Báron György

(Japán Filmhét. Toldi mozi, jún. 4–8.)

Öt japán klasszikus pergett a Toldiban, három Ozu és két Mizogucsi, amelyek visszavittek minket abba az időszakba, amikor a film még egyszerű volt és tiszta – alighanem ezt az örömöt fejezte ki a nézőtéren feltörő spontán taps. (…) Egyetlen negyedórás jelenetet ragadnék ki mindössze az öt estéből, ha valaki soha egyetlen Ozu-filmet sem látott (beleértve a leghíresebbet, a Sight and Sound 2012-es szakmai voksolásán minden idők legjobb filmjének megszavazott Tokiói történetet), csak ezt nézi meg, talán érteni fogja, miről beszélek.

Tovább

(2001-Űrodüsszeia. Angol–amerikai film. Rendező: Stanley Kubrick.)

Félve írom le, mint Kubrick művészetének tántoríthatatlan tisztelője, s az Űrodüsszeiáról is szép emlékek őrizője, hogy – csalódást okozott. Tudjuk, nincs avulékonyabb művészet a mozgóképnél. Meglepő, hogy mely műveket rágott meg az idő vasfoga, s melyek maradtak meg érintetlenül, eredeti, csorbítatlan szépségükben. Minden moziműfaj közül a sci-fi van kitéve a legnagyobb veszélynek.

Tovább

Tovább

(2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, Szeged, máj. 9–12.)

Az operatőrök találkoznak és versenyeznek itt, ebben rejlik a Tisza-parti mustra különlegessége. Mert a kamerás emberre a nagy világfesztiválok kevés figyelmet fordítanak: ott a sztárok, komolyabb helyeken a rendezők állnak az előtérben – kivéve, ha egy-egy operatőr sztárstátuszba kerül. Mint Zsigmond Vilmos. Jó ötlet volt hát, hogy szülővárosában, Szegeden, özvegye, Susan R. Zsigmond védnökségével, megrendezzék annak a szakmának – művészetnek – az ünnepét, amelynek az egyik legnagyobb mestere volt.

Tovább

(A másik oldal. The Other Side of Every­thing. Szerb–francia–katari dokumentumfilm. Rendező: Mila Turajlić.)

Magam kötelező iskolai tananyaggá tenném. Nem pusztán azért, mert megrendítően erős munka, amelyben ritka harmóniában egyesül a személyes sors és a történelem; elsősorban azért, mert kristálytiszta modelltörténet, amely rólunk szól, a mi múltunkról, jelenünkről, s félő: a jövőnkről.

Tovább

(Genezis. Magyar film. Rendező–forgatókönyvíró: Bogdán Árpád.)

A forgatókönyvíró-rendező mindhárom történetszálat egymásra rímelő érzelmes feloldással varrja el, a romagyilkosságok szörnyű valóságát feláldozva a hollywoodi dramaturgia oltárán.

Tovább

Tovább

(Sztálin halála. Francia–angol film. Rendező Armando Iannucci. Lajkó – Cigány az űrben. Magyar film. Rendező Lengyel Balázs.)

Hrusztaljov, a világhírűvé lett sofőr felbukkan Armando Iannucci több fesztiváldíjat nyert, majd Oroszországban betiltott Sztálin halála című friss filmjében is. Az olasz nevű angol rendező éles szemmel vette észre, hogy itt nem Claudiusok és Macbethek versengnek a hatalomért, hanem megannyi Rosencrantz és Guildenstern. Piti kóklerek, kufárok, bűnözők, teli gatyával, mert tudják, hogy ők is rajta lehetnek Sztálin hagyatékban maradt halállistáján; ők ne tudnák, kik megannyi kebelbarátjukat küldték a halálba…

Tovább

(The Rub. Magyar film. Rendező-vágó: Lichter Péter. Társrendező-látványtervező: Máté Bori.)

Lichter legújabb, Máté Borival közösen jegyzett műve, a Berlinalén bemutatott The Rub az eddigi pálya csúcsának tekinthető. Társszerzője Shakespeare, a Hamlet, Nádasdy Ádám friss fordításában, amit Hajdu Szabolcs mond fel, értelmesen és érzékenyen. Az egyórás film nem eljátssza és nem elbeszéli a drámát, hanem felidézi.

Tovább

(Három óriásplakát Ebbing határában. Amerikai–angol film. Forgatókönyvíró–rendező: Martin McDonagh)

McDonagh, most még inkább, mint a zsánersémákat hasonlóan kiforgató Erőszakikban, az emberábrázolás olyan mélységeiig jut el, amit eddig csak a java kortárs amerikai prózában, mindenekelőtt Jonathan Franzen nagyregényeiben csodálhattunk meg. A drámaíró-rendező stílusát a legtöbben a Coen fivérekéhez és Guy Ritchie-éhez hasonlították, s ebben van is valami, de McDonagh mindkettőjüknél érzékenyebb és mélyebbre ás. Legalább olyan virtuóz mesélő, mint két neves kollégája, ám több benne a megértés a hősei iránt.

Tovább

 (Kojot. Magyar film. Rendező: Kostyál Márk)

S miért tűrte ezt a magyar film teljhatalmú ura, az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap, s fiókintézménye, a Magyar Filmhét. Igaz, ez a kérdés már egy éve, a premier után is felmerült (…), ám gyorsan el is halt. Egyesek szerint a politikai áthallások miatt véreztették ki, elvégre a helyi maffiózó, akivel a címszereplő felveszi a harcot, erősen emlékeztet korunk kiskirályaira, a levélírók szerint konkrétan Mészáros Lőrincre és kertszomszédjára. Mások szerint Kálomista veszélyeztetve látta az ugyancsak tavaly bemutatott, agyontámogatott és bőkezűen forgalmazott Pappa Pia sikerét. Elvégre még a két történet is hasonló.

Tovább

(A hentes, a kurva és a félszemű. Magyar film. Forgatókönyvíró–rendező: Szász János)

Ritka műgonddal elkészített alkotás ez, amelynek minden részlete pontosan kidolgozott, s ugyanazt az esztétikai célt szolgálja. Máthé Tibor fekete-fehér kompozíciói, az árnyak és a ködön áttörő tétova fények a Woyzeck ólomszürke világát idézik, ám jóval naturálisabban, a korabeli szociofotókat is eszünkbe juttatva. Ha lehet egyáltalán kifogásunk, akkor az, paradox módon, épp a formai tökély: időnként kevésbé elemelt, nyersebb megközelítést vélnénk szükségesnek, a komor-véres tárgyhoz illőbbnek. Kivételes műgondról tanúskodnak az arcok-alakok, színészi alakítások is, a kocsma és a mészárszék gyűrött arcú, nehéz járású, kiizzadt férfijaitól Börcsök Enikő kocsmárosnéjáig és Andorai Péter unott-cinikus főtisztjéig.

Tovább

(BIDF. Budapest International Documentary Festival, január 23–28.)

Mindkét filmsiker alkotója, Zurbó Dorottya és Tuza-Ritter Bernadett fiatal művész, a producerük: Ugrin Julianna. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ifjú filmesek mostanában még egy fontos egészestés dokumentumfilmmel keltettek figyelmet, a BIDF-en is látható Granny Projecttel (Nagyik, ÉS, 2018/2., jan. 12.), akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy az utóbbi hónapokban több biztató dolog történt a magyar dokumentumfilmezésben, mint előtte évekig. 

Tovább

(Granny Project. Magyar–angol dokumentumfilm. Készítette Révész Bálint, Ruben Woo­din-Dechamps, Meredith Colchester.) 

Lassan fordulóponthoz érkezünk az emlékezéskultúrában a XX. század első felének nagy traumáival kapcsolatban. Ezért is reveláció három fiatal alkotó, az angol Meredith Colchester, a német Ruben Woodin-Dechamps és a magyar Révész Bálint egészestés dokumentumfilmje, a Granny Project.

Tovább

(Hummusz. Minden földi élet alapja! Izraeli dokumentumfilm. Rendező: Oren Rosenfeld. A 6. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál bemutatója.)

A Nagy Hummusz Háború ezzel épp csak elkezdődött, s egyelőre nem látni a végét. Az izraeliek egy tizenöt tonnás verzióval válaszoltak, ám ezt a Guinness nem hitelesítette, mert a bizonytalan politikai helyzet miatt nem küldte el az ellenőrét Izraelbe. Utóbbi kísérletet az Abu Gosh mellett felnőtt Oren Rosenfeld filmrendező szervezte, akinek a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon vetítették a Hummusz – Minden földi élet alapja! című dokumentumfilmjét, melyben zsidók, palesztinok, arabok vallanak lelkesen nemzeti ételükről, a hummuszról. Nemzeti étek? S ha igen, mely nemzeté?

Tovább

(Volt egyszer egy Szíria. Belga–francia–libanoni film. Forgatókönyvíró–rendező: Philippe Van Leeuw)

A történet önmagában is megrázó, ám minden históriát lehet jól és rosszul elbeszélni. Hollywoodban – láttunk rá jó néhány példát – könnyen szentimentális, hatásvadász giccsé oldódna. A Volt egyszer egy Szíria művészi erejének titka a szigorú, pontos formában rejlik.

Tovább

(Lumière! Francia film. Rendező-forgatókönyvíró: Thierry Frémaux)

Frémaux filmje nem egyszerűen ismeretterjesztő dokumentumfilm a mozi őskoráról – az is, persze, magas színvonalú filmtörténetóra –, hanem szenvedélyes, személyes vallomás az úttörőkről, akiknek a modern kor népművészetét és reprezentatív médiumát köszönhetjük.

Tovább

(Budapest Noir. Magyar film. Rendező: Gárdos Éva)

Pénz, paripa, fegyver bőséggel volt tehát a nézhető mozihoz, a fentiek mellett milliárdhoz közelítő szuperköltségvetés is, csak épp a rendező hiányzott. Ekképp a Budapest Noiron, akár valamely állatorvosi lovon, jól tanulmányozhatók egy ígéretesen induló, ám félresikerült produkció típushibái. Szinte már bravúr, hogy egy ennyire izgalmas bűntörténetet miként lehet ilyen érdektelenül, tempótlanul elmesélni.

Tovább

(Aurora Borealis – Északi fény. Magyar film. Rendező: Mészáros Márta.) 

Tovább

(Happy end. Francia–osztrák–német film. Rendező–forgatókönyvíró: Michael Haneke)

A Laurent család története folytatódik a Happy endben, Georges szerepében ismét Trintignant láthatjuk, a lánya ismét Isabelle Huppert, annyi csupán a különbség, hogy most utóbbit hívják Anne-nak, az Eva nevet pedig Georges unokája viseli. Az osztrák mesterrendező tehát megkeveri kissé a paklit, jelezvén, hogy egyszerre folytatja az előző sztorit, s új mesébe is kezd. A Happy endben kitágítja a látószöget: a nagyszülők története után a gyerekek és unokák históriáját meséli el.

Tovább
Élet és Irodalom 2018