► Szolcsányi Ákos: Dávid család­jai. Kisregény. Kalligram Kiadó, Bu­dapest, 2023, 166 oldal, 3990 Ft

A szöveg Dávid történetét tizenhárom éves korában való felkenésével kezdi, és a Betsábéval való szerelemből fogant gyerek elvetélése táján fejezi be. Az belső beszéd alapvető linearitása ellenére titokzatos időstruktúrát sejtet, amennyiben Sámuel már régen meghalt, sőt, Dávidnak is van egy ilyen mondata Betsábé alakját felidézve: „Három-négy halálomig rögzült (kiemelés: Sz.J.) emlékem egyike az ő selyemmel fedett, telt melle” (144.). Mintha a halálon túlról folyna ez a beszélgetés…

Az olvasó, miközben azon töpreng, hogy a szöveg miképpen feledkezhet meg újra és újra kapcsolati rendszerének és kompozíciójának e tengelyéről, sokszor gondol az egyik Istennek hátat fordító, szakállas, szivarozó angyalra, Freudra: vajon az elbeszélő kisfiú, a hetedik, aki apja arcának, hangjának és érintésének hiányában nőtt fel, akinek számára anyja melle, hasa és öle melege volt az egyetlen menedék a kitelepítés földbe vájt börtönében, aki éjszakai bepisilései miatti mélységes bűntudatában lüktető péniszébe kapaszkodva volt csak képes elaludni, aki minden másodpercben átélte apja hiányát és anyja férjének való lefoglaltságát, vajon nem saját ödipális sebbzettségét vetíti-e ki a mennyei Atyára ebben a nagyon mívesen kimunkált háromszögtörténetben?

Kiss Ottó: A Kék Oroszlán bezár
Kováts Judit: A Tátra gyermekei
Peter Balko: Akkor, Lošoncon
Moesko Péter: Őszi hó

► Ketten egy új könyvről – Fenyő D. György: Az irodalomtanítás módszertana. Éthosz és praktikák, 1–2. Tea Kiadó, Budapest, 2022, 1174 oldal, 9900 Ft

Sajátos műfajú és hangvételű könyv ez: miközben elképesztő szakmai tudás és pedagógiai érték halmozódik fel benne, alaposan és körültekintően strukturált formában, leginkább itinernek érzékelem. A szöveget végig egy rendkívül figyelmes, bölcs, odaadó útitárs mondja, aki a szakmája, felelőssége, szorongatottsága által megkínzott tanárnak megfogja a kezét, és minden problémát komolyan véve, a fénymásolás megszervezésétől kezdve, az olvasást és iskolát ignoráló környezetből érkező, sérült attitűdű gyerekek megközelítéséig, vagy az introvertált diákzseni megszólításáig, szerényen adja tanácsait. Semmin nem botránkozik meg, mindenféle hagyományos és újszerű módszernek mérlegeli előnyeit és hátrányait, hogy aztán az optimális megoldások megtalálására inspirálja kollégáját. Attól válik különösen megragadóvá, és nemcsak szakmabeliek számára is élvezetesen olvashatóvá a szöveg, hogy mintegy az élőbeszéd szuggesztív erejével és gyengédségével veszi körül olvasóját. Ez az élőbeszéd természetesen rendkívül kifinomult, árnyalt és gazdag, egy kivételesen művelt és empatív tanítómester hangja, akinek biztatására – egyik legkedvesebb költőjét idézve – egész népe rászorul.

Ketten egy új könyvről – Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 261 oldal, 4499 Ft

Mintha egy bukottságunkról készült, remek érzékkel megszerkesztett fotóalbumot lapozgathatnánk, miközben az olvasó legalább méltó módon meg szeretné gyászolni a végtelen rettenetére és felszabadító nagyságára, azaz a fenséges reflexiójára való képességének megrontását, megromlását. De erre a szöveg nem ad lehetőséget: fenségest ne keress – holott maga az átírt mű intenciója és műfaja is ezt az illúziót kelti bennünk. Érti az olvasó, hogy éppen arról van szó, hogy minden nagyság eltörött, ezért széttöredezett a mű maga is, de titkon úgy érzi, ezzel egy kicsit olcsón kifizették, amúgy apfelbaumosan átverték, ezer pillanatfelvételben, elbeszélő- és idősíkváltásban pazaroltak el egy káromkodásból katedrális építő nagyszerkezetet.

Charlotte Delbo: Auschwitz és utána. Fordította Marczisovszky Anna. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2021, 457 oldal, 3800 Ft

Charlotte Delbo a francia ellenállás tagjaként került Auschwitzba, majd Raiskóba, végül Ravensbrückbe: összesen huszonhét hónap lágerlét után szabadult. Az első, Vissza már egyikünk sem tér című regény szinte közvetlenül a szabadulás után íródott, de együtt jelent meg az 1970-es Fölösleges tudás és az 1971-es Napjaink mércéje című kötettel. Mindhárom könyv rövid prózai szövegekből és szabadversekből épül fel, és e fragmentumok, nyelvi botlatókövek és a közöttük megjelenő és velük teljesen egyenrangú ellipszisek és hallgatások próbálják az olvasót téren, időn, emlékezeten és önmagán kívülre eljuttatni.

Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft

Mesterházy Balázs az irodalmi életben a kilencvenes években először mint irodalomtudós jelentkezett, kitüntetett kutatási területe a német romantika filozófiai és irodalomelméleti összefüggéseinek feltárása volt Novalis, Goethe és E. T. A. Hoffmann műveiben. A Penészes isten című verses regényét olvasva úgy tűnik, hogy a pályakezdés elméleti érdeklődése a művészi alkat rezonálásából eredt. A szépírói életmű költői és prózai szövegeinek ismeretében egyre inkább állíthatjuk, hogy annak a nagyszabású és autonóm alkotói gesztusnak tanúi lehetünk, amely a nagyság, a magány, a szív érzékenysége és a tragikus sors együttállásának romantikus szövegtestét eleveníti meg.

Toroczkay András: Boldog emberek
Erdős Virág: Hősöm
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Schein Gábor: Ó, rinocérosz

Mezei Márk: Zsidó temetés. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 254 oldal, 3990 Ft

A fiút Gyurkónak hívják, akik szeretik, de senki sem szereti: anyja régen meghalt, apját leginkább csak idegesítette, mivel soha nem tudott megfelelni kimondatlan elvárásainak, mindenki más számára pedig csak eszköz. Az apai barátnak, Öcsi bácsinak szexuális tárgy, az orthodox zsidó nagybácsinak betérítendő örökösjelölt, a szétesőben lévő politikai rendszer elhárítótisztjének szánalmas beszervezési kísérlet. De ami mindezeknél is sokkal nagyobb baj: Gyurkó önmagát sem szereti, tele van öngyűlölettel, szégyenérzettel, bűntudattal, személyisége helyén rendkívül éles észleletek reflexiói halmozódnak, hogy aztán időnként elemi erejű indulatkitörésekkel reagáljon a körülötte és önmagában habzó képmutatásokra és gyűlöletekre.

Mesterházy Balázs: Random. Versek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 104 oldal, 2990 Ft

Megdöbbentő autenticitással vonultatja fel a könyv a romantikus személyesség toposzait (Szememben a nappal, Szép, kicsi világ; Tavonülő; Csönded szélén; Az én szívem), de mégis, talán a tárgyias megszólalás intenzitása a legletaglózóbb (Narancs-maracuja; A romlás virágai), az orvosi precizitású biológiai tényanyag pedig megrázó enumerációvá válik (Thézeusz hajója, életvagyhalál; ). Archaikus borzadály és jajpanasz , azaz az emberi lény halálba tartottságának tragikuma, valamint az interneten szörfözés fölényes nevetése kerülnek együttállásba a random lapjain, hogy a befogadó egyfajta szürrealisztikus-groteszk minőségek hullámverésén lebeghessen.

Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint
Nádas Péter: A szabadság tréningjei
Schein Gábor: Megleszünk itt
Závada Pál: Hajó a ködben

Göran Rosenberg: Rövid megálló az úton Auschwitzból. Fordította Földeáki Andrea. Park Könyvkiadó, Budapest, 2018, 322 oldal, 3950 Ft

A mi olvasásunk közben pedig David Rosenbergen újra és újra beteljesedik a tökéletesen idegenné és otthontalanná válás sorstalansága: életének eseményei kimondhatók, de fel nem foghatók. A łódźi gettóból indul, ahol a közösség vezetője, Chaim Rumkowski egy nap azzal a felszólítással fordul a rábízottakhoz, hogy ha a tíz év alatti gyerekeket és a beteg öregeket hagyják lemészárolni, akkor a többiek életben maradhatnak. A marhavagonban ölében alszik a menyasszonya, aztán a huszonhárom éves férfi munkaerejére a Reich acél- és lőszertermelésének van szüksége. Közeleg a háború vége, sehonnan sehová tartó vonatok kutatják, hogy hol lehetne a foglyok nyomát végleg eltüntetni, mígnem megérkeznek az amerikaiak.

Mesterházy Balázs: Gesztenye placc
Szvoren Edina: Verseim
Földényi F. László: A halál eleven terei
Tar Sándor: Vén Ede

Brunhilde Pomsel–Thore D. Hansen: Goebbels titkárnője voltam. Fordította Győri László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2018, 274 oldal, 3999 Ft

Mögöttünk pedig ott állt egy SS, megkocogtatta a vállunkat, és azt mondta: „Legalább tapsoljatok.” És természetesen mi is tapsoltunk. Muszáj volt. Természetesen. Nem lehetett nem tapsolni. Hiszen mondták. Az ember nem vonhatta ki magát. Nem volt más lehetőség.” (107-108.) Ezeket, a magyar olvasó számára Kertész Sorstalanságának szóhasználatát felidéző mondatokat, Brunhilde Pomsel, Goebbels titkárnője mondta, visszaemlékezve főnöke totális háborút meghirdető beszédére, amelyet 1943. február 18-án, a Sportpalastban tartott.

A szöveg vonzásában – Arató László tiszteletére. Összeállította Fenyő D. György. Műút Könyvek, Miskolc, 2018, 172 oldal, 1980 Ft

Közel négy évtizede gimnáziumi tanárként, egyetemi oktatóként, tanárjelöltek mentoraként, tankönyvíróként, tananyagfejlesztőként, a Magyartanárok Egyesülete alapítójaként és elnökeként, hermeneutikai tanulmányok írójaként, módszertani reformerként és hihetetlen szívóssággal szakmapolitikai vitákba beleálló esélyegyenlőségi szószólóként egyaránt eseményszámba mennek írásai és megszólalásai. A fenti kötet az ő hatvanadik születésnapjára rendezett ünnepi konferenciának előadásaiból és saját, elméleti-módszertani publikációiból ad gazdag, elmélyülten és igényesen szerkesztett válogatást.

Schiller Róbert: A kételkedés gyö­nyö­rű­sége. Typotex Kiadó, Bu­da­pest, 2017, 400 oldal, 3900 Ft

Schiller Róbert fizikai kémikus kötete, amely a szerző 2003-tól 2017-ig tartó tudományos ismeretterjesztő tevékenységének nagy gonddal válogatott, rendkívüli jól strukturált és gazdagon illusztrált keresztmetszetét adja, kasztáliai derűvel és ünnepélyes komolysággal tölti el az olvasót. A könyv világát az a meggyőződés alapozza meg, hogy a történeti időben létező ember kulturális tevékenysége egyetlen összefüggésnek tekinthető, melyben a természettudományos és művészi megismerésmód pályái párhuzamosan és egymást befolyásolva haladnak.

Fűzfa Balázs: Szavak és szóközök. Beszélgetések, vélemények, tűnődések 2010–2017. Savaria University Press, Szombathely, 2017, 351 oldal, 2490 Ft

A kötet egyik nagy erénye, hogy a médiumváltás folyamatát nem az oly divatos morális pánik hangfekvésében tárgyalja, hanem a szövegek technikai sokszorosíthatósága történetének új, izgalmas fejezeteként. Hiszen mást sem csinál a mi kultúrkörünk, mint évezredek óta pánikol: nemcsak a Phaidrosszal beszélgető Szókratész tartott attól, hogy az írás elterjedése tönkre fogja tenni a verbális emlékezetet, hanem kulturális elzüllést vizionáltak a könyvnyomtatás elterjedésének kortársai is, napjainkban pedig a Z és az Alfa generáció mediatizált létformája kapcsán szokás rettegni az irodalmi szöveguniverzum végítéletétől. Pedig a digitalizáció új, eleven kapcsolattartási lehetőségeket (például: irodalmi tematikájú videoklip készítése, népmese-remix megosztása a YouTube-on stb.) rejt magában az irodalomértés- és befogadás terén, és ezzel meg is érkeztünk Fűzfa módszertanának kulcsfogalmához: az élményszerűséghez; megtapasztaltatni az irodalmi műalkotás befogadásának, meg- vagy újraalkotásának eseményében önismeretünk elmélyülésének lehetőségét.

Gideon Greif–Itamar Levin: Felkelés Auschwitzban. A zsidó „Sonderkommando” 1944. október 7-ei felkelése. Fordította Győri László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017, 379 oldal, 3990 Ft

Laikusok számára is érthetően megszövegezett, lendületesen olvasható történetírói munkát kap kezébe az olvasó, bőséges bibliográfiával, jegyzetapparátussal, valamint fotókkal, rajzokkal ellátva. De a gazdag és sokrétű forrásanyagot feltáró, a tanúvallomások hitelességét folyamatosan és árnyaltan mérlegelő szöveg olvastán a befogadó egyre inkább úgy érzi, mintha egy fragmentumokba komponált polifon regényt tartana kezében, valahonnan a Kafka-Pilinszky-Borowski-Kertész életművekkel jelzett átokföldje mélyéről kiásva.

L. Ritók Nóra: Láthatatlan Ma­gyar­or­szág. Tea Kiadó, Budapest, 2017, 315 oldal, 3990 Ft

Ahogyan a cím is jelzi, Magyarország végletesen kettészakadt, nem csupán a láthatóság, hanem a realitás vonatkozásában is. Míg a médiumok többségében a külső-belső ellenségtől folyamatosan szorongatott, ám mindig nemzeti hősiességgel győzedelmeskedő, folyamatosan épülő-szépülő hon fikciója sulykolódik, addig a leszakadó térségek nem látható tartományában olyan testi- lelki nyomor egzisztál, amilyennel az olvasó eddig talán csak Dosztojevszkij, Tar Béla, Borbély Szilárd világaiban találkozhatott.  Közművek és munka nélkül vegetáló családok, nyomor, éhezés, mocsok, bűz, patkányok, tetvek, hideg, prostitúció, bűnözés – munkalehetőségek és integrált oktatás híján, az átörökített tehetetlenség és öntudatlanság pusztító monotóniájának őrjítő köreibe merülhetünk bele mintegy háromszáz oldalnyi történetmondásban. A szöveget számos szociofotó illusztrálja: szemcsésre-homályosra fogalmazott beállításaikban a lakóhelyek tárgyi világának lepusztultsága tárul elénk, melyet csupán néhány gyerekrajz színessége és a szerző két grafikájának bensőséges strukturáltsága ellenpontoz.

Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Szerkesztette Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Mészáros Márton, Szekeres Nikoletta. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017. 489 oldal, 2800 Ft

A kötet tizenkilenc, tematikailag, fogalomhasználatban, célközönség-tételezésben rendkívül eltérő jellegű szöveget tagol négy nagy fejezetre, melyek a történetiség, a mesekutatás, a tabutémák, valamint a szöveg és vizualitás kapcsolatának hívószavai köré rendeződnek. Revelatív jellegűek azok a tanulmányok, amelyek a nemzeti irodalmi kánonok és az éppen aktuális jelenidő olvasó- és könyvvásárló közönségének konfliktuózus kölcsönhatásairól szólnak (Hermann Zoltán, Hansági Ágnes). E szövegekben hihetetlenül aktuális és inspiratív gondolatmeneteket olvashatunk arról, hogy milyen óriási szerepe van az olvasóvá nevelésben a mindenkori tömegkultúrának a befogadás örömtelisége révén, de a könyvkiadás helyi és nemzetközi piaci összefüggéseinek is, nem beszélve arról, hogy az olvasói kompetenciák megszerzése és élethossziglani gyakorlása-mélyítése mennyiben segíti a gazdasági élet és a demokrácia intézményeit működtető polgár hatékony társadalmi ágenssé válását.