Sziránót egyszer csak megkereste az egyik szünetben az Ildi, hogy hívatják. Mit volt mit tenni. Először is megkérdezni az Ildit, hogy miért ő hozza a hírt, honnan tudja, ilyenek. Csak tudja. Szóltak neki. Na de ez az, hogy kik? Mikor? Mit mondtak egész pontosan? Hát csak ennyit, hogy Sziránónak jelenése van előttük, ő meg adja át neki, lehetőleg minél előbb. De kik, kik kérték erre, ki üzeni ezt? Hát ők. Felülről. Ildi, mint nem lekenyerezően szép, de együttérzését, avagy épp megvetését fogyaszthatóan elviselhető pókerarc mögé rejteni képes középkáder vagy kémnő, ügynök vagy csak mezei dolgozó, egyszerű párttag, nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni. Na, menjen már, lehetőleg minél előbb. Nincs már annyi a szünetből, el fog késni bioszról. Amiatt ne aggódjon, tud róla a Seszták is, elintézték. Mi? Sziránónak már hovatovább kiesni készültek a szemgolyói, úgy érezte, annyira csodálkozóra nyújtotta egész fejét. Nem volt több kérdése, indult.

Szalay Álmos: Fák mindenütt. FISZ Könyvek, Fiatal Írók Szö­vet­sége, 2017, 295 oldal, 2000 Ft

Főhősei azonban még akkor is mai magyar valóságunk tőrőlmetszett (helyenként Parti Nagyéira emlékeztető) figurái, ha természetes közegükben lényegében egy pillanatig sem láthatók. „…ott messze, a város fényei között hagyott szaros kis életünkbe bármikor visszatérhetnénk…” (63.), mereng el Az úszótanfolyam drogos génmanipulációval (!) szupersportolóvá tréningezett narrátora egy ponton. Szalay helyenként Egressy Zoltán prózájára is hajazó, enyhén mágikus realista (esetleg: realistán mágikus) szövegei néhol már inkább giccsbe, máshol (akaratlan) önparódiába hajlanak az extremitások hajszolásában.

Szerelmes vagyok, ennyi, jelenti ki nagyjából úgy, mintha halálhírt közölne, majd kimegy rágyújtani, hogy legalább csak az utcáról, üvegablakkal elválasztva lássa, amint a másik, a nagybáty ezen igen jót derül, nagy idők nagy tanújaként színpadiasan nagyot nevet, szerelmes, azt mondja, szerelmes a gyerek, ilyenekre szinkronizálja maga elé a nagybáty által kiejtett szavakat, amiket szerencsére az utcáról csak láthat, leolvashat, csücsörítések és ajakrések formájában, de legalább nem hall.

Bognár Péter: A fényes rend. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 66 oldal, 1990 Ft

A Bognár-költészet legfőbb erényei keverednek ugyanis A fényes rend lapjain: a nagyfokú érzékenységgel megmunkált, egyszerű momentumokból építkező, a blődhöz és a kissé lebegtetett, enyhén letargikus, de alapvetően keserédes minőségekhez való vonzódás, bájosan megejtő humorral és a fél-egy lépéssel hátrébb vagy följebb is eltolható, perspektivikus láttatás mozgástere adja ezt az elegyet – röviden összefoglalva.

Korpa Tamás: inszomnia. Kal­ligram Kiadó, Budapest, 2016, 76 oldal, 2000 Ft

Az olvasó már-már arra gyanakszik, hogy a kópé lelkületű költő netán finom iróniával szórakozni méltóztatik vele. Annyiban pedig így is lehet, amennyiben Korpa versvilága (s vele az egyik leggazdagabb kortárs lírai szókincs) határok közé amúgy is jóformán beszoríthatatlan. Lírai élményvilága oly sokfelől táplálkozik, hogy jelen formájában eleve alkalmatlannak (túl szertelennek, rétegzettnek) tűnik ahhoz, hogy képes legyen szigorú szikársággal egyetlen szűkebben vett téma „feldolgozására”.

Vass Norbert: Hallgat

Tarján Tamás: A Nyugat égtájai

Fráter Zoltán: Magyar irodalom fiataloknak

Bárdos László: A célra vezető eltévedés

Mizser Attila: cselek hallgatásra. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016, 55 oldal, 1600 Ft

Mintha amolyan manapság divatos életmód-könyvet kapnánk a rosszkedvről, melyben, ha így fogjuk fel, nemcsak afféle belső Mohácsról, hajókatasztrófáról és sarkkutatásról olvasunk magabiztos költői tudással elénk tárt, nyomasztó helyzetjelentéseket, hanem az általánosabban vett (még otthon is érzett) otthontalanság hervasztó tapasztalatairól is. 

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

„Mozgásba hozzuk a hazát!, hirdette nyálkás félsötétben, s gyenge sárgára maszatolódó közvilágítás-fényben pár félig már leázott plakát valamilyen bizonyosan jó szándékkal meghirdetett egészségügyi kampány szlogenjét. S pontosan ez történt.

            Hajnali három óra tizennégy perckor ugyanis két előre kiszámíthatatlan véletlen egybeesés esett egybe. Nemcsak, hogy tízmillió magyar egyszerre mozdult, tizmillió főnyi, sokszor tízmilliónyi csont és izomtónus kezdett meg tétova, átgondolatlan, s észre sem vett pótcselekvésnyi mozdulatokat.”

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

G. István László: Hármasoltárok. Palatinus Kiadó, Budapest, 2013. 90 oldal,2500 Ft

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!