Wagner István

(Bacon – Giacometti, Fondation Beyeler, Riehen/Basel, megtekinthető szeptember 2-ig)

Tovább

 (In the cut – Der männliche Körper in der feministischen Kunst, Stadtgalerie Saar­brücken, megtekinthető szeptember 30-ig)

Tovább

 (Cilinder és lokni – Osztrák biedermeier képek a Szépművészeti Múzeumból, Vaszary Galéria, Balatonfüred, 2019. jan. 6-ig.)

Tovább

Tovább

(Klimt ist nicht das Ende – Aufbruch in Mitteleuropa, Unteres Belvedere, Bécs. Megtekinthető augusztus 26-ig, a müncheni Hirmer Verlag kiadásában megjelent német vagy angol katalógus kíséretében, 393 oldalán 301 képpel.)

Tovább

(„Basquiat – Boom for real”, Schirn Kunsthalle, Frankfurt am Main, megtekinthető május 27-ig.)

Tovább

 (Das Wiener Aquarell, Albertina, Bécs. Megtekinthető május 13-ig.)

Tovább

Név szerint: Klimt – Moser – Gerstl – Kokoschka. A két-két világhírű szecessziós és expresszionista mestert Bécs 1900 körül címmel a Leopold Múzeum hozta össze, javarészt saját tulajdonából. Habár a válogatás jellegéből adódóan nem számíthatunk szenzációs felfedezésekre, a közismert és méltán népszerű remekművek időnkénti megtekintése mindig ünnep a szemnek.

Gustav Klimttől ritkán látható például a privátkollekcióban rejtőző, korai férfiakttanulmány 1883-ból, egy ültében jobbra forduló, fia­tal műtermi modellről, realisztikus modorban vagy a reprezentatív privát megrendelés a neoreneszánsz karosszékben pózoló kamasz lányról, dúsan redőzött, csipkés ünneplő ruhában, 1894 tájáról. A sokszor felkeresett Attersee atmoszféráját a tavi ciklus jól érzékelteti, az impresszionisztikus könnyedségű erdős part reggeli párájától (1899) a déli napsütésben ragyogó víztükör opálos hullámfodrozásán át (1900) az őszi viharban égre tornyosuló jegenyesor koronáinak tompa, óarany patinájáig (1903), amely szecessziósan tömör és dekoratív. Végül a meztelenül vonagló testeket inkább keretező, semmint eltakaró palástok organikusan absztrakt mustráival szimbolisztikussá stilizált a sokat reprodukált főmű, a Halál és élet (1910 /11) nemzedékeket szervesen összefonó embercsoportja, amelyet később (1915/16) ismét átdolgozott...

Az „ezermester” Koloman Mosert kézműves dísz- és használati tárgyak, bútorok, alkalmazott grafikák meg festmények egyaránt képviselik. Kobaltkék bőrrel bevont támlásszék ébenfából (1901 k.), fehérre lakkozott rácsozatú bükk karosszék sakktáblaszerűen fekete-fehér vesszőfonatú ülőkével (1903), ezzel egyidős juhar ruhaszekrény, figurális intarziával, elefántcsont- és gyöngyházberakással, valamint azonos korú litó-plakátja a Wiener Secession XIII. tárlatához hasonló kolorit- és formarendszerű. Olajképei közül a Körömvirágok (1909) kerti ágyása a sárga tónusok kavalkádja, „obligát” tavi tájai neki is vannak 1913-ból, de ő a Wolfgangsee havasok koszorúzta látványát örökítette meg, magas vagy alacsony látóhatárral, netán a Semmering monumentális viaduktját, ősfenyők markáns kontúrjai mögött a lebukó nap vérvörös korongjával. Monumentális allegóriái közt 1914 hozta a kiteljesedést: a Tavasz szokatlan, mert felhőben lebegő lányos ifjú, ám A vándor már férfiasan rusztikus profilfigura, a Vénusz a grottában érett női aktját drapéria öleli körbe, akár az állva ölelkező Szerelmespárt, de A szerelmi bájital jelképes pallossal elválasztott Trisztán és Izoldája sportos ruhában vált kortársává.

Máig háttérbe szorult Richard Gerstl, bár radikális modernségét már 1904-ben jelezte frontális, önarckép félaktja, majd autója mellett álló, teljesen meztelen alakja (1908) meg a városi kiránduló pár az erdőben, továbbá a nagypolgári szalonok divatos öltözékben pózoló, öntudatos dámáinak „prototípus”-sora, míg tájai közül a gmundeni tóparti út (1917) kékeszölden „monokróm”, már-már absztrakt vízió, vastagon pasztózus duktussal. Sok vihart kavart a „fenegyerek” Oskar Kokoschka, akitől a Tre Croci – Dolomit-panorámája (1913) még holdfényesen sejtelmes látomás, de a Fortuna (1915) glóbuszon álló pucér istenasszonya békét ígérő szivárványt vetít az égre, míg lábánál Mars korbácsolja harci szekere lovát. Privát sorskérdéseken töpreng szája elé tett kézzel 1918-as önarcképe vagy festőállványos önportréja női akttal (1922), de míg a statikus Csipkeverőnő (1933) a vihar előtti csend jelképe, addig az Anschluss – Alice Csodaországban (1942) szőke copfos női aktja szögesdrót mögött áll, kívül vaskalapos férfiak a közmondásos három majmot idézik: a mentőtáskás, gázmaszkos katasztrófaturista eltakarja szemét, a géppuskás, horogkeresztes náci tiszt kezével befogja száját, a főpap hasán feszület, de ujjaival bedugja fülét, a távolban a civilizáció szimbóluma, az Akropolisz lángol...

(Wien um 1900, Klimt – Moser – Gerstl – Kokoschka, Leopold Museum, Bécs, június 10-ig látható. Lapszámunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tovább

 (L’avant-garde hongroise à la galerie Der Sturm, 1913–1932, Galerie Le Minotaure és Galerie Alain le Gaillard, Párizs. Megtekinthető május 12-ig)

A hazai közönség régi ismerőse a fővárosi művészeti vásárokról a Benoit Sapiro által 2002-ben alapított párizsi Le Minotaure galéria, amely a Galerie Alain le Gaillard együttműködésével épp március idusán nyitotta meg tavaszi szezonjuk legkiemelkedőbbnek tartott kiállítását. Markáns profilját ezúttal is jól képviseli A magyar avantgárd a Der Sturm Galériában, 1913–1932 című tárlat, amelyen – berlini első fellépéseik kronológiai sorrendjét betartva – Réth Alfréd, Mattis Teutsch János, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Bortnyik Sándor, Ébneth Lajos, Kassák Lajos, Péri László és Moholy-Nagy László közel száz grafikája és festménye szerepel, korabeli dokumentumok kíséretében. A híres mesterek lajstroma mellett a nívót Passuth Krisztina asszisztenciája garantálta, akit a modern magyar művészet rangidős történészeként és az avantgárd szakértőjeként aposztrofálnak.

Tovább

(Karl Schmidt-Rottluff. Das Rauschen der Farben, Kunstmuseum Ravensburg, április 8-ig. Karl Schmidt-Rottluff: expressiv, magisch, fremd, Bucerius Kunst Forum, Hamburg, május 21-ig.)

A berlini Brücke-Museum lankadatlan műkölcsönzési hajlamának köszönhetően gyakoriak A híd csoport néhai tagjainak egyéni vagy csoportos tárlatai országszerte. A germán expresszionisták táborából mostanában Karl Schmidt-Rottluff vendégszerepel egyszerre két helyen, a déli és az északi végeken, de egymástól merőben eltérő felfogással. A Bodeni-tó térségében Ravensburg művészeti múzeuma kereken hetven képpel hódol emlékének, minden festészeti témájából ízelítőt adva, a tájaktól a figurális munkákon és portrékon át a csendéletekig. A kolorit bódulata címmel, valamennyi alkotói periódusából válogatva juthatunk el Van Gogh iránt érzett ifjúkori rajongásától a húszas-harmincas esztendőkben az új tárgyiasság avagy a mágikus realizmus érintéséig, de minden változás közepette megmaradt választott stílusirányzata és egyéni formanyelve mellett, kései periódusáig, egészen az ötvenes-hatvanas évtizedekig.

Tovább

(James Rosenquist – Eintauchen ins Bild, Museum Ludwig, Köln. Megtekinthető március 4-ig.)

Tovább

(Herausforderung Moderne – Wien und Zagreb um 1900, Orangerie im Unteren Belvedere, Wien. Kooperation mit der Galerija Klovićevi dvori, Zagreb. Megtekinthető február 18-ig.)

Tovább

 (Cézanne – Metamorphosen, Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, megtekinthető február 11-ig.)

Tovább

(Heiter bis wolkig – Naturschauspiele in der Niederländischen Malerei, Wallraf Richartz Museum & Fondation Corboud, Köln. Nyitva február 4-ig.)

 

Tovább

(Rubens – Kraft der Verwandlung, Kunsthistorisches Museum Wien. Megtekinthető január 21-ig.)

Tovább

(Anton Kolig, január 8-ig, Ferdinand Hodler – Wahlverwandschaften von Klimt bis Schiele, január 22-ig, Leopold Museum, Bécs. Lapunk képeit a tárlatok anyagából válogattuk.)

Tovább

 (Die Geburt des Kunstmarktes – Rembrandt, Ruisdael, van Goyen und die Künstler des Goldenen Zeitalters. Bucerius Kunst Forum, Hamburg – megtekinthető január 7-ig.)

Tovább

(A Bruegel – A világ ábrázolása című kiállítás december 3-ig, a Raffael című kiállítás január 7-ig tekinthető meg a bécsi Albertinában.)

A bécsi Albertinában az ősz szenzációja a 16. század két világhírű mesterének párhuzamos bemutatása egy fedél alatt. Raffaello Santi az olasz reneszánsz kiteljesítőjeként a természetes szépség, a kortársak remekművei és az antik példaképek kvintesszenciáját fejlesztette eszményi harmóniává, míg az ő korai halála után pár évvel később született flamand id. Pieter Bruegel a paraszti lét nyers valóságát tükrözte részlet-gazdagon, humorosan ironizáló moralitásával.

A császárvárosban ez az első monografikus Raffaello-tárlat, - együtt működve az oxfordi Ashmolean múzeummal -, 130 rajzzal és 18 festménnyel, mindegyik alkotói korszakából, umbriai, firenzei és római periódusából egyaránt. A saját tulajdonukból való munkák mellett világhírű múzeumokból kölcsönöztek rangos főműveket, így a mi Szépművészetink büszkesége, az olajjal falapra pingált Esterházy Madonna (1508) is ott díszeleg (…)

Profiljához illően, kizárólag a grafikára koncentrált az Albertina Bruegel esetében, kereken száz lappal, amelyből húsz a saját kezű rajz és nyolcvan a nyomat. Azt hihetnénk, hogy egy ennyire ismert mesternél már nem számíthatunk meglepetésekre, ám a rendezők négy éves előkészítő munkája nyomán számos, eddig azonosítatlan rézkarc vagy rézmetszet bukkant elő a mappákból, amelyek frissen restaurálva most kerülnek először a nyilvánosság elé.

Tovább

 (Die Palast-Galerie, Museum Barberini Potsdam, megtekinthető február 4-ig.)

Tovább

 (Matisse – Bonnard. „Es lebe die Malerei!” Städel Museum, Frankfurt am Main, megtekinthető 2018. január 14-ig.)

Tovább
Élet és Irodalom 2018