Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz ismét kétfrontos harcra kényszerül. Az Orbán Viktor által bő évtizede nyilvánosan meghirdetett „egy a tábor, egy a zászló" politika ismét borulni látszik, a Jobbik látványos erősödése arra kényszeríti a legnagyobb ellenzéki pártot, hogy energiáit megosztva, a balli­be­rá­lisok mellett a szélsőjobboldali formáció ellen is támadást indítson.

Amikor 1996 decemberében az Országgyűlés közel kilencvenszázalékos többséggel elfogadta a médiatörvényt, amelyet akkoriban a képviselők az „együttgondolkodás és konszenzusteremtés" diadalaként ünnepeltek, a szakma, amelynek működését a törvény lett volna hivatva szabályozni, egy emberként hördült fel. A felháborodás tárgya e kezdeti időkben elsősorban nem is a szabályozás tartalmi részeire, hanem a törvényalkotás módjára vonatkozott. Okkal, joggal kifogásolták a média legkülönbözőbb területein tevékenykedő elméleti és gyakorlati szakemberek, hogy a demokratikus nyilvánosság működését érintő legfontosabb jogszabály megalkotásából épp a nyilvánosságot rekesztették ki.

Civil akció közpénzekből

Széljegyzetek az elnöki interjúhoz

az ismeretek és vélemények tükrében

Mire költött Kondor 107 milliót?