Fenyvesi Orsolya

Három éve voltunk együtt, amikor nyaralni mentünk a 19. századba. Természetesen a második felébe, egyikünknek sem hiányzott a stressz. Az utat az apám fizette.

A gond ott kezdődött, hogy amikor felébredtünk, ott volt egy család. Nem a mi családunk, szerencsére, és tán nem is az őseink, de kétségkívül apa, anya, gyerekek, nagybácsi, és az ő érkezéseik és indulásaik. Azt a kevés személyes holmit, amire, úgy gondoltuk, szükségünk lehet, egy IKEA-s zacskóban hoztuk magunkkal. Most pedig magyarázkodhattunk a műanyag miatt. Eszünkbe se jutott, hogy eszükbe se jut majd a jövőről faggatózni.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább
Élet és Irodalom 2021