Földényi F. László: A melankólia dicsérete. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017, 364 oldal, 3999 Ft

Számomra azok a részek bizonyultak a könyv legizgalmasabb vonulatának, amelyekben Földényi a melankólia engesztelhetetlen tapasztalata felől beszél az elmúlt évszázad és a jelenkor művészetének látványos és általános melankólia-deficitjéről. (Kicsit emlékeztetve arra, ahogyan a kedélybeteg Nietzsche kéri számon a modern kor művészetén a tragikus látásmód hiányát.) Merthogy nem is annyira attól lesz igazán fontos ez a könyv, hogy milyen érzékenységgel elemzi a szerző a melankóliával kapcsolatba hozható régi vagy modern, sőt kortárs műalkotásokat (hiszen ezt a képességét megismerhettük korábbi írásaiból is), mint inkább attól, hogy milyen határozottsággal, sőt hévvel mond ellent saját kora vezető művészeti irányvonalának, a termelői és fogyasztói érdekeket és igényeket követő „áramvonalasságnak”, amelynek jegyében még a felforgató szándékú művészeti forma is „kifizetődő lett”. (284.)

Ketten egy új könyvről - Szilágyi Zsófia: Az éretlen Kosztolányi. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 296 oldal, 2990 Ft

Persze azért nem mindig mindenről Móricz jut eszébe a szerzőnek. Mindazonáltal van úgy is, hogy maga a kötethős mellékszereplővé válik valamely általánosabb kérdés körüljárása során. A pályakezdés: mítosz vagy konstrukció? című írásban például a pályakezdő Kosztolányi leginkább arra kell a szerzőnek, hogy az őt felfedező Osvát kapcsán tovább tágítsa a témakört az Esterházy Pétert (és nemzedékét) felfedező és végigértelmező Balassa Péter, valamint a Kukorelly Endrét (és nemzedékét) hasonló igénnyel felfedező, ám korai halála miatt csak töredékesen értelmező Hekerle László irányába (aki joggal emlékezteti Szilágyit a Nyugat szintén korán elhunyt kritikusára, Havas Gyulára). Aki ugyanis Kosztolányiban (vagy Móriczban) gondolkodik, az irodalomban (Osvátban, Esterházyban, Balassában, Kukorellyben, Hekerlében stb.) gondolkodik… Sőt olykor, teszem azt A detektív című, 1912-ben megjelent Kosztolányi-novella kapcsán, nem tudja említés nélkül hagyni a krimi műfajának aktuális állását (no meg Móricz Forró mezőkjét)… De hát mindez a kötet vállaltan laza szerkezetéből, füzérszerűségéből adódik.

Szirák Péter: Ki említ megérkezést? A régi és a két világháború közötti magyar irodalmi útirajzról. Ráció Kiadó, Budapest, 2016, 132 oldal, 1850 Ft

Tulajdonképpen, akár itthon maradunk és útirajzot olvasunk, akár utazunk és útirajzot írunk, vagy utazunk és összevetjük tényleges útiélményeinket az útirajzokban foglaltakkal, vagy akár otthoni élményeinkkel, vagy netán más útiélményeinkkel – mindegyik esetben ugyanazt fogjuk mindig másként megtapasztalni: a kisebb-nagyobb különbségeket. Például azokat a történeti vagy mentalitásbeli különbségeket, amelyeket Szirák vesz észre az általa választott útirajzszerzők műveiben. Ahogyan például Illyés Gyula és Nagy Lajos beszélnek különbözőképpen a szovjet Oroszországban tett útjaikról, vagy ahogyan az „óvatos regisztráló” Szabó Lőrinc és a „teljességre törő és célelvű értelmező” Németh László (81.) írnak nagyon eltérő hangfekvésekben erdélyi útjaikról – még ha „mindketten meg [is] változnak az utazás, az írás végére”…

A korabeli művész-, erotikus, pornográf és bűnügyi regény kellékeit felsorakoztató stílusparódia hordozója, egyúttal Marcel Proust és Thomas Mann regényalakjainak túlrajzolt rokona valójában nem mást „kénytelen” szolgálni, mint az őt megteremtő, műfajtudatos huszadik századi névtelen elbeszélő (és persze a szerző) kritikus önértelmezését, mégpedig a szépségelvű mondatfejlesztés, a – Nádas szavaival – „tisztességes mondatok” szoros pórázára fogva.

Németh Gábor: Egy mormota nyara

Ménes Attila: Folyosó a Holdra

Nagy Gergely: Simon és Simon

Berkovits György: Ckó, a fényképész

Aki nem olvasott Esterházyt (vagy csak interjúkat, közéleti publicisztikákat tőle, róla), annak most már, a gyászkifejezés első hullámának elcsitultával, nincs más lehetősége, mint: olvasni. Merthogy most már csak a könyvek vannak. A személyt övező legenda most már tényleg azzá változott, amit szó szerint jelent: olvasandó életművé. Nem lehet már a könyvek tapasztalatát helyettesíteni az eddigi színvonalas pótlékokkal. Az Esterházy-prózát a vele egy tőről fakadó Esterházy-jelenséggel. Az egyetlen tőről fakadó két nagy ág egyike, a törékenyebbike, az élő jelenségé, végképp letörött. Kultusz formájában persze továbbélhet. Mint ahogyan életében is valóságos kultusz vette körül Esterházyt. És nem is csak egy szűk szubkultúráé.

Ketten egy új könyvről - Térey János: Őszi hadjárat. Összegyűjtött és új versek. 1985-2015. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 787 oldal, 4999 Ft

Joggal nevezi a – kiváló szerzői vagy kiadói érzékkel felkért – költőtárs, Marno János a könyv hátsó borítóján az Őszi hadjáratot „(ön)nevelődési regénynek”, egy nyitottságában is regényszerű történet éppen érvényes summázatának; mely történetről legutóbb a 2003-ban megjelent Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig című válogatásból kaphattunk átmeneti jelentést. A mostani válogatás immár három évtizednyi verstermést kínál újraolvasásra, illetve a címadó ciklusba sorolt, számozott (és ezzel A valóságos Varsó című kötet formáját idéző) új verseket.

Orbán Ottó: Színpompás ostrom lángoló házakkal. Kabdebó Lóránt életműinterjúja Orbán Ottóval. (Szerkesztette és a jegyzeteket írta Nyerges Gábor Ádám.) Tények és tanúk, Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2016. 340 oldal, 3990 Ft

Dérczy Péter: Között. Esszé Or­bán Ottó költészetéről. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2016. 248 ol­dal, 2990 Ft

Az önmagát értelmező Orbánt megjelenítő beszélgetéskötet, valamint az önmagát és önnön hagyományát értelmező Orbán-költészetet feldolgozó kismonográfia kiváló alkalmat teremt arra, hogy újra elgondolkozzunk e költészet és e költő helyén. (...) Mármint azon, vajon látjuk-e kellő élességgel és érzékenységgel azt a kitüntetett helyet, amelyet Orbán elfoglal a huszadik század második felének magyar költészetében. Két szék között ugyan, de főhelyen.

Az ÉS könyve májusban - Baka István: Összegyűjtött versek. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 268 oldal, 3990 Ft

1995-ös halála óta ez Baka István harmadik gyűjteményes verseskötete. Az első az 1996-ban megjelent Tájkép fohásszal volt, a pécsi Jelenkornál, a második a szegedi Tiszatáj életműsorozatának 2003-as kiadványa, amelyet ugyanúgy Bombitz Attila gondozott, mint a Kalligramnál idén megjelent könyvet. A kötetgondozás most leginkább két – egyaránt fontos – dolgot jelent: filológiai szakmunkát és hatástörténeti igényű emlékápolást. Az előbbi (mint minden esetben) elengedhetetlen, az utóbbi meg (Baka esetében) teljességgel érthető. Bár úgy volna, hogy ezzel a kötettel végre a helyére kerülne – az elmúlt évben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé felvett – Baka nagyon jelentős költészete.

Vörös István: Százötven zsoltár. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2015. 312 oldal, 2800 Ft

Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben.  1944. már­cius 19.–1945. március 17.­ (Té­­nyek és tanúk) Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2015. 580 oldal, 4490 Ft

Egy éve jelent meg újra Fenyő Miksa 1946-ban közreadott naplója, Az elsodort ország, amelyet a zsidó- s így emberellenes rendelkezések idején üldözött szerző a barátai budapesti lakásaiban rejtőzködve írt – történetesen éppen abban az időszakban, amikor Zimándi Pius István, premontrei szerzetestanár és irodalomtörténész (többek között a Péterfy Jenő élete és kora című monográfia és A forradalom éve című 1956-os napló szerzője) a közeli Gödöllőn veti papírra mindazt, ami Magyarország 1944. március 19-i német megszállásával elkezdődött, pontosabban azt és úgy, amit és ahogyan ő ebből érzékelt. Merthogy naplóját legalább annyira tekinthetjük érzékeléstörténetnek, mint eseményrögzítésnek. Hogy mely események és milyen súllyal kerülnek be a nyitott szellemű szerzetes érzékelési és értelmezési körébe. És mely események kapnak ott kisebb hangsúlyt. És mihez képest érzékeljük kisebbnek a kisebbet. Nem mindegy ugyanis, hogy honnan, milyen közelségből (vagy távolságból), milyen természetes elfogultságokkal és óhatatlan vakfoltokkal látjuk a nyilas diktatúrához vezető időszakot (meg persze a nyilas diktatúrához vezető időszakhoz vezető időszakot), és hogy ebből következően milyen szemléleti-kulturális formák, sémák vagy ideológiák állnak rendelkezésünkre a leíráshoz és értelmezéshez, és legfőképpen hogy képesek vagyunk-e azokra rákérdezni, azokat újragondolni, netán megkérdőjelezni az adott történések kényszerű tanújaként.

Teljességgel igaza van a fülszöveget író (s egyúttal a kötetet szerkesztő) Kemény Istvánnak: a Szabad András meséjébe feledkezett olvasó „mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.” Bartis regénye: tényleg igényes, azazhogy a jogos olvasói igényeket előzékenyen kiszolgáló olvasmány; fényképalbumszerű történetmondással és szövegtagolással megbolondított lektűr.

Bartis Attila: A vége. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 608 oldal, 4990 Ft

Hazai Attila: A maximalista (és más írások). Szerkesztette Berta Ádám. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2015. 144 oldal, 2690 Ft

A Hazai-szövegek dimenzió nélküli látványalakzata, szfinxszerű mosolyhoz fogható felülete (vesd össze a negyvenöt évesen elhunyt szerzőről készült fotók egyikével-másikával, vagy akár az egykor élő személyről őrzött emlékképekkel) zavarba hoz minket. El kell döntenünk: blődlinek tekintjük vagy iróniának.

Krusovszky Dénes: Elégiazaj. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015, 88 oldal, 2490 Ft

Almási Miklós: Bevezetés a 21. századba. Negyvenhat + egy. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015. 328 oldal, 2900 Ft

Mán-Várhegyi Réka: A szuper­menők. Szabó Marcellina titkos naplója. Tilos az Á Könyvek, Bu­da­pest, 2015. 402 oldal, 2990 Ft

Spiró György: Diavolina. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 208 oldal, 2990 Ft

Michel Houellebecq: Behódolás. Fordította Tótfalusi Ágnes. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 310 oldal, 3490 Ft

Jessie Burton: A babaház úrnője. Libri Kiadó–József Attila Kör, JAK Világirodalmi Sorozat 75. (sorozatszerkesztők: Bárány Tibor, Nádor Zsófia), Budapest, 2015. 504 oldal, 3990 Ft

Markó Béla: Elölnézet. Szonettek. Jelenkor Kiadó, 2015. 112 oldal, 2200 Ft