Szellemes, mégis üres magyarázat a soá katolikussá áttért áldozatait, így Szerb Antalt, Sárközi Györgyöt, Halász Gábort, Radnóti Miklóst illetően, hogy keresztényként éltek, de zsidóként haltak meg. Bármennyire igaz, hogy a zsidó identitást kívülről kényszerítette rájuk a fajelmélet tébolya, mégsem lehet igaz, hogy élet és halál – minden teológiában egybeszőtt fogalmak – ennyire megkülönböztethető lenne. Mártírhaláluk ugyanis nemcsak fizikailag semmisítette meg őket, hanem egyszersmind öndefiníciójukban, társadalmi szerepfelfogásukban, asszimilációs hitükben.