„Na és akkor mi van?”
Janusz Korczak: Gettónapló. Fordította Pászt Patrícia és Borzon Daniel. Könyv&Kávé Kiadó, Budapest, 2017, 91 oldal, 2450 Ft
A 200 árva meggyilkolása után számít-e, hogy orvosuk és tanítójuk nem hagyta őket magukra, hanem velük ment a halálba? Janusz Korczak, eredeti nevén Henryk Goldszmit Varsóban született, 1878-ban. Orvos volt, de író és a gyermeki jogok egyik első képviselője is. Pedagógus apja nemhiába becézte bambának és tökfilkónak, amikor 1912-ben rábíztak egy árvaházat, ő már tudta, hogy nem követelményekre és szigorra fogja alapozni a gyerekek nevelését, hanem a személyiségük tiszteletére, az önnevelésre és a demokratikus elveken alapuló önkormányzatiságra. A gyermeknek alacsony a piaci értéke, mondja A gyermek joga a tiszteletre című írásában, majd mégis arra a következtetésre jut: „Nem vagyunk csodatévők – nem akarunk sarlatánok lenni. Lemondunk a tökéletes gyermek csalóka ábrándképéről. Követeljük: szüntessétek meg az éhezést, fázást, nyirkosságot, levegőtlenséget, zsúfoltságot, túlnépesedést!...Tiszteletet, ha ugyan nem alázatot, a fehér, világos, szeplőtelen, szent gyermekkornak!”
