Néhány napja elterjedt a hír, hogy Jankovics Marcell távozik a Nemzeti Kulturális Alap éléről, az új vezető L. Simon László, a parlament kulturális és sajtó bizottságának elnöke lesz. A hírt azóta hivatalosan megerősítették.
Az új vezető két napja sajtótájékoztatót tartott az utcán, mégpedig a Központi Nyomozó Főügyészség előtt, azt követően, hogy még hivatalba sem lépett, máris terjedelmes feljelentést nyújtott be a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ellen. Közbevetőleg: nem kell ahhoz semmilyen hivatal, hogy valaki följelentsen, de újabban gyakorlat, hogy a hivatalba lépés az új munkaerő följelentésével kezdődik.

A HírTV Rájátszás című műsorában a magyar miniszterelnök az egy nappal korábban bejelentett végtörlesztési lehetőségről beszél, annak esetleges nemzetközi és alkotmánybírósági megítéléséről. „A végtörlesztés nemzetközi jogi helyzetével kapcsolatban »meg fognak bennünket támadni«, és vitára kell számítani." A miniszterelnök szerint ha néhány év múlva olyan ítélet születne az európai bíróságon, hogy jogtalan, amit a kormány most bevezetni tervez, akkor sem hárulna semmi azokra a devizahitelesekre, akik majd élnek az egyösszegű végtörlesztés lehetőségével, hanem a magyar államnak kellene akkor helytállnia.

„Aki nem ért egyet az új munka törvénykönyvének szükségességével, az a munkanélküliség pártjára áll" - mondja valaki, mindegy ki. Ez azt jelenti, hogy aki másként látja a világot, vagy a világnak a munka törvénykönyv alá tartozó viszonyait tőle eltérően ítéli meg, az rosszul lát, rosszul ítél, sőt a helyzet ennél is rosszabb, mert egyúttal olyan negatív társadalmi jelenség mellett sorakozik fel, mint a munkanélküliség.
A mondat nyilvánvalóan értelmetlen, nincs ember, akinek tetszik a munkanélküliség, sőt, aki azon gondolkodik, hogy tetszik-e neki a munkanélküliség, az, megkockáztatom, nem normális. Ebből adódóan a munkanélküliség pártján nem áll senki.

Olvasok a Népszabadságban egy Hegedűs Zsuzsával készült interjút. Hegedűs Orbán Viktor tanácsadója, az interjú tárgyát tekintve általában arról szól, a riporter kérdései legalábbis arra irányulnak, hogy kikre hallgat a magyar miniszterelnök, és mennyire hallgat rájuk. Hegedűs elmondása szerint az ő nevéhez fűződik annak a szociális népszavazásnak az ötlete, amelyik Gyurcsány második kormányfősége idején végleg megfordította a két nagy párt közötti népszerűségi arányt, sőt, továbbmegy, úgy nyilatkozik, „a szociális népszavazás én magam vagyok. Akkor nyertük meg a választásokat, akkor fordult a kocka."

Biztonságpolitikai szakértők elemzik a magyar kémügyet. Mint ismert, először őrizetbe vettek egy volt minisztert és két titkosszolgálati felsővezetőt, majd a Fővárosi Bíróság katonai bírája Galambos Lajost házi őrizetbe, míg Laborc Sándort és Szilvásy Györgyöt az ügyészi indítvány ellenére szabadlábra helyezte. Végül is miért ilyen zavaros és átláthatatlan ez az ügy? - kérdezi a riporter a szakértőket.

Ha jól érzékelem, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár alapjában véve nem szeretne sokat, de azt mindenképp, hogy egyenesen és lehetőleg világosan beszéljen vele Orbán Viktor. Sőt, talán már az is megnyugtatná, ha tudna beszélni a kormányfővel. Bővebben pedig nyilván azt szeretné tudni, hogy támogatja-e programját a kormány, vagy pedig most már egy életre nyilvános és félig nyilvános vitára kényszerül Pokorni Zoltánnal, ami valószínűleg senkinek sem jó. A helyzet legutóbb oda fajult, hogy Hoffmann Rózsa levélben felajánlotta lemondását Orbán Viktornak. Az államtitkárságon ezzel kapcsolatban részleteket nem közöltek, a sajtóirodán az MTI érdeklődésére úgy tájékoztattak, hogy amíg az államtitkár személyesen nem találkozik a kormányfővel, addig mást nem mondanak az ügyben.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt Tamás Gáspár Miklós Levél romániai barátaimnak címmel cikket írt az Élet és Irodalomba (2000. december 15.). Térségi ügyekről, a két ország kapcsolatairól szólt az írás, a közös gondolkodás lehetséges irányairól, amelyre számos reagálás érkezett, ezek többsége egyidejűleg jelent meg az ÉS-ben, valamint a bukaresti A Hét című lapban, és természetesen román nyelven is. A múlt hét végén Bukarestben konferenciát rendeztek a tíz éve megjelent cikkel kapcsolatosan.