Károlyi Csaba

Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete. Regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 198 oldal, 2990 Ft

Mit tehet Kornél? Nem sokat: „azzal nyugtattam magam, hogy én nem az apám vagyok, hogy a vér nem számít semmit, ez nem befolyásol a tetteimben”. (84.) Pedig, de. Aztán az író, aki kiírta magából a harminc éves apahiányát, egyszer csak azzal szembesül, hogy ott találja magát saját regényének díszleteiben. Hiába hiszi, hogy már túlesett rajta: „Szép halált adtam, apámnak. Tulajdonképpen fel is mentettem minden tekintetben. Hagytam, hogy inkább a főszereplőt falja fel az élete.” (188.) Mármint A temetésben.

Született egy újabb remek regény. Olvasható az előzőtől függetlenül is, de ha összeolvassuk A temetés (2016) és a Nova (2011) című könyvekkel, még inkább kirajzolódik előttünk egy nagyon tudatos, nagyon megmutatkozni akaró író arcképe.

Tovább

(Kossuth rádió, naponta 14.05)

De most jön a kérdés technikai és lelki vonatkozásai után a politikai. Bonyolultabb, mint gondolnánk. Sokan a határon túli magyarok közül azért szerették hallgatni a vízállásjelentést, mert itt magyarul hangzottak el a hajdan magyar települések nevei. Rahó, Técső, Huszt, folyik a Tisza a mai ukrán földön, mígnem Tiszabecsnél végre hazatalál. És így tovább. A Sebes-Körös Csucsánál 74 cm, 32 százalék. Aztán meg ott van az a folklór is, hogy a hajóvonták az ellenzékiek, és a jelentés rejtjelezett jelzés a kommunista titkosszolgálatnak, hol kell oszlatni.

Kár, hogy a jelenlegi rádióvezetés nem használja ki a témában rejlő határtalan lehetőségeket. Ehelyett csak töketlenkednek.

Tovább

Mészöly Miklós: Vadvizek. 2. ki­adás. Mészöly Miklós művei. So­ro­zat­szerkesztő és az utószót ír­ta Szolláth Dávid. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 114 oldal, 2499 Ft

A kötetzáró novella, a Koldustánc nem zsenge. Szolláth Dávid így jellemzi: „bár afféle »lélektani hadviselésről« van szó, ez azonban mégsem lélektani analízis, hanem a kialakuló hatalmi viszony analízise (...) a megfigyelés és a hatalomgyakorlás legkorábbi és mindjárt igen sikerült mészölyi stúdiuma” – majd részletesen ír róla filológiai és recepciótörténeti szempontból is. A novellát, mely egyesek szerint 1942-ben íródott (sőt megjelent volna?), az 1948-as kötetbeli megjelenés után Mészöly átírta, megfegyelmezte, redukálta, a zárlat lélektani jellegű metonimikusságát nyitottabbá, rejtélyesebbé tette, majd így jelent meg újra az 1975-ös Alakulások című gyűjteményes kötetben. A későbbi verziót szokás ma ismerni, de igen érdekes összevetni a korábbival. A történet dióhéjban: egy idegen újabb és újabb alamizsnával ingerli a templomi koldust, aki végül gyűlölettel utasítja el az adományt, és botjával meg akarja ütni heccelőjét.

Tovább

(Aréna – InfoRádió)

Az InfoRádió legfontosabb műsora az Aréna. Minden hétköznap este hattól hétig beszélgetést hallunk egy fontos emberrel, aki vagy tud valamit, vagy kinevezték valahová, ahol csinálhat valamit (vagy mind a kettő, netán egyik se). Profi rádióműsor. Ha videón nézzük, akkor is azt látjuk, hogy minden a fülnek szól, nem a szemnek. A fölvezetők nagyon pörögnek, néha a neveket is csak elhadarják, nehogy időt veszítsünk, a műsorvezetői szem a papíron, nehogy pontatlanság legyen. Kameraérzékenység sehol, de hisz ez rádió. Ha az esti drivetime végén a célközönség még mindig csak a Moszkva (pardon: Széll Kálmán) tér fölött araszolgat a dugóban, legalább kapjon valami tartalmasat.

Tovább

„folyékony szobor vagy szilárd szökőkút”. Tanulmányok Nemes Nagy Ágnesről és más újholdasokról. PIM Studiolo sorozat. Szerkesztette Buda Attila, Palkó Gábor és Pataky Adrienn. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2017 [2018], 580 oldal, 3000 Ft

Nemes Nagy mindenek előtt költő. Ám ha esszét ír, azt nemcsak abból a szempontból lehet elemezni, milyen a költészetfölfogása, hanem abból a szempontból is, hogy milyen elképzelése van az értekező próza, az esszéműfaj működéséről, tanító jellegéről és gyönyörködtető funkciójáról, az esszé nem tudományos, hanem művészi voltáról. Szerzőnk egyébként fordítóként is jelentős: nemcsak németből, hanem franciából is fordított (a Szőke bikkfák verselemzései közé is hangsúlyosan egy-egy Rilke- és Apollinaire-verset vesz föl a magyarok mellé), ezért érdemes lenne megvizsgálni a francia kultúrához való viszonyát is. Fontos költőnk mentalitása szempontjából a protestáns (retorikai) hagyomány, ha tehát nyelv- és istenélményét vizsgáljuk, erre is érdemes figyelemmel lennünk (lásd erről Visky András írását, Korunk, 2003/3.). A szinkron kritikai fogadtatás is igen tanulságos, mi mindent írt róla Csorba Győző és Rónay György, Fülöp László és Bányai János, Tandori és Vas, Balassa és Radnóti, Németh G. és Angyalosi. Hatása a gyerekirodalomban is számottevő (Bors néni!), kár volna erről elfeledkezni. A női irodalmi hagyomány szempontjai is érdekesek. Lőrincz Csongor és Kulcsár-Szabó Zoltán költőnőnek és írónőnek titulálják a szerzőt, aminek nem biztos, hogy örülne. Na de mitől nő? Miért fontos ezt hangsúlyozni? Miért nem elég az, hogy költő és író?

Tovább

(A költészet a Kossuth rádióban)

A pártállami Kossuth rádióban naponta van versműsor, nem csak április 11-én, ezt jobb, ha elismerjük, miként azt is, hogy nem a választás napján voltak a legnagyobb csalások. A Vers napról napra (szerkesztő Bognár Monika) múlt héten Rónay György, Babits Mihály és kétszer József Attila műveit adta, a születésnapon pedig Nagy László Az örök hiány köszörűjén című, József Attila ötvenedik születésnapjára írt versét. A Rádiószínházban este Petőfi, Ady, Babits, Kosztolányi, Illyés művei mentek. Szerdán az Akváriumból szólt a Versmaraton: Tóth Erzsébet, Géczi János, Petőcz András, Rónai-Balázs Zoltán és Villányi László olvasta fel verseit. Ha mindez még érdekelne valakit. Attól tartok, nem sokakat. Hacsak nem közéleti tartalma van a versnek, mert akkor talán kicsit több az érdeklődő. Olyan kulturális probléma ez, amely pártállástól független. Hogyan lehetne a költészetet (és a szépprózát) közelebb vinni a közönséghez. Ez is klasszikus közszolgálati feladat volna, nem csak a pártatlan tájékoztatás.

Tovább

Oravecz Imre: A rög gyermekei III. Ókontri. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2018, 461 oldal, 4299 Ft

Mit állít ez a regény az óhazáról? Nincs bent vécé és túl meleg a dunna. Nem Santa Claus hozza az ajándékot, hanem a Jézuska. A csonka ország tisztviselői, papjai, pártemberei szörnyűek. Bürokráciája borzasztó. A demokrácia nem működik, a liberálisokat nem tekintik magyarnak. Miközben nem ura az ország magának, hol Hitler, hol Sztálin diktál. Lakói nem polgárok, nincs semmiféle adófizetői tartásuk. A paraszt büdös, az állampolgár kiskorú. Küszködni nem érdemes, mert a kíméletlen komcsik úgyis mindent elvesznek. De itt vannak a rokonok, a hagyományok, Arany László meséi, a magyar nyelv és a magyar anyaföld. Elég ennyi? Ki a jó magyar? Aki nem játszik demokráciásdit. Ám ha az embernek saját háza van Rácfalun, felesége, gyerekei, földjei, munkája, feladata van – akkor mit tegyen?

Mindaz, amit ez a regényfolyam a demokrácia, a liberalizmus, a kapitalizmus és a migráció védelmében állít, megfontolandó. Miként az is, amit a magyar ember természetrajzáról mond. De az is, amit általános antropológiai tanulságként fölkínál: az ember a természettel együtt értelmezendő. Férfitörténet ez, melyben a női princípium leginkább az anyaföld. Az amerikás nézőpont azonban árnyalja a képet. Egy jól működő társadalom más fényben mutatja a magyar parasztot.

Tovább

Az író hat önálló kötetet adott már ki, drámákat, mesejátékokat, tanulmányokat, novellákat, regényeket. Dramaturgként is dolgozott, színházelmélettel is foglalkozott. Négy műfordításkötete közül a legutóbbi, Giambattista Basile Pentameron című nápolyi mesegyűjteménye 2014-ben jelent meg. A prózaírói pályán P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak című regénye indította el 2006-ban. A test hangjai című 2011‑es novellafüzérét követi új regénye, az Apa Szarajevóba ment, mely máris komoly elismerésben részesült.

Tovább

(Gondolat-jel, a Kossuth rádió kulturális hetilapja, március 18.)

Antall István halála óta is megy a műsor. Legutóbb például nagyon unalmas és érdektelen volt. A Gondolat-jel volt a hajdani közszolgálati rádió vezető kulturális magazinja. Most könnyen felejthető állami szalonműsor, amelyben azért igyekeznek kellemesen és kulturáltan csevegni. Próbálják ugyan tartalommal megtölteni a rájuk kimért egy órát, de nem sok sikerrel. Néha kicsit kiszolgálják a kormánypropagandát is.

Tovább

Balázs Imre József: Ezeregy mondat. Kritikák a kortárs irodalomról. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2017, 218 oldal, ár nélkül

Balázs Imre József föltalálta a tíz mondatos irodalomkritikákat (és épp most terjeszti ki az irodalom határain túlra), na, ja, nem nagy szám, mondhatja valaki, már hogyne volna nagy szám, mondanám erre azonnal, és a kritikus szavaival erősítenék rá: „ha nem volnának, ki kellene őket találni” (39.) – ahogyan azt BIJ írta Keresztesi József dalszövegeiről.

Demény Péter már közre is adta a maga elismerő 10 mondatát a könyvről, ami végül nála 13 mondat lett. A számok és azok kibillentése itt is fontos: száz könyvről szól az ezer mondat, de van egyetlen plusz. Ezáltal a végtelenhez közelítünk, mint Az ezeregyéjszaka meséiben.

A szerző – aki figyelemre méltó költő, gyerekkönyvíró, irodalomtörténész, kritikus, ha jól számolom, eddig húsz önálló kötet közreadója, egyetemi oktató és a Korunk meghatározó embere, és aki nem hagyta abba a hosszabb kritikák írását sem – 2011 óta rendszeresen publikál 10 mondatos irodalomkritikákat, főleg a Transindexen (transindex.ro), de fondorlatos módon máshol is.

Tovább

Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba ment
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
Szeifert Natália: Az altató szerekről
Csutak Gabi: Csendélet sárkánnyal

Tovább

Karafiáth Orsolya: Szirén. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 192 oldal, 3490 Ft

Karafiáth, mint minden költő, szeretné, ha sokan szeretnék. A függőség sokféleképpen fölvetődő problémája a közönségtől való függést is jelenti. Ám jelen esetben minden okunk megvan rá, hogy költőnket szeressük. Mert a regény témája önéletrajzi ihletettségű: az alkoholfüggőség. Bár az író nyilvánvalóvá tette, hogy ez a történet kitalált és ugyanakkor meghaladott, de azt is tudjuk, hogy a személyes élete hitelesíti. Az olvasó pedig bizony úgy fogja olvasni az egyes szám első személyű fejezeteket, hogy azokban a szerző beszél. Sőt, az egyes szám harmadik személyben megírtakat is úgy fogja olvasni. Ha kézzel-lábbal tiltakozna, akkor is így lenne, de nem is nagyon fog tiltakozni, hiszen a történettel segíteni szeretne mindazoknak, akik hasonló függőségtől szenvednek, és a segítség része az is, hogy személyes hitele van az itt elbeszélteknek. Nagyra értékelem a mű társadalmi hasznosságát. Bárcsak minél többeknek segítene.

Tovább

(Aréna, Inforádió, január 26.)

Január 19-én, pénteken, egy héttel az adás előtt több ezres tüntetés volt a pesti Alkotmány utcában, légvonalban egy kilométerre a Toldytól. A demonstrációt középiskolás diákok szervezték, ezen tanárok és szülők is részt vettek, talán még a Toldyból is. Tiltakoztak a szerintük elavult oktatási rendszer ellen, és azt mondták, az utóbbi évek kormányzati intézkedései semmit se javítottak a helyzeten, sőt. A hírek szerint egyes nem budapesti iskolaigazgatók igen durván reagáltak arra, hogy a diákok demonstrálni akarnak. Porogi András azonban nem kapott kérdést mindezzel kapcsolatban. Így hát erről egyetlen szó sem esett. Kíváncsi lettem volna, mi a véleménye.

Tovább

Poós Zoltán: Étvágy az imákra. Regény. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2017, 271 oldal, 3500 Ft

Hajlamos vagyok ezt a regényt úgy olvasni, mint a hajdani vágyainkra és reményeinkre való rácsodálkozást. Hősünk – katolikus neveltetése ellenére, vészjósló momentumként – a 25. oldalon elfelejti a Miatyánk szövegét. Azon a reggelen, mikor Pestre indul. Amikor, ahogy mondja, örökre megváltozik az élete. A kissé körmönfont regénycím (egyébként a szerző egy verssora) talán azt a kérdést sugallja, hogy a változással vajon eljött-e mégis valami jó, avagy a vágy megmaradt vágynak.

Az Étvágy az imákra szerethetően akkurátus, ugyanakkor lendületes, érzékeny, sűrű szövésű regény. Az elbeszélő főhős ide-oda kalandozgató emlékezéséből valóban különös történet áll össze, amint a fülszöveg írja, és bár végső soron minden történet különös, ez még kellőképpen sejtelmes is: elmondása kivételes pillanatban szakad meg. Várakozásokkal teli határhelyzetben.

Tovább

(Konkrét. Böcskei Balázs műsora, Klubrádió, hétfő 15.00–16.00)

Böcskei legalább olyan empatikusan kérdezte vendégét, mint amilyen empátiával Csizmadia igyekszik viszonyulni az általa vizsgált jelenségekhez. Ennek ellenére nem unatkoztam. Nem is lehetett volna kijózanítóbban elindítani az évet, mint ezzel a történeti logikájú, keserű szembesítéssel. Ha előbb nem, ekkor beláthattuk, hogy túl sokat ettünk és ittunk az ünnepek alatt.

Tovább

Nagy feltűnést keltett idén Kemény István Lúdbőr című esszékötete, benne főleg irodalmi tárgyú írások vannak, de politikaiak is, sőt egy egész ciklusnyi könyvkritika, melyeket 2006-ban az ÉS-be írt. A Lúdbőr apropójából beszélgetünk, de végigfutunk az egész életművön. Keménynek eddig tíz verseskötete, két regénye, egy kisprózakötete, egy Bartis Attilával készített beszélgetéskönyve és két esszékötete jelent meg, az első Vörös Istvánnal közösen. Műveiben összetartozik az irodalom és a történelem, a magánélet és a közélet, a modern és a posztmodern, az irónia és a pátosz. Beszélgettünk többek közt a holdraszállásról, egy jégbe fagyott sarkkutatóról, a fasisztákról, a magyarságról, sőt a slamről is.

Tovább

Spiró György: Kőbéka. Mesély. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 248 oldal, 3499 Ft

Ez a „mesély” szerencsésen ötvözi a disztópia és a történelmi regény, a szürreális szatíra és a fantasztikumra épülő pamflet elemeit. Hasonlít a Feleségversenyhez, de sokkal jobb. Illeszkedik több mostanában megjelent disztópikus mű közé (Margaret Atwood, Kemény Zsófi, Potozky László, Totth Benedek). Ugyanakkor máris a jelenlegi rendszer bírálatát látják benne olvasói, ez sem volna kevés, de ennél többről szól: a történelmi „fejlődés” reménytelenségéről.

A szerző, aki Spira nevű ősét és saját magát is beleírta a szövegbe a 127. oldalon, nem tagadja meg habitusát. Negatív antropológiája fölülmúlhatatlan. Az emberi butaság, sötétség, sodródás, primitívség nem ismer nála határokat. Stílusa pedig magával ragadó, pergő a történet, sziporkázó a humor. Bár sokszor túlzsúfolt az elbeszélés, egy oldalon tucatnyi poén, elképesztően sok erős ötlet torlódik össze, alig lehet követni, néha már kioltják egymást.

A Kőbéka sok mindenben rájátszik Voltaire Candide-jára az egyházellenességtől az egzotikumokig, még a jezsuiták és a majmok is emlegetve vannak mindkettőben. Mindkét mű rövid, könnyű, gyors és szellemes. A szatirikus kalandok mindkét esetben történetfilozófiai gúnyiratként is olvashatók.

Tovább

(Lecsó, Lánchíd Rádió, hétköznaponként 16.30–18.30)

A Megbeszéljük demokrata műsorvezetői (Bolgár mellett Pikó András és Dési János) nem változtak az évek során, és Bolgár – még a „polgári napilap” is elismeri – „a betelefonálós műsorok élő legendája”. A Paláver minősíthetetlen, azt pedig, hogy W. Sz. értékelése szerint a normális emberek számára is fél ponttal jobb lenne, mint a Megbeszéljük, nem kommentálom. Hanem hogy Bella Levente betelefonálós műsora a legjobb, ez ugye vicc?

Tovább

Markó Béla: Erdélyi pikareszk. Esszé, publicisztika 2011–2016. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 332 oldal, 3500 Ft

Markó Béla nem talált ki valójában semmi különlegeset. A normalitást képviseli, ámde egy abnormális világban. Ezáltal habitusa eleve különlegessé válik. „Kik is vagyunk mi magyarok? Erdélyiek vagyunk, akiket Magyarországon románoznak, határon túliak, akiket egyfelől nacionalistának, másfelől árulónak, román- vagy szlovákbérencnek tekintenek, liberálisok, akiket zsidóznak, de konzervatívok is, akiket időnként fasisztáznak, baloldaliak, akiket lépten-nyomon kommunistáznak. És kik teszik ezt velünk? Hát a többiek. A »másikok«! Mindig csak a »másikok«.” (38.) – ilyeneket beszél. Hallatlan. Senkinek se felel meg. Majdnem mindenkinek megfelelne, ha belátnánk, hogy abba kéne hagyni az ilyen-olyan uszításokat, kirekesztéseket, megbélyegzéseket, és nem a személyeket kellene bírálni, hanem a cselekedeteiket. Viszont azt következetesen, nem a pártállástól függően.

Mi Markó titka? Az erdélyiség? De hisz sok erdélyi nem ilyen. Az irodalmárság? De hisz sok irodalmár nem ilyen. Mégse árt a tisztességes kreatív bölcsész mentalitás a bankszférában, a reklámszakmában vagy a marketingben, nem ártana a közéletben sem. Markó már rég kitalálta: lehetne más a politika. Nem költőként szajkózta ezt, hanem végigjátszotta politikai szerepét. Saját nézőpontjából hiteles, amit mond.

Tovább

(Litera Rádió, Előhívás. Szigeti László–Mészöly Miklós: Párbeszédkísérlet. www.litera.hu)

A Litera Előhívás című estjei beavatott közönség előtt hangzanak el a Nyitott Műhelyben, majd az irodalmi portál fölteszi a vágatlan hanganyagot. Szakmabelieknek rendkívül érdekesek ezek a felvételek, én majdnem mindig meghallgatom őket. Ha volna rá remény, hogy nagyobb közönséghez jussanak el, akkor viszont kicsit másképp kellene csinálni. Nem szép dolog, lehetne mondani, hogy abból indulok ki, ami ma reménytelen, de ez – épp Mészöly kapcsán – talán megengedhető.

Tovább
Élet és Irodalom 2018