Ellenkező esetben
Korábbi cikkemet azzal zártam, hogy a miniszterelnök már egy szimpla iskolai ünnepségen is seregnyi kommandóssal veszi körül magát, egyre otthonosabban mozog a váll-lapok és a tányérsapkák között, egyre jobban érzi magát a magas rangú katona-, rendőr- és terrorelhárító tisztek társaságában. Az Orczy-kertből kifelé lépkedve például négy nagyra gyúrt testőr tövéből válaszolgatott újságírói kérdésekre, nyomában a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel. A nyitottság kormánya mára egy fej vöröshagyma lett, sok buroklevéllel, a gumó közepében búvó kormányfővel.
Tábornokok, tányérsapkák, olaj
Most akkor láthatjuk, hova vezetett a mérhetetlen sok privát simli: oda, hogy államközileg pénzért kiadtunk egy köztörvényest, és ahogy a dolgok állnak, annyira pancserok vagyunk, hogy még a pénzt se kapjuk meg. Ha a sors megkönyörül rajtunk, akkor talán tényleg nem. Mindenesetre a „keleti nyitás” politikájának jegyében az Államadósság Kezelő Központ fontolóra vett egy kötvénykibocsátást azeri manatban, ha van Isten, ez nem jön össze. Persze, mondják, akik még reménykednek kedvező fordulatban, egyáltalán nem biztos, hogy a gyilkos átadása mögött azerbajdzsáni kötvényvásárlás állna. Lehet, hogy Orbán csak jóhiszemű volt, de ez sem biztos. Akkor mi a biztos?
Csupa pisztoly
Áprilisban elraboltak Szíriában két magyar állampolgárt, a magyar Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársai órákon belül a helyszínre indultak.
Vajon minek és hova? A Központ egyidejűleg kiadott közleménye szerint ugyanis az elraboltakról akkor még biztosan nem lehetett tudni semmit, személyük ismeretlen volt. Elrablóik semmiféle követeléssel nem jelentkeztek, ahogy a közleményből kivehető, az összes információ az áldozatok munkahelyéről készült felvétel: ebből lehet következtetni az elrablók kilétére és az elkövetés módjára vonatkozóan, de ilyenek sem akkor, sem azóta, a mai napig nem kerültek nyilvánosságra, mindössze annyi, hogy egy informatikusról és egy mérnökről van szó.
Négy az egyben
A Nézőpont Intézet értékelte Áder János eddigi államfői tevékenységét, és a tanulmány nemrégen nyilvánosságra hozott szövege szerint ez kiváló. Mint az intézet hivatalos honlapján olvasható, a május 2-án köztársasági elnökké választott Áder Jánost a klasszikus államfői szerepben láthattuk a beiktatása óta eltelt száz napban. A Fidesz jelöltjeként, első körben kétharmados többséggel megválasztott 5. köztársasági elnök – amint a tanulmány fogalmaz – „a tipikus államfői témák kapcsán jelent meg a napirenden, és a hagyományos elnöki feladatokat látta el: határon túliak képviselete, kissebségek védelme, a jövő nemzedéke iránti felelősség-vállalás, törvények felülvizsgálata. Ezen feladatok ellátása érdekében az államfő számára rendelkezésre álló eszközök széles körét használta.”
Sajtómunkások XL.
Azt kérdezi az MSZP sajtóosztályának egyik múlt héten kiadott közleménye – név szerint Lukács Zoltán frakcióvezető-helyettes –, hogy Mi köze a Népszavának a Közgéphez?!, miután a lap közölt egy Közgép-hirdetést, és mint egy nyilatkozatból kiderül, további kettőt is szándékában állt közölni. Mint a közlemény kifejti, „Az MSZP értetlenül fogadta, hogy a szociáldemokrata értékeket eddig következetesen közvetítő Népszavában megjelent a Fidesz-közeli Közgép hirdetése. Pláne azután, hogy a lap számos alkalommal – és teljes joggal – kritizálta a Fidesz és a gazdasági holdudvarához tartozó oligarchák nemzetellenes tevékenységét.”
Önmagában az a tény, hogy egy lap hirdetést közöl, semmiféle eszmei közösséget nem bizonyít a hirdettető céggel. Természetesen Magyarországon élek, a magyar sajtóban dolgozom évtizedek óta, és pontosan tudom, hogy mi folyik a hirdetések körül, és hogy a hirdetés hogyan válik igen gyakran piaci tartalmú elemből szponzorációs csatornává. Nem vagyok vak, és amikor indokát láttam, lehetőség szerint szót emeltem ellene.
Mi más
A múlt héten Gerő András antiszemitának minősítette Romsics Ignác történészi módszerét, megállapítva, hogy ilyen elemek már akadémiai székfoglalójában is kimutathatók, egy tanulmányában pedig olyan megállapítás olvasható, hogy a Tanácsköztársaság idején a zsidó származású népbiztosok és népbiztos-helyettesek aránya elérte a 60, sőt valószínűsíthetően a 70-75 százalékot. „Mi más ez, mint színtiszta antiszemita értelmezési konstrukció? Mi más ez, mint a magyar antiszemita intellektuális hagyomány rehabilitálása? Mi más ez, mint maga az antiszemitizmus?” – kérdezi Gerő.
Sajtómunkások XXXIX.
Vegyük komolyan magunkat! Újságírók vagyunk, lapokat szerkesztünk, cikkeket írunk legjobb tudásunk szerint, aztán az olvasó eldönti majd, hogyan. Olykor képletesen átlépünk a kordonon, tudósítunk azokról, amiket csak mi láthatunk. Már ha maradt ilyen ügy mára egyáltalán. De a lényeg mindaddig ez marad, még akkor is, ha mostanra átalakult szinte minden, ami a médiát illeti.
Vannak ugyanis örök szabályok, amelyek betartása nélkül nincs újságírás: se nyomtatott, se elektronikus, se televíziós, semmilyen. Az alapszabályok változatlanok, például, hogy az újságíró szigorúan azt írja le, amit lát vagy amit gondol, és sohase mást.
Csak rohan
Ha az IMF visszajön, én el. A magyar kormányfő legendás mondata tavaly novemberben hangzott el, szűk körben, feltehetően azért, hogy nyomatékot adjon a választott gazdasági stratégia melletti további kiállásra, tartalmilag azt jelenti, hogy személyes felelősséget vállal a Matolcsy-féle gazdasági filozófia következményeit illetően.
Most, alig fél évvel később tisztán látni, hogy a Matolcsy-féle víziónak gyakorlatilag egyetlen eleme sem teljesült. A gazdaság nem indult be, az államadósság nem csökkent, a foglalkoztatás nem nőtt, a bérek vásárlóértéke romlott. Orbán akkori kijelentése látjuk, mennyit ér, de arra valószínűleg ő maga sem gondolt, hogy politikai talpon maradásának pillanatnyilag egyetlen komoly esélyét egy IMF-fel lehetőség szerint gyorsan megkötendő hitelszerződés adja, vagyis előállt az a helyzet, hogy Orbán akkor maradhat, ha az IMF időben érkezik. Akkor talán nem el.
Majd a Lukács
2007 augusztusában Orbán Viktor és Navracsics Tibor – még ellenzékben – levelet írt a Zsidó Világkongresszus és az Európai Zsidó Kongresszus vezetőinek, akik az akkori magyar miniszterelnöknek fejtették ki aggodalmukat a Magyar Gárda megalakulása miatt.
„A sajtó híradásaiból értesültünk az emberi jogok magyarországi érvényesülése felett érzett aggodalmukról. A Magyar Köztársaság legnagyobb ellenzéki pártjának és Közép-Európa egyik legnagyobb politikai szervezetének vezetőiként biztosítjuk Önöket: a Fidesz nem engedi, hogy bármely honfitársunkat származása, vallási vagy egyéb identitása alapján hátrányos megkülönböztetés érje” – írták a Fidesz vezetői Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világkongresszus és Mose Kantornak, az Európai Zsidó Kongresszus elnökének címzett levelükben. – Biztosítjuk Önöket mint a világ zsidóságának jogaiért küzdő szervezetek vezetőit, hogy magyarországi zsidó honfitársaink emberi és szabadságjogait minden demokratikus eszközt felhasználva meg fogjuk védeni”.