Vásárhelyi Mária

Tovább

Tovább

Tovább

„Demokratának lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem félni…” Amikor Bibó ezt a közhelyszerűen, ám rendre hiányosan idézett kijelentését leírta, akkor – miként ez a mondat második feléből kiderül – nem a félelemre, hanem a gyávaságra gondolt. Félni vagy gyávának lenni – hatalmas különbség. A félelem ugyanis teljesen természetes érzés, minden normális ember számtalan dologtól fél. A gyávaság azonban az emberi silányság egyik jelzője. Gyávának lenni azt jelenti, hogy valaki, bár tisztában van azzal, egy-egy helyzetben mi lenne a helyes döntés, mégis – számításból, félelemből, önzésből – a rossz utat választja. És mivel tudja, hogy rendre a rosszat választja, gyűlöli azokat, akiknek van bátorságuk a kockázatosabb, veszélyesebb jó mellett dönteni. A bátorság nem a félelem, hanem a gyávaság ellentéte. Ha egy vezető politikus gyáva, akkor döntései nem a magánérdekeket sértik, hanem a közjó, a közérdek érvényesülésének állják útját, és a társadalom boldogulását sodorják veszélybe. Ilyen gyáva politikusnak gondolom Orbán Viktort és a szolgálatába szegődött vazallusokat. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Évszázadok óta a diktatúra egyik, ha nem a legfontosabb jellemzőjeként emlegetik, ha a hatalom rendre nem tartja be a minden állampolgárra kötelezően vonatkozó törvényeket, és olyan jogszabályokat alkot, amelyek a közjóval szemben kizárólag egy szűk hatalmi elit érdekeit képviselik. Ezekben a rendszerekben, bár formálisan léteznek, valójában nem működnek azok az intézmények, amelyek feladata a hatalom törvényes működésének kontrollja lenne. Helyesebben működnek, csak a hatalom ellenőrzése helyett a törvénytelenségek legitimálását tekintik feladatuknak. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

„Talán Csernobil volt a Szovjetunió öt évvel később bekövetkezett összeomlásának igazi kiváltó oka. A katasztrófa igazi fordulópontnak bizonyult: volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy, ettől teljes mértékben eltérő korszak a katasztrófa után.” Ezeket a mondatokat nem londoni elemzők, nem a Fehér Ház agytrösztjének emberei, nem nyugati politológusok, hanem Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának korabeli főtitkára válaszolta 2006-ban a Le Figaro című francia lap újságírójának kérdésére. Amikor fordulópontról beszél, akkor elsősorban nem a pusztító katasztrófa mértékére utal, hanem arra a kommunikációs csődre, amely az ország vezetésének végleges és jóvátehetetlen hitelvesztését okozta.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Bár összességében a Fidesz kapta a legtöbb a szavazatot október 13‑án, az önkormányzati választások egyértelmű győztese mégis az ellenzéki összefogás. Nemcsak azért, mert a fővároson kívül a megyei jogú városok csaknem felében, a 10 000 lakos feletti települések negyedében győztek az összefogás jelöltjei, hanem mert ahol kormánypárti győzelem született, a közgyűlésben megnövekedett arányukkal ez ellenzéki képviselők – a korábbi asszisztáló szerepkörből kikerülve – immár tényleges ellensúlyt jelentenek a kormánypárti többséggel szemben. Az egyetlen területet, ahol a Fidesz–KDNP elsöprő fölénnyel győzött, a megyei közgyűlések jelentik, amelyeket azonban az elmúlt kilenc év centralizálási tébolyában a Fidesz lényegében teljesen kiürített, forrásaitól, döntési jogköreitől teljesen megfosztott.

Tovább

Tovább

Csillag István: Háttal a holnapnak – Jóllakni ma, elfogyni holnap. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 272 oldal, 2850 Ft

Érdekes és fontos történelemi, irodalmi metaforával magyarázza állítását, amely szerint a zsarnokok – így Orbán is – mindig félnek. Csillag szerint Orbán nem attól fél, hogy eljön az idő, amikor a társadalom fellázad a zsarnok ellen, mert megelégeli az elnyomást, a kifosztást, a szervezett rablást, hanem attól, hogy egyszer csak nálunk is jön egy Churchill, aki szembeszállva a mainstreammel úgy dönt, hogy semmiféle kompromisszumot nem köt a zsarnokkal, és akár egyedül is szembeszáll vele. Ahogyan Churchill szembeszállt a Hitlerrel kiegyező összes európai ország vezetőjével, akik egyre több árulást követtek el: beáldozták Lengyelországot, odadobták neki Csehszlovákiát, fél Franciaországot, mert azt hitték, hogy ezzel csillapíthatják étvágyát, amely azonban ettől csak nőttön nőtt. Egyedül Churchill volt az, aki nem alkudozott a gonosszal, és ez erőt és bátorságot adott a többi németellenes politikusnak is. És az idő Churchillt igazolta.

Tovább
Élet és Irodalom 2021