Ivo Andrić: Jelek az út mentén. For­dí­totta Radics Viktória. Forum Ki­adó, Újvidék, 2018, 557 oldal, 3000 Ft

Fő téma, ahogy erre a cím is utal, az utazás, a folyamatos úton lét állapota. „Az élet olyan, hogy senkinek sem javallott sokáig egy helyben maradni, sem szellemi, sem materiális értelemben.” Habár Andrić hangsúlyozza, hogy számára az utazás gyakran nehézségekkel és szorongásokkal jár együtt, mégis, ahogy mindenki más is, folyton utazik. A feljegyzések egy jelentős részét (különösen a harmadik szakaszban) útirajzok, tájleírások és hangulatképek adják. Az utazások betekintést nyújtanak a különböző társadalmak és kultúrák mélyszerkezetébe. „Utazni annyi, mint gyorsan váltogatni a helyeket, a szokásokat, az embereket, akikkel társalogsz, annyi, mint mélyebben az idő szakadéka fölé hajolni.”

Ketten egy új könyvről – Földényi F. László: Az eleven halál terei. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 96 oldal, 2846 Ft

Az időtlennek tűnő színtér felett mintha egy kozmikus közönyű tekintet virrasztana, mely valószínűleg a szöveg legprovokatívabb mondatát is nyugodt szenvtelenséggel konstatálná: „Minden steril, minden csupa kő és márvány. Minden szabályos és rendezett. Akár egy krematóriumban.” Érintett olvasóként azonban feltehetjük a kérdést, vajon nem túl rövidre zárt ez az állítás? Párhuzamot vonhatunk ennyire eltérő terek között? Persze a szövegben, kétkedésünk legyőzésére, kezdettől fogva megjelennek az utópisztikus építészet negatív példái, mint a sztálini ötéves tervet dicsőítő „fény városa”, mely később összeomlik a bányák felett, vagy a hitleri megrendelésre készült Albert Speer-épületek.

Ismerjük a mű életrajzi vonatkozásait: a Peer Gynt Ibsen utolsó nagy drámai költeménye, és egyben drámaírói karrierje kezdete. Harminckilenc évesen, önkéntes római száműzetése alatt dolgozik rajta, vagyis el kell szakadnia a szülőföldjétől ahhoz, hogy megjeleníthesse azt. A darab így válhat egyfajta önarcképpé: számos gyermekkori emlék felidéződik benne (például Aese anyó saját anyja vonásait őrzi). Peer Gynt alakja ugyanakkor már Ibsen előtt is létezett, népmesehősként, aki viszont kalandjai során sohasem hagyta el Norvégiát. Ez a változás is mutatja, hogy a szerző nagy szabadsággal kezeli a részben átvett anyagot. Ibsen azt írja leveleiben, hogy művét a formára való ügyelés nélkül, merőben szokatlan, vad és merész hangon alkotta meg, tiszta költészetként. Miközben azt is pontosan tudja, hogy ez a monumentális és ambiciózus dráma a létező színpadok igényein messze túllép. És valóban, közel tíz év telik el az 1867-es megírástól kezdve, míg 1876-ban (Grieg kísérőzenéjével és részben annak hatására) bemutatják.

Losoncz Alpár: A ha­ta­lom­(nél­kü­li­ség) horizontja. Hommage à Új Sym­posion. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2018, 371 oldal, 2990 Ft

Losoncz Alpár nem kívülről ír, hanem a harmadik nemzedék tagjaként (mely korszak a lap 1983-as betiltásáig tartott), így végig az „elkötelezett insider” nézőpontját képviseli. Ugyanakkor, habár a portrék esetében nem titkolja gyakran eltérő véleményét, mindvégig megőrzi objektivitását, így a szöveg nem ölt semmilyen visszatekintő, nosztalgikus jelleget. Épp ellenkezőleg, a felidézett történet nem a múlt, hanem a jelen felől érdekes, hiszen megérhetjük belőle, hogy a meg nem valósult lehetőségek hogyan és miért korlátozzák a jelent. Már ebből is sejthető, hogy az Új Symposion története nem sikertörténet, hanem hasznos tanulságokat kínáló kudarc. Továbbá ez sajátosan vajdasági elbeszélés, mely nem képzelhető el táptalaja (a ’60-as és ’80-as évek jugoszláviai televényföldje és válságai) nélkül.

William Morris: Kézműves esztétika. Fordította Keresztes Balázs, Kijárat Kiadó, Budapest, 2018, 232 oldal, 2900 Ft

Mitől lehet érdekes, a XXI. században ezeket a már saját korukban is korszerűtlen elmélkedéseket olvasni? Talán épp a korszerűtlenségük miatt. A design korában tanulságos az alkalmazott művészetek teóriájának megszületését látni, és a kézműves technikák visszatérésekor újra érvényt nyernek a kisebb művészetek anyagszerűségéről és a kézzelfoghatóságáról szóló szövegek. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy Morris művészetfogalma nagyon eltér a hagyományos esztétikai felfogástól. Szokatlan egyrészt a művészeti ágak hierarchiája, hiszen itt az építészet az, ami (ornamentikájával és berendezési tárgyaival) minden alkalmazott művészet valódi egysége és kiteljesedése. Másrészt nagyon hedonista szemlélet az, mely szerint művészetnek tekinthető minden élvezettel végzett tevékenység.

Kortárs klasszikusok
Székely Csaba: Idegenek és más színdarabok
Lanczkor Gábor: Tájsebzett színház
Závada Péter: Je suis Amphytrion

Jan Philipp Reemtsma: Bizalom és erőszak a modern társadalomban. Fordította Papp Zoltán. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2017, 658 oldal, 4695 Ft

Jan Philipp Remtsma,  német irodalomtörténész és társadalomkutató, nagyszabású művében egyrészt a társadalmi bizalom és bizalmatlanság kérdéseit vizsgálja, mivel ez alkotja azt a keretet, amelyben az egyéni bizalom működhet. Másrészt részletesen bemutatja – történeti példák, szociológiai reflexiók és filológiai elemzések segítségével –, hogy a modernitás hogyan szembesült a fennálló erőszak kérdésével, hogyan legitimizálta vagy delegitimizálta az alkalmazott erőszakot. Annak tudatában, hogy minden elkövetett erőszak jóvátehetetlen, vagy ahogy a Macbethben elhangzik, „minden gyilkosság feltépi a természetet”.

Széplaky Gerda: Kant hátán a szőr. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017, 252 oldal, 2490 Ft

A Széplaky Gerda által (is) gyakorolt radikális kritika azonban nem csak építészeti példákra érvényes. A kötet egyik nagy tanulmánya Bukta Imre művészetének változását követi nyomon, ahogy ebben a sajátos vidéki-paraszti univerzumban, a nyomorúság világában, a másik Magyarországon mégis megjelenik valami melankolikus szépség: „Bukta hősei is boldogok, mert bár pusztulásra van ítélve omladozó világuk, ők mégis hozzátartoznak: otthonra leltek benne, még ragaszkodnak hozzá.”

Tengelyi László: Őstények és világvázlatok
Vincent Descombes: Az ugyanaz és a más
Vajda Mihály: Szög a zsákból
Lev Sesztov: A prófétálás adománya

Földényi F. László: A melankólia dicsérete

Samuel Beckett: Echò csontjai

Elfriede Jelinek: Téli utazás

Al Berto: Tűzvészkert

Seregi Tamás: A jelen. Filko – Filozófiai Kollégium Könyvsorozata, Kijárat Kiadó, Budapest, 2016, 236 oldal, 2600 Ft

A könyv talán legszebb tanulmánya mégsem ezen vitatkozó diskurzusok egyike, hanem A festészet egy napja, mely pontosan lefesti az esztéta egy elképzelt, ideális napját. Milyen ez? Nádassal kezdődik, az Emlékiratok könyvében olvasható, Egy antik faliképre ekphrasisa felett merengve, mely felveti a kép nyomába eredő nyelv lényegi kérdéseit. A nádasi képleírás mintát nyújt a nap folyamán végrehajtott írás- és látásgyakorlatokhoz, melyek tárgyai már valóban létező, kortárs művek.

Esterházy Péter: Drámák

A felejtés ellen

Nánay István: Ruszt József

A második életmű

Ketten egy új könyvről - Visky András: Ki innen. Hét színházi kísérlet. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016. 347 oldal, 2500 Ft

Visky András új drámakötete, a Ki innen, a „hét színházi kísérlet” alcímet viseli. Hét lényegi kockázattal járó próbálkozást látunk a kitörésre, a szökésre, a hagyományos színházi nyelv és gondolkodás megújítására. Ezért lehet a könyv bevezető mottója egy Heiner Müllertől vett idézet, akinek a színész és a történet eltűnéséről, a színházról mint halálon túli tájról vagy mint elhalt emlékrobbanások terepéről szóló teóriái meghatározzák az itt kibontakozó ars poétikát. Ennek a színházi hitvallásnak ugyanilyen fontos alakjai közé tartozik még Beckett, Pilinszky, Kertész, Grotowski és Kantor; már ezek a nevek is sejtetik, hogy mire utal az emlékezés dramaturgiája. 

Karl-Otto Apel: A transzcendentálpragmatikai diskurzuselmélet. Fordította Weiss János. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2015. 247 oldal,2990 Ft

Roland Barthes: Egy szerelemnyelv töredékei. Fordította Albert Sándor. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2016. 279 oldal, 3395 Ft

Francis Ponge: A dolgok oldalán

Henri Michaux: Megragadni

Nathalie Léger: Samuel Beckett hallgatag életei

Bruno Schulz: Fahajas boltok

Bacsó Béla: Tapasztalat és esztétika. Kijárat Kiadó, Budapest, 2016. 248 oldal, 2600 Ft

A Tapasztalat és esztétika válogatáskötete az elmúlt években elhangzott vagy publikált alkalmi szövegekből áll össze, ám valóban összeáll. Egységét a gondolkodói elhivatottság, a meg nem alkuvás és a valódi tudás – semmilyen könnyítést vagy engedményt nem tűrő – átadása biztosítja. Az ezt megelőző kötet, a főművek közé sorolható Ön-arc-kép problematikája és hangvétele több helyen felidéződik, de elsősorban abban, ahogy Bacsó Béla, mint egykor Montaigne tette, minden megszólalásában természetesen, mesterkedés és cicoma nélkül, bölcsen és nyájasan beszél hozzánk, olvasóihoz, megkérdőjelezhetetlen hitelességgel és önazonossággal. 

Georges Didi-Huberman: Túl a feketén. Levél Nemes Lászlóhoz, a Saul fia rendezőjéhez. Fordította Forgách András, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 52 oldal, 1999 Ft

Kelemen János: Ex libris. Áron Kiadó, Budapest, 2015. 216 oldal, 1680 Ft

Bartók Imre: A hamis Alef

Sajó Sándor: Majdnem minden

Somlyó Bálint: Kerülő úton

Cseke Ákos: Mennyi boldogságot bír el az ember?