Kerék-Bárczy Szabolcs

Tovább

A lap ez évi 11. számában Majtényi László és Somody Berna­dette alkotmánypolitikai vázlatukban (Legyen köztársaság!, március 13.) konkrét, megvitatható javaslatokra bontották az „alkotmányos jogállam” jelszavát. Erre az írásra Lendvai Ildikó Az alkotmányról című írásával reflektált (2015/14., április 3.). E számunkban folytatjuk az említett írásokban megkezdett vitát.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A korrupció az az összetett, mérhető jelenség, amely az egyik legkomolyabb oka annak, hogy Magyarország nem olyan teljesítményt nyújt a közjó biztosítása terén, mint elvárható és elérhető volna. S mivel hazánkban, kutatások szerint, a korrupció elsősorban politikai korrupció, vagyis főleg a politika és a kormányzat területén érhető tetten, illetve ott fejti ki legkárosabb hatását, ezért kell kiemelten foglalkozunk a lakosság által is az egyik legproblémásabbnak ítélt terület, a párt- és kampányfinanszírozás helyzetével. Főként a meglévő rossz párt- és kampányfinanszírozási szabályozás teszi lehetővé azt, hogy illegális módon köz- és magánpénzek áramoljanak politikai szervezetekhez és politikusokhoz.
A korrupció alapvetően kulturális-erkölcsi kérdés, amelynek eltüntetése szorosan kapcsolódik az állam szerepének és az állam és egyén viszonyának újraértelmezéséhez. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy akik a mai magyar körülmények között a tisztakezű, jó minőségű közszolgáltatásokat hatékony módon előállító állam kialakításáért, vagyis az átfogó államreformért szállnak síkra, azok a korrupció ellen is föllépnek. Akik viszont az államreformot tagadják, azok akarva akaratlanul a magas szintű korrupció fönntartását támogatják. Másként fogalmazva: kizárt államreform nélkül hatékonyan föllépni a korrupció ellen.
Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021