Gerő András

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Az volt a benyomásom, hogy a Hajmási-csárdás úgy rögzült a közönség tudatában, mint a magyar Himnusz. Kívülről fújták. (A Himnusz zenés változata 72 évvel idősebb a Hajmási-csárdásnál, és miután a nemzeti identitást kifejező, szakrális szöveg, aki magyar, annak illik kívülről tudnia – legalábbis énekelve az első versszakot.)

Tovább

A magyar állam nagyon helyesen nagy figyelmet fordít az állami zászlóra, és szabályozza használatát, színárnyalatát, méretarányait, anyagát; sőt, még a hozzá tartozó zászlórudat is.

Persze azt tudjuk, hogy az állami zászlótól eltérően az úgynevezett civil, azaz „polgári zászló” esetében már nagyon sok variáció lehetséges. Civil zászlónak ebben a szóhasználatban értelemszerűen a nem az állami hivatalosság által használt lobogót nevezzük. E tekintetben nagy változatosságot tapasztalhatunk, hiszen itt általában 2:3 a méretarány, és a használók sem feltétlenül ragaszkodnak szigorúan a paradicsompiros vagy pázsitzöld változathoz, a Berger-féle fehérségi mérőszámról nem is beszélve.

Most csak és kizárólag az állami zászlóról szeretnék szólni, hiszen egy szabad országban magától értetődő, hogy a nemzethez tartozást kifejező zászlót a polgárok szigorú szabályozások nélkül is használhatják.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021