Pályi András

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

„A Sipos” Párizsban, aki mindenről tud, ami a magyar irodalomban és színházban történik, a hetvenes-nyolcvanas években már fogalom volt. Titokban hallgattuk, de egyre nyíltabban hivatkoztunk rá. Impozáns tájékozottsága – nemcsak a magyar és a francia, de a globális művészeti trendekben is – lefegyverzően hatott. Persze hogy ismerte a hazai kánont, a hivatalosat is, a nem hivatalosat is, mégis úgy tűnt, csak mondja-mondja a magáét az éterben, mindentől függetlenül. Ez volt benne a jó, a manipulálatlansága.

Tovább

Tovább

Balassi, Márai, Esterházy – ez a három név határozza meg életművét. Fordításaival az elmúlt tíz évben került a lengyel irodalmi élet homlokterébe, noha már a hetvenes évek elején eljegyezte magát a magyar irodalommal. A varsói egyetemen szerzett magyar szakos diplomát, a hetvenes évek vége óta Magyarországon él, jelenleg Dunakeszin, mérnök férjével és négy gyermekével. Márai Sándor lengyelországi diadalútja nagyrészt neki köszönhető, de a lengyel Esterházyt is – noha fordították már előtte –, valójában ő teremtette meg. Ma a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok egyik legaktívabb munkása, fordításait több díjjal is jutalmazták.

Tovább

Tovább

Tovább

Azt, hogy a színház egykor a vallási élet része volt, akár úgy is mondhatnánk, hogy a vallás egykor a színház része volt, bár a két állítás homlokegyenest ellentmond egymásnak. Hisz az utóbbi a művészet szekularizációját annak autonómiájából eredezteti, míg az előbbi a vallás primátusára helyezi a hangsúlyt. Így vagyunk a rituális színház múlt századi reneszánszával is, amely jól mutatja, hogy a színházi alkotókban évszázadok múltán is ott a vágy, hogy megleljék ama hajdan létezett Theatrum Mundi ma lehetséges változatát, igaz, nem annyira a vallásos eszmeiség feltámasztása, inkább a jelenlét intenzitása és a néző szellemi aktivitása miatt, amely szemükben az eltűnt „szakrális színház” irigylésre méltó vonása. Természetesen ez az állítás is megfordítható, amit

Tovább


A legendás Latin-Amerika- és Afrika-szakértő íróriporter, Ryszard Kapuściński tanítványa, barátja, életrajzírója, maga is kiváló Latin-Amerika-specialista, most írja harmadik riportkönyvét a földrészről. Három évvel mestere halála után ugyancsak felkavarta a kedélyeket Kapuściński non-fiction című művével (vö. Kapuściński fikciók nélkül, ÉS, 2010/14., ápr. 9.), amely tavaly ősz óta Háborúk és forradalmak költője címmel magyarul is olvasható (vö. Vas Viktória: Kapuściński mint önmaga hőse, ÉS, 2012/4., jan. 27., Ex libris, ÉS, 2012/14., ápr. 6.). Könyve megjelenése alkalmából a Lengyel Intézet meghívására Budapesten járt, akkor készült az alábbi interjú.

Tovább

Andrzej Wajda már a hatvanas években filmet készített egyik elbeszéléséből, a nálunk is bemutatott Légyfogót, majd megjelent egy kötetnyi novellája is magyarul, ám az 1981-es lengyel hadiállapot bevezetése után az emigrációt választotta, így Amerikában írt nagy sikerű drámáit – a Svábbogárvadászatot, az Antigoné New Yorkban címűt, A negyedik nővért – csak a nyolcvanas évek végétől tűzhették műsorra színházaink. Az idei könyvfesztiválra hozta ki az Európa Könyvkiadó legújabb regényét, a Good night, Jerzyt, amelynek hőse a zseniális misztifikátor Jerzy Kosinski lengyel–amerikai író, akinek szenzációs kar­rierje végül nem akármilyen botrányba fulladt. A könyvpremier alkalmából Budapesten járt a szerző, itt kérdeztük.

Tovább

Adam Michnik beszédes című Szemben az árral kötete néhány napja került a boltokba. A könyvpremieren Budapesten járt maga a szerző is, az egykori legendás ellenzéki, a varsói Gazeta Wyborcza főszerkesztője - ez alkalomból készült az alábbi interjú -, akit a Financial Times néhány esztendeje a világ húsz legbefolyásosabb újságírója közé sorolt, s akit a kiadói ajánlás „korunk egyik legérzékenyebb és legkifinomultabb politikai elemzőjeként" ajánl figyelmünkbe.
Tovább
Élet és Irodalom 2020