Kormánypárti képviselő nyilatkozik a televízióban, rendkívül elégedett: olyan törvényjavaslatot tervez benyújtani, amelyik rögzíti a kormány nemrég hozott tízszázalékos rezsicsökkentő intézkedésének a tényét, és azt, hogy a szolgáltatók a számlákon mutassák ki, mégpedig fogyasztóra lebontva, „hogyan valósult meg a rezsicsökkentés”. A képviselő szerint azért kell törvénybe foglalni ezt, mert így magasabb szintű jogszabály rögzíti az intézkedést, és semmiféle kibúvóra nem lesz lehetőségük a szolgáltatóknak, és az esetleges átterhelési gondolatok is „el fognak illanni”. A politikus elmondta, a törvényt kivételes sürgősségi eljárásban akarják elfogadni az Országgyűlés tavaszi ülésszakán.

Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde után érdemes volna elgondolkodni, hogy a továbbiakban egyáltalán van-e szükség az újévi elnöki köszöntőre. A kérdés föltehető egyszerűbben is: mindenképpen kell-e beszélnie olyan embernek, akinek szemmel láthatóan semmi gondolata nincsen az ország aktuális ügyeit illetően, csak üres tekintettel néz a kamerába. Szilveszteri produkciójáról a legtöbb jó, ami elmondható, hogy legalább nem járkált föl-alá egyszerre vagy három nagyméretű teremben, mint hivatali elődje. Ugyan miről is beszélt volna, de főképp, kinek? 

(Az év közéleti fotója sorozat: A kormányfő fiatalokkal találkozik az Ötkert nevű romkocsmában. Forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala)

Egy hét eleji hír szerint hamarosan a rendszerváltás utáni legsúlyosabb tandíjtervezet kerül a kormány elé: az MTI úgy értesült, hogy a humántárca javaslata alapján jövőre harmadára csökkenne az állami teljes ösztöndíjas, vagyis a százszázalékosan finanszírozott egyetemi helyek száma, a mostani 27 250 helyett 10 480-an vehetnének részt ebben a képzési formában. Ugyanakkor az előterjesztés szerint az ideinél csaknem tízszer több, 46 330 részösztöndíjas helyet osztanának szét a felsőoktatási intézmények között, de ez a lényegen túl sokat nem javít, mert épp ez a képzési rendszer bukott meg az idén. E finanszírozási formában ugyanis a képzés költségeinek felét a hallgatók, a másik felét az állam állja, viszont a részösztöndíjasoknak ugyanúgy alá kell írniuk a magyarországi munkavállalásra kötelező hallgatói szerződést, mint azoknak, akik nem fizetnek: tehát képzési idejük kétszeresét kell idehaza ledolgozniuk. Nem meglepő, ha az így meghirdetett helyeknek mindössze alig több mint egyharmadát sikerült feltölteni.

Az ember egy kis kapitalizmusra vágyik. Ahol mindennek értéke, mindenki által belátható piaci értéke van, de hát erre most nincs kilátás. Van egy magát polgári pártnak nevező társaság, amelyiknek a polgársághoz semmi köze. Eszelős tempóban éli föl a saját és az ország tartalékait. Államosít, kinézte magának a közműveket, és prezidenciális berendezkedést emleget. Ez stimmel. A kis- és középméretű elnöki teljhatalmak vagy olajra épülnek, vagy, ahol olaj nincs, közművekre, ez az irány azonban sosem a polgári eszmény felé vezet. Van egy új párt, amelynek ideológiája zűrzavaros, erőteljes állami beavatkozást látna jónak, amúgy meg folyamatos dilemmája – egyedül vagy csatlakozva máshoz – minden lényegi kérdést háttérbe szorít. A legnagyobb ellenzéki párt elnöke egy hete kiadta a jelszót: ingyenes felsőoktatást minden elsőévesnek, és ezzel körvonalazta is, milyen lesz majd a pártkampány fő üzenete. Van egy olyan párt, amelyik új párt, és amelynek korábbi miniszterelnök a főembere, aki még miniszterelnök korában, 2008-ban kifejtette, hogy Magyarországon középtávon nincs esély reformokra. És van egy úgynevezett centrista szerveződmény, amelynek momentán programja nincs, apparátusa nincs, és természetesen nem is a centrumban áll, hanem attól jelentősen balra. Kapitalizmusról szó sincsen.

A múlt héten Tarlós István főpolgármester az ATV-ben járt. Kálmán Olgával beszélgetett, összeszokott páros. Mióta Tarlós a főpolgármester, legalább az ötödik beszélgetés volt ez, a koreográfia ugyanaz: Kálmán Olga kérdez, Tarlós István kitérő válaszokat ad. A múlt hét keddjén ugyanígy indult minden, csak aztán nem azzal folytatódott, hogy a kibillenő beszélgetés menete helyreállt, hogy aztán újra kibillenjen, majd újra helyreálljon, hanem zsörtölődésbe torkollott az egész. Tarlós meghökkent azon a kérdésen (igaz, Kálmán Olga szinte mindig fölteszi), miszerint nem tart-e attól, hogy ellehetetlenítik a közgyűlés fideszes képviselői.

Az igazságügyi miniszter jelentősen bővítené a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) jogkörét, ebben a kérdésben hamarosan törvénymódosító javaslatot nyújt be. A javaslat szerint a KEHI a jövőben nemcsak a többségi, hanem a kisebbségi állami tulajdonú társaságoknál is vizsgálódhatna, sőt azoknál is, amelyek állami támogatást kaptak. A szándék támogatandó, a jogszabály a tervezett formában valószínűleg indokolatlan, és állami túlhatalmat sejtet a versenyszférában. A kormányzati támogatás felhasználásával kapcsolatban azért is fölösleges az új törvény, mert a támogatási pénzekkel – elvben – eddig is el kellett számolni, a tulajdonosnak pedig eddig is volt betekintési és ellenőrzési joga.

Korábbi cikkemet azzal zártam, hogy a miniszterelnök már egy szimpla iskolai ünnepségen is seregnyi kommandóssal veszi körül magát, egyre otthonosabban mozog a váll-lapok és a tányérsapkák között, egyre jobban érzi magát a magas rangú katona-, rendőr- és terrorelhárító tisztek társaságában. Az Orczy-kertből kifelé lépkedve például négy nagyra gyúrt testőr tövéből válaszolgatott újságírói kérdésekre, nyomában a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel. A nyitottság kormánya mára egy fej vöröshagyma lett, sok buroklevéllel, a gumó közepében búvó kormányfővel.

Most akkor láthatjuk, hova vezetett a mérhetetlen sok privát simli: oda, hogy államközileg pénzért kiadtunk egy köztörvényest, és ahogy a dolgok állnak, annyira pancserok vagyunk, hogy még a pénzt se kapjuk meg. Ha a sors megkönyörül rajtunk, akkor talán tényleg nem. Mindenesetre a „keleti nyitás” politikájának jegyében az Államadósság Kezelő Központ fontolóra vett egy kötvénykibocsátást azeri manatban, ha van Isten, ez nem jön össze. Persze, mondják, akik még reménykednek kedvező fordulatban, egyáltalán nem biztos, hogy a gyilkos átadása mögött azerbajdzsáni kötvényvásárlás állna. Lehet, hogy Orbán csak jóhiszemű volt, de ez sem biztos. Akkor mi a biztos?

Áprilisban elraboltak Szíriában két magyar állampolgárt, a magyar Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársai órákon belül a helyszínre indultak.

Vajon minek és hova? A Központ egyidejűleg kiadott közleménye szerint ugyanis az elraboltakról akkor még biztosan nem lehetett tudni semmit, személyük ismeretlen volt. Elrablóik semmiféle követeléssel nem jelentkeztek, ahogy a közleményből kivehető, az összes információ az áldozatok munkahelyéről készült felvétel: ebből lehet következtetni az elrablók kilétére és az elkövetés módjára vonatkozóan, de ilyenek sem akkor, sem azóta, a mai napig nem kerültek nyilvánosságra, mindössze annyi, hogy egy informatikusról és egy mérnökről van szó. 

A Nézőpont Intézet értékelte Áder János eddigi államfői tevékenységét, és a tanulmány nemrégen nyilvánosságra hozott szövege szerint ez kiváló. Mint az intézet hivatalos honlapján olvasható, a május 2-án köztársasági elnökké választott Áder Jánost a klasszikus államfői szerepben láthattuk a beiktatása óta eltelt száz napban. A Fidesz jelöltjeként, első körben kétharmados többséggel megválasztott 5. köztársasági elnök – amint a tanulmány fogalmaz – „a tipikus államfői témák kapcsán jelent meg a napirenden, és a hagyományos elnöki feladatokat látta el: határon túliak képviselete, kissebségek védelme, a jövő nemzedéke iránti felelősség-vállalás, törvények felülvizsgálata. Ezen feladatok ellátása érdekében az államfő számára rendelkezésre álló eszközök széles körét használta.”