Azt írja az egyik sportújságíró kolléga, hogy a Külügyminisztériumnak már lépnie kellett volna diplomáciai úton azt követően, hogy a múlt heti Steaua Bucurest-Újpest-meccsen a hazai drukkerek kifeszítettek egy transzparenst, melyen ez állt (elnézést a szó szerinti idézésért): „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? Kilenc hónapig."

Az európai parlamenti választások estéjén a győztes párt vezetője, Orbán Viktor fölszólította a kormányt, hogy azonnal mondjon le. Mint kijelentette, „Ennek a győzelemnek az erejével fogjuk megváltoztatni Magyarországot. Magyarország azt követeli a szocialistáktól, hogy vonják le végre a konzekvenciákat, és ne álljanak többé a változás útjába."

Előhozakodnék még egyszer Kivágó Ivánné egynapos politikai pályafutásával, mert erős meggyőződésem, hogy a baloldalon - már legalábbis, a baloldal politikai vezetőségében - mind a mai napig nem értik, mi a baj ezzel a történettel. „Lerágott csont" - nyilatkozta az egyik fővárosi képviselő, Horváth Csaba főpolgármester-helyettes pedig a televízióban kijelenti, hogy „Én azt gondolom, ha valami emberileg nagy, akkor ez a hozzáállás, ez mindenképpen az."

Hétévi bizonytalan kormányzás, értelmetlen, haszontalan és káros osztogatás, rossz pályára állított gazdaság és megoldatlan társadalmi feszültségek mellett az lett volna a csoda, ha a pécsi polgármester-választás másként alakul. Ha Szili Katalin nem súlyos, csak tisztes vereséget szenved. A súlyos kudarcban a szocialista pártelit teljes mélységében benne van Gyurcsány Ferenctől Medgyessy Péterig: ami hiba elkövethető volt, azt a velük fémjelzett társaság elkövette.

A fedezet nélküli osztogatás miatt a válság minden ellenállás nélkül végigsöpört a gazdaságon, a közigazgatás romokban hever. Ez utóbbi a sikertelen reformkísérletek után bizonyos fokig természetes.

Hivatalba lépett a Bajnai-kormány. Elképzeléseinek egy része már korábban ismert volt, aligha lehetett másra számítani, mint amit aztán meghirdetett. Alapvető intézkedései az idei év korrekcióját szolgálják, 5,5-6 százalékos recesszióból indul ki, ehhez igazítja a költségvetést. Ezzel talán nem kerül veszélybe az ország finanszírozhatósága, s igénybe vehetjük az IMF-hitel következő részletét. A kiadáscsökkentés szerkezete hasonló a Reformszövetség által javasoltakhoz, azzal a különbséggel, hogy a teljes, 350 milliárd forintos megtakarítást elviszi a hiány 2009. évi csökkentése, ezért az idén legfeljebb szimbolikus adó- és járulékcsökkentésre kerülhet sor.

Egy hete óránként nyilatkozik a szocialista párt valamelyik politikusa, hogy csak olyan jelölttel tárgyalnak, akinek van válságkezelő programja, majd kedden este két további jelölttel együtt megnevezték Glatz Ferencet. Nem szeretnék ebben a kiélezett helyzetben cinikus lenni, de azért tegyük föl tárgyszerűen a kérdést: hallott már valaki ebben az országban Glatz Ferenc válságkezelő programjáról?

Szerda reggel a tv2 Mokka című műsorában nyilatkozott Orbán Viktor, a téma a napokban elhangzott, úgynevezett országértékelő beszéde volt. Az egykori miniszterelnök, aki hosszú időn keresztül kerülte a tévényilvánosságot, de főleg a kereskedelmi televíziókat, újabban, föltehetően az évértékeléshez felépített kommunikációs stratégia keretében belátogat némely stúdióba, ahol aztán gyakorlatilag nem mond semmit. Ha mégis, azt az általánosság mélységes homályában, ami a műsoridő kitöltésén kívül semmire sem jó. „A Fidesz többkulcsos adórendszerben gondolkozik, de vannak a pártban olyanok is, akik az egykulcsos rendszert támogatják inkább" - mondta, de hát ennek így sok értelme nincsen. „Azoknak, akik gyerekeket nevelnek és dolgoznak, a mostaninál egyszerűbb lenne az adózása, és több pénz maradna a zsebükben" - mondta ezt is, beszéde tele van efféle üresjárattal, ilyennel képes megtölteni egy estét.