Gaborják Ádám

Totth Benedek: Az utolsó utáni há­bo­rú. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2017, 260 oldal, 3499 Ft

Az utolsó utáni háború legsikerültebb eleme, egyúttal az alapköve, a fiatal, névtelen elbeszélő. A fiú nyelvileg hiteles figura, gördülékeny elbeszélői nyelvvel, a visszaemlékezései révén pedig kellő mélységet kapunk a mindennapi életről, az időtlen térben való létről. Olyan érzékeny, jól megírt jelenetek is helyet kapnak, mint amikor a fiú a távolról rajongott lány, Zoé holtteste mellé még utoljára odafekszik, vagy amikor egy palackból felszálló buborékban és a gombafelhőkben ugyanúgy megtalálja a „szépséget”, ezzel is aláhúzva a pusztulás sivárságát. Ezekkel az apró részekkel kerülünk a legközelebb a figurához. Szerencsére ezekből van több, és csak néhol találunk olyan közhelyeket, mint hogy „a háborúban nemcsak az emberek […] pusztulnak el, hanem az idő is.” Sajnos ez a gazdagság azonban nem mondható el a többi szereplőről, különösen nem a fekete katonáról, akiről szinte semmit nem tudunk meg, emiatt sajnos megmarad papírfigurának, aki nem tud méltó partnere lenni az elbeszélőnek.

Tovább

Július 21-i számunkban Reményi József Tamás nyílt levelet intézett írótársaihoz, melyben határozottan bírálta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (továbbiakban: KMTG). Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának minden hasonló intézménnyel szembeni kivételezett helyzetét, és ezen keresztül a közreműködésre felkért írók cinikus hozzáállását: „Látom, nem is olyan lassan a pénzzel együtt egyre többen elfogadjátok majd, hogy a Tőletek elvett és egy bábukézben megnövelt összegeket, mindazt, amit a Ti kivéreztetett írószervezeteitektől, pályázó társaitoktól, kiadóitoktól, lapjaitoktól, Tőletek magatoktól zároltak, megcsapoltak, megvontak, immár megjuhászodva itt visszakaphatjátok” – írja Reményi, kérve a felkérteket, hogy személyükkel ne legalizálják a torz és aránytalan támogatást.

A Népszava július 29-i száma összeállítást közölt, amelyben Szőcs Géza, aki az ÉS-ben válasz nélkül hagyta Reményi levelét, a napilap megkeresésére általánosságban reagált, mondván, „a tehetséggondozó, vagy akadémia, vagy kft., bárhogyan nevezzük, azért szúrja sokak szemét, mert az uralkodó véleményformáló centrumok, kánongyártó műhelyek, megmondó monopóliumok érdekeit sérti”.

Vita kerekedett az Élet és Irodalomban, melyben megszólalt Krusovszky Dénes (A közép széle és vége, 2017/32., aug. 11.), Grecsó Krisztián (Menekülő helyőrség, 2017/33., aug. 18.), Demény Péter (A vidor loholók, 2017/34., aug. 25.), Fehér Renátó (Mi mind ők voltunk egykor, 2017/34., aug. 25.), Kőrössi P. József (A Főnök, 2017/34., aug. 25.) és Selyem Zsuzsa (Ők majd bevédenek, 2017/34., aug. 25.).

Mostani számunkban Gaborják Ádám, Antal Nikolett és Korpa Tamás írása olvasható.

Közléseinkre felhívtuk Orbán János Dénes és Szőcs Géza figyelmét véleményük megírására kérve őket.

Tovább

Szabó Tibor Benjámin: EPIC. Az első küldetés. Manó Könyvek, Budapest, 2014. 340 oldal, 2990 Ft

Tovább

Lakatos István: Óraverzum. Tisz­tí­tó­tűz. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2014. 264 oldal, 2990 Ft

Tovább

Veres István: Dandaranda. Kalligram Kiadó, Budapest, 2013. 168 oldal,2500 Ft

Tovább

Farkas Péter: Nehéz esők. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 156 oldal,2490 Ft

Tovább

Kun Árpád: Boldog Észak. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013.  440 oldal, 3490 Ft

Tovább

Ketten egy új könyvről - Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből. Az elkülönítő és más írások. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 384 oldal, 3490 Ft

Tovább

Tovább

Nemrégiben újra felidéződött bennem Saarja Baartman (ismertebb nevén a Hottentotta Vénusz) rövid és tragikus élete. A fiatal Saarja sajnálatos módon azért lett híres, mert hazájából elszakadva már életében cirkuszi látványosságként mutogatták szerte Európában, majd halála után kipreparálva tették közszemlére a párizsi nép csodálatára és lelki-szellemi épülésére. Ahogy az lenni szokott, élete azóta számtalan nagy elgondolásnak, ideának a példaadó allegóriájává vált.
Tovább
Élet és Irodalom 2020