György Péter

A népszavazást előkészítő – soha nem látott léptékű és tartalmú – kampány, majd a jogilag elégtelen eredmény után Magyarország, vulgo: a hazánk, hosszú évekre nem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. S ez ugyanúgy igaz annak a több mint hárommillió embernek, akik akarták vagy csak elfogadták, valamiként igaznak vélték az absztrakt félelem és megvetés, olykor abszurd gyűlölet „érzését”, s azoknak, akik érvénytelenül szavaztak, vagy el sem mentek. Mert azt mind láttuk, hogy egy még nem tapasztalt totális performansz akaratlan résztvevői és kiszolgáltatott nézői lettünk. A következményeket együtt szenvedjük el, tartozzunk a hívekhez vagy kívülállókhoz, október 3-án mind vesztesként ébredtünk fel.

Tovább

Tovább

Tovább

(Az Elvesztegetett idő című kiállítás november 20-ig tekinthető meg a Művészetmalomban, Szentendrén. Kurátor: Gulyás Gábor)

Tovább

(Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor kiállítása a Műcsarnokban október 16-ig tekinthető meg.)

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Spiró fiatalkorától nagyon sok nyelven, közeli és távoli világokról tudott, az első pillanattól fogva kívülről is látta kultúránkat, azaz megadatott számára a folyamatos léptékváltás képessége és lehetősége.

Tovább

Jobb tudnunk, hogy egy nagy színésznő fiatalkori szerelmi életén való ámuldozás épp olyan minőségű tevékenység, mint a herevasaltatás vagy a reggeli rádióműsorban üvöltözni arról, hogy a kövér nők magukra vessenek, vagy azon viccelni egy másik műsorban, hogy a gólyatáborokban megerőszakolt fiatalok ugyan mit is hittek.

Tovább

Auerbach alapproblémája tehát „mindössze annyi, hogy mi történik az emberrel, ha megölték a szüleit, és ő mégsem úgy él és ítél, mint egy árva. Árva volt a szó jogi értelmében, de nem a múlt, hanem a kiismerhetetlen jövő, a folyamatos új

Tovább

A kiállítás nagyon alaposan és világosan számol be Kazovszkij szexuális identitásának sajátosságairól, azaz a férfi és női szerep, a nemi, biológiai adottságok, a vágyak, társadalmi normák és szerepek közi viszonyrendszer bonyolultságáról.  Fontos tény, hogy mindez olyan korban jutott ki, amely igen intoleráns volt mindazzal, ami ő lehetett, lenni kívánhatott, minek megfelelően Kazovszkij automatikusan a szubkultúrák néma szabadságának gettójába kényszerült.

Tovább

Tovább

A budai Vár nem lehet a történetvesztett illuzionista hazugság tere, amely lehetetlenné teszi, hogy az új nemzedékek visszaemlékezzenek arra, milyen sors jutott elődeiknek.

Tovább

Tovább

Ki halkan, ki hangosan, ki gátlásokkal, ki büszke daccal, egyikünk rémülten, másikunk teoretikusnak vélt hisztériával, különböző nyelveken, de gyakran ugyanazt kérdi egymástól sok európai mifelénk. Hogy mi lesz ennek a vége. Pontosabban mi lesz, ha nem lesz vége, ha csak jönnek feltartóztathatatlanul, mint ezekben a hetekben, ismeretlen emberek, olyan országokból, amelyekről hallomásból tudunk csak pár dolgot. Mintha épp az ellenkezője történne annak, amitől Kavafisz ismert, A barbárokra várva című versében félt. Mi lesz velünk barbárok nélkül, mi lesz, ha nem jönnek?

Tovább

Tovább

Tovább

(Plakát-álmok 1910–1920, Nemzeti Múzeum, megtekinthető október 18-ig.)

Tovább
Élet és Irodalom 2018