Orbán Viktor tiszteletre méltóan hosszú utat járt be korábbi nyilatkozatai és keddi parlamenti beszéde között. A választások megnyerése utáni első nemzetközi sajtótájékoztatóján nekitámadt a jegybank elnökének, szimbolikus terveket vázolt a határon túli magyarság helyzetének javítása, valamint a közbiztonság megszilárdítása ügyében, de arra, amire mindenki kíváncsi volt - milyen tervei vannak a gazdasággal -, elkeserítő válaszokat adott. „»Jó« tervekkel állunk majd elő, amelyhez szeretnék elnyerni a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió támogatását is." Akkor is és korábban többször is jelezte, hogy - a Bajnai-kormány, az IMF és az Unió álláspontja ellenére - nem tartja elérhetőnek a korábbi kormány által kitűzött 3,8 százalékos költségvetési deficitet, ezért első feladata a büdzsé átvilágítása lesz, s csak ezt követően kerülhet szóba egy reális 2010-es hiánycél.

Tényleg, kerüljük a kicsinyeskedést, és ne legyünk pitiánerek, de azért rakjuk sorrendbe ezt a három kijelentést:

Ha kormányra kerülünk, úgy fogunk tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kiosztunk nekik két pofont, és hazazavarjuk őket. (Orbán a Magyar Gárdáról, 2008. május)

Néhány hónappal később egy reggeli tévéadásban, arra a riporteri kérdésre, mi a véleménye a Fidesz-rendezvényeken megjelenő gárdista egyenruhásokról, ugyanő: Nem szoktam öltözködési kérdésekkel foglalkozni.

Helyes, kezdjük dinamikusan! Először is, biztos, ami biztos, leoffshore-lovagozzuk a Nemzeti Bank elnökét. Jól hangzik, energikus, fiatalos, beleborzong a sajtótájékoztatóról tudósító összes újságírólány. Tény ugyan, hogy nem olyan erőtől duzzadó, mint a korábban, még ellenzéki padsorból harsányan bejelentett „azonnali és dinamikus adócsökkentés", de lássuk be, ez most nem megy. Tény, ami tény, súlyos, ha a jegybank elnökének offshore-érdekeltsége van (Lázár György cikke az ÉS-ben, 2009/16.) Az sem vitás azonban, hogy az offshore elsősorban ürügy: a lényeg az, hogy a jövendő kormány elnöke bejelentette igényét az új jegybanki elnök kinevezésére. Ezzel két legyet üt egy csapásra, egyfelől valóban nem óhajt Simor Andrással egy levegőt szívni, másfelől máris van egy ügy, ami eltereli a figyelmet lényegesebb, de nehezen megoldható, tényleges kormányzati kérdésekről. Harmadsorban jelzi azt is, hogy mostantól nincsenek tisztán független intézmények.

Úgy két hónapja Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke a Parlament előtt teátrális keretek között fölmutatott egy „Gyurcsány-korszak 50" feliratú papírszalagot, és az ötvenedik nap levágásával elindította a visszaszámlálást, a „centivágást". Ez a katonaságnál szokásos aktus: az öregkatona a centivágástól kezdődően semmit nem hajlandó már csinálni. Napi foglalatossága gyakorlatilag kimerül abban, hogy estefelé előveszi a centijét, megnézi, mennyi van még rajta, és levág egyet. Pelcznének valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mennyire szimbolikus volt a Parlament előtti centivágás. Azóta pártjának vezető emberei sem óhajtanak tenni semmit, várják a választások napját, és ha minden bonyodalom nélkül eltelik egy nap, rettenetesen boldogok.

Négy éve, a 2006-os választások előtt néhány héttel arról vitatkozott a kormánypárt összes embere az ellenzék összes emberével, hogy lesz-e gázáremelés Magyarországon: egy olyan országban, ahol az energia világpiaci árváltozása a leghatékonyabb ellenintézkedések mellett is szinte azonnal érződik. Nyilván az ellenzék dobta be ezt a kérdést, mondván, a szocialisták jelentős gázáremelést terveznek.

Úgy nyilatkozik Kéri László a hvg.hunak, hogy a baloldali szavazók nem hajlandók tudomásul venni a társadalomban bekövetkezett változásokat, ragaszkodnak Orbán-fóbiájukhoz, elemzéseikben a Jobbik-jelenséget a nyilasmozgalom folytatásaként állítják be, közben pedig elnézőek az elmúlt nyolcévi kormányzás és a szocialista párt szembetűnő kudarcai iránt.

Nem tudom, honnét gondolja ezt Kéri László, hiszen a szocialista párt támogatottsága négy év alatt harmadára csökkent. Négy éve a szocialista párt negyven és negyvenöt százalék között állt, most pedig tizenhét százalékon, nem egészen érthető tehát, hogy miből vonja le következtését a politológus.

Nehéz hét van a szocialisták mögött, elvesztették egyik - ahogy politikai elemzők írják - erős emberüket, Hagyó Miklóst. A volt főpolgármester-helyettes a baljós jelek szerint hamarosan gyanúsítva lesz különböző súlyú hivatali visszaélésekkel, ilyen-olyan gazdasági bűncselekményekkel. Hagyó története szocialista típusú kamarillasztori a múlt évtizedből: a kiskereskedő megismerkedik a párt generációs megújításában fáradhatatlan Schmuck Andorral, de maga is tevékeny. Egyik ötletadója a nemzedéki alapon szerveződő - a mostani ifjútörök-garnitúrát már hat-hét éve összeverbuváló - Mozaik klubnak. A 2006-os választások után a parlamentbe és a városházi képviselőtestületbe jut, ahol először sikerrel szorítja háttérbe Gy. Németh Erzsébetet, majd a - fogalmazzunk úgy - bajba jutott teréz- és erzsébetvárosi polgármesterek elgyengülése miatt már nem volt, aki visszafogja.