ot. Sok érv szól amellett, hogy huszonnégy évvel François Mitterrand második győzelme után a PS ismét elfoglalhatja az Élysée-palotát. A CSA legutóbbi közvélemény-kutatása szerint Hollande most vasárnap 62:38 arányban verné Nicolas Sarkozyt az elnökválasztás második fordulójában. Ám a szocialisták jól teszik, ha nem eszkatologikus várakozással, hanem hideg fejjel reagálnak a sikeres előválasztási akcióra. Nyomós érvek szólnak ugyanis Sarkozy újrázása mellett is.
Tovább

Az amerikai álom Párizsban

Tovább
Élet és Irodalom 2024