Az volt a benyomásom, hogy a Hajmási-csárdás úgy rögzült a közönség tudatában, mint a magyar Himnusz. Kívülről fújták. (A Himnusz zenés változata 72 évvel idősebb a Hajmási-csárdásnál, és miután a nemzeti identitást kifejező, szakrális szöveg, aki magyar, annak illik kívülről tudnia – legalábbis énekelve az első versszakot.)

A magyar állam nagyon helyesen nagy figyelmet fordít az állami zászlóra, és szabályozza használatát, színárnyalatát, méretarányait, anyagát; sőt, még a hozzá tartozó zászlórudat is.

Persze azt tudjuk, hogy az állami zászlótól eltérően az úgynevezett civil, azaz „polgári zászló” esetében már nagyon sok variáció lehetséges. Civil zászlónak ebben a szóhasználatban értelemszerűen a nem az állami hivatalosság által használt lobogót nevezzük. E tekintetben nagy változatosságot tapasztalhatunk, hiszen itt általában 2:3 a méretarány, és a használók sem feltétlenül ragaszkodnak szigorúan a paradicsompiros vagy pázsitzöld változathoz, a Berger-féle fehérségi mérőszámról nem is beszélve.

Most csak és kizárólag az állami zászlóról szeretnék szólni, hiszen egy szabad országban magától értetődő, hogy a nemzethez tartozást kifejező zászlót a polgárok szigorú szabályozások nélkül is használhatják.

2012. június 30-án a galamus.hu-n jelent meg Gerő András Akadémikus antiszemitizmus című írása, amelynek fő állítása szerint Romsics Ignác munkáiban a magyar történetírás antiszemita hagyományai lelhetők fel. Az írás vitát váltott ki, a galamus.hu-n A Gerő András által kezdeményezett Romsics-vita írásai dossziécímet kapta. A vita lassan két hónapja az Élet és Irodalomban is folyik. (Emlékeztetőül a korábbi írások a megjelenés sorrendjében: Karsai László: Megjegyzések a Gerő-vitához; Bojtár Endre: Antiszemita vagy-e?; Romsics Ignác: Antiszemita vagyok-e?; Ablonczy Balázs: Teleki Pál antiszemitizmusáról; Lévai Júlia: Lépések egy oldalösvényről; Babarczy Eszter: Zsidók pedig vannak; Gyáni Gábor: Trianon versus holokauszt; Ungváry Krisztián: Horthy megítéléséről; György Péter: Trianon és holokauszt – a múlt jövője; Tatár György: Funkcionális antiszemitizmus; Laczó Ferenc: Összefonódó történetek; Karsai László: Antiszemiták, holokauszt, történelemhamisítók; Kovács M. Mária: Horthy megítéléséről. A jövő héten Bojtár B. Endre és Szále László írását közöljük.)