Ha egy nyugalmazott pápa (papa emeritus) megtöri a hallgatást, amelyet visszalépésekor ígért, és véleményét az egyházban zajló folyamatokról a nyilvánosság elé tárja, könnyen az ellenpápa szerepében találhatja magát, ha akarja, ha nem. S ha ő maga nem akarná, akadnak bőven olyanok, akiknek kapóra jön egy saját pápa mint megfellebbezhetetlen tekintély és hivatkozási alap: mint maga az időlegesen háttérbe szorult, de el nem némítható igazság a hivatalban lévő utód tévelygéseivel szemközt.

Az év két nagy keresztény ünnepköre közül első pillantásra a karácsonyi látszik közérhetőnek és a húsvéti tartalma nehezebben hozzáférhetőnek. Karácsony népszerűbb, húsvét exkluzívabb: az előbbi úgyszólván mindenkié, s ha az utóbbi is, akkor csak azért, mert jóval határozottabban elkülönül benne a szoros értelemben vett vallási hagyomány és a néprajzi elemek mozaikja. Az egyházi tisztségviselőknek nem kell homlokukat ráncolva emlékeztetniük a locsolkodás és a misztérium távolságára, egyidejűségük nem kelt megbotránkozást: a tavasz és a feltámadás jól megfér egymás mellett, noha különbségük is nyilvánvaló.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai 2017. november 20–24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A hagyományos kifejezés eredeti értelme szerint „az apostolok küszöbéhez” járultak: egy ötévente esedékes utazás keretében – amelyre ezúttal kilenc évvel az előző, hasonló célú látogatás után került sor – beszámoltak a helyi egyház helyzetéről a pápának és az illetékes vatikáni hivataloknak. A kötetlen beszélgetést, tanácskozást, hivatalos jelentést, felsőbb útmutatást és a zarándoklat különböző elemeit magában foglaló programmal kapcsolatban több tudósítást is közölt a Magyar Kurír. A katolikus hírportál munkatársai az esemény során szerzett tapasztalataikról kérdeztek néhány püspököt, s az eddig megjelent interjúkhoz várhatóan továbbiak társulnak. Ferenc pápa kétórás megbeszélést folytatott a magyar egyházvezetőkkel – az ennek légkörére és tartalmára vonatkozó kérdés természetesen első helyen szerepel az interjúkban.

A magyar egyházvezetés értékbizonytalanságát kivált éles megvilágításba helyezte a menekülteknek segítséget nyújtó civil szerveződések erőteljes morális válasza a krízishelyzetre. Sokakban felötlött a Máté-evangélium 25. fejezetének apokaliptikus jelenete, amely Krisztust a nélkülözőkkel azonosítja, és tanításának lényegét – az utolsó ítélet nézőpontjából – a nélkülözők szolgálatában mutatja fel. Az eredetileg sajátos céllal, egy környezetétől elkülönült zsidókeresztény csoport vigasztalására és öntudatának megerősítésére íródott szöveget gőgös félreértés volna bárki fejére olvasni (ezt legkevésbé a nagyszabású tabló indokolná). A jelenet azonban okkal vált a humánum követelménye szerinti önzetlenség allegóriájává, hiszen sokan vállalkoztak olyan, mindenfajta hitvallástól függetlenül cselekedetekre, amelyek akarva-akaratlanul az evangélium szeretetparancsának engedelmeskednek.

Az ÉS könyve májusban - René Girard: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. A kereszténység kritikai apológiája. Fordította Sujtó László. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2013. 232 oldal, 3295 Ft

Szűcs Teri: A felejtés története. A holokauszt tanúsága irodalmi művekben. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 224 oldal,2600 Ft