Büszkeségpontok
Hét eleji hír szerint a Polgári Magyarországért Alapítvány céljaival összhangban létrehozza a Szabad Magyarországért Tudásközpontot. Az intézet vezetésére Schmidt Mária történészt kérték fel, akit nemrég menesztettek a Terror Háza éléről. A Fidesz alapítványa a kezdeményezésről szóló keddi közleményében azt írta: a tudásközpont célja a Terror Háza Múzeum közel negyedszázados szellemi örökségének megőrzése és továbbvitele – írja az MTI. Hozzátették: „A hatalom régi kísértése, hogy azt higgye: mindazt, ami az előző korszakhoz kötődik, el kell pusztítani. A múltat végképp eltörölni. A történelem azonban megtanított bennünket arra, hogy ez még soha senkinek nem sikerült. Most sem fog” – fogalmazott a Polgári Magyarországért Alapítvány. Az intézet jövőbeni igazgatója a jobboldali nemzeti gondolkodás jelentős alakja. A Terror Háza Múzeum korábbi főigazgatója, Orbán Viktor korábbi tanácsadója, emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Főigazgatója a XX. és XXI. Század Intézetnek és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak. Széchenyi-díjas.
Három közrendőr
Mint ismeretes, a Központi Nyomozó Főügyészség pillanatnyilag öt embert gyanúsít az ukrán pénzszállítók elleni akcióval, az úgynevezett aranykonvojüggyel összefüggésben. Júniusban Hajdu János egykori terrorelhárító főigazgatót gyanúsították meg. Hajdu nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését. Az ügyben érintett az a Szathmáry István is, akinek a testvérét Baka András köztársasági elnök jelölte legfőbb ügyésznek, de aztán a parlament nem választotta meg.
Hanem most három közrendőr is képbe került.
Stampedlik
A Nemzeti Nyomozó Iroda tájékoztatása szerint kedden gyanúsítottként hallgatták ki Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökét.
Azért ilyen hírre ebben az országban sokan ledöntenek egy stampedlit. Sőt, még egyet.
Nyilván Matolcsy személye is lényeges, hosszú pályafutása során sok badarságot beszélt az újszülöttek piros pöttyeitől kezdve a Fidesz családtámogatási intézkedéseinek már fél év alatt is kézzelfogható eredményéig, a kritikusok lekezelő kioktatásáig, a „blöff, blöff, blöff” visszatérő szófordulatáig. De míg az említett megnyilvánulások főként Matolcsy szerény intellektusáról tettek tanúbizonyságot, fontosabb, hogy a gyanúsítotti kihallgatás a Fidesz-éra politikai gyakorlatától nem független. A botrány még tavasszal robbant ki, amikor Simor András volt jegybankelnök arról beszélt, hogy az MNB egyik alelnöke nyomást gyakorolt az Erste Bankra, hogy távolítsák őt el a bécsi Erste Group felügyelőbizottságából. Simor szerint megzsarolták a bankot, és kellemetlen hatósági eljárásokkal fenyegették. Simor kijelentései után a jegybank belső vizsgálatot indított, amely nem zárta ki, hogy a jegybank korábbi vezetése valóban nyomást gyakorolhatott az Erste Bankra Simor személye miatt. Ezután tettek feljelentést.
Ne menjen Felcsútra
Valamikor, a kilencvenes évek legelején, amikor az Élet és Irodalom szerkesztősége még a Széchenyi utcában volt, a társaság törzshelye egy Vigyázó Ferenc utcai étterem vagy inkább borozó lett. (Meg az összes többi környékbeli, Terv presszó, Utasellátó, Tulipán, Talpi és így tovább.) Az első szabadon választott parlament idején különösen sokszor találkoztunk Tamás Gáspár Miklóssal: ő sétapálcáját kopogtatva ment a Parlamentből hazafelé az akkor még Münnich Ferenc utcában, mi rajzottunk ki az ÉS-ből, az utcák pedig keresztezték egymást. Sok időt töltöttünk az akkoriban Parilla nevű egységben, ilyenformán első kézből értesülve, mi is történt aznap a Házban. Tamás Gáspár Miklósnak egy időben visszatérő gondja akadt pártja frakciójának fegyelmezetlenségével: a Szabad Demokraták gyakran szavaztak szét, ki-ki véleménye és meggyőződése szerint. Gyakori panasza volt, hogy ilyen frakciófegyelmezetlenség közepett nem lehet képviselni valós és erős társadalmi érdeket, szavazáskor a párt, így vagy úgy, kisebbségben marad. Ebből gyakran támadt vita, furcsa volt épp az ő szájából hallani, hogy bizonyos esetekben a képviselőnek meggyőződése ellenére kellene szavaznia: ez ma már naivitás, de akkor, az első szabad parlament idején – főleg a legelején – minden tisztának látszott, reálisnak és természetesnek gondoltuk „a hozzáértő, dolgozó nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk”.
Utálja a luxemburgiakat
A Fidesz frakcióvezetője interjút adott a Partizánnak, és kérdésre válaszolva kifejtette, hogy miután a következő választás 2030-ban lesz, csak azt megelőzően nagyjából másfél évvel érdemes azzal foglalkozni, hány párt és milyen formában induljon el. „Arról zajlik most a beszélgetés, hogy a Fidesz a jövőben azzal a stratégiával, amivel eddig dolgozott, hogy egy nagy gyűjtőpártként összefogja a teljes jobboldali konzervatív politikai közösséget, ez működőképes lesz-e a jövőben is. Ez egyáltalán nem biztos, hogy működőképes lesz a jövőben, de erről most még nem lehet ítéletet mondani” – jelentette ki. A gondolat egyetlen biztos pontot tartalmaz, nevezetesen, hogy a következő választások 2030-ban lesznek. (Megjegyzem, ez is csak a négyéves választási ciklus miatt látszik biztosnak, különben nem az.) Bóka frakcióvezető választási formációkról beszélt, amik még bizonytalanok, természetesen, hiszen az sem biztos, hogy lesz-e még Fidesz, szakad-e a párt, mi lesz a Kereszténydemokrata Néppárttal, ami ebben a szövetségben mégiscsak – amint azt a momentán önkéntes száműzetésben lévő Orbán mondta – a kormányzás szellemi és erkölcsi horgonya, másfelől a Fidesz biztosítja a kormányzáshoz szükséges politikai mozgásteret és többséget.
Don, mennünk kell
Nézem a futballvilágbajnoki díjátadót, és alig hiszek a szememnek: miután Donald Trump átadta az érmeket, meg a győztes spanyoloknak a kupát, nem akart lemenni a dobogóról. A protokoll szerint a díjátadás után a győzteseket hagyni kell magukban ünnepelni, Trump maradt volna még, hiába próbálta őt lehúzni az emelvényről Gianni Infantino, a nemzetközi szövetség elnöke – aki maga is megéri a pénzét idétlen megnyilvánulásaival, és ha pénzről van szó, nagyon is szervilis viselkedésével –, csak kisebb közelharc árán volt képes leráncigálni Trumpot. A szememnek csak azért hiszek mégis, mert Trump korábban is adott át már díjat rangos futballeseményen, sőt, a legutóbbi klubvilágbajnokságon a gólkirály különdíját a saját nyakába akasztotta, kisebb zavart keltve a Chelsea játékosai között. Egy bohóc, a rosszabbik változatból, aki nem szórakoztat, hanem maga szórakozik mindenkivel. Nem mondom, hogy romlik a világ, meg akkor más volt minden, mert az ember igyekszik kerülni a közhelyeket.
Vért innának
Azt tudni lehetett, hogy hazánk a tízmillió futballszakértő országa. Vagy legyen ötmillió, de ebből a fele habozás nélkül elvállalná a szövetségi kapitányságot is. Mondjuk, sokkal rosszabb és eredménytelenebb velük sem lenne a sportág helyzete. Az áprilisi parlamenti választások után viszont az is kiderült, az ország a több millió jogász országa is, ezek között ügyvédek, ügyészek, bírók – esetenként vérbírók is – vannak, elég végighallgatni valamelyik betelefonálós műsort, aminek a témája a vagyonvisszaszerzés vagy az elmúlt tizenöt évben világviszonylatban is szokatlan és gyanús gazdagodás: a hallgató egészen különleges jogászi levezetésekkel ismerkedhet. Tipikusnak mondható, hogy a betelefonáló az elején igen kulturált és tárgyszerű hangon jelzi, ő ugyan nem jogász, és nem is szeretne ítélkezni senki fölött, de három perc sem telik bele, és arról beszél, mit kellene csinálni ezekkel.



