(Csak a kép számít. Válogatás Simó György gyűjteményéből – megtekinthető a Vízivárosi Galériában február 23-ig.)

Igazán frissítő rendezésben 26 különböző művész egy-egy műalkotása látható most együtt, egy szubjektív entitás gyűjtői tevékenysége révén, a már említett híres nevek mellett többek között Chilf Mária, Bartis Attila, Szilágyi Lenke (a gyűjtemény első darabja!) munkái is szerepelnek, nem érdemes kihagyni.

(Szotyory László kiállítása megtekinthető a Mansfeld Péter Galériában február 9-ig.)

Festészete nagyon távol van az életidegen, de valamiféle homályos felfogású biomorf hívószóra kényszeresen felelni akaró, űrlényszerűen tekergő egyenműalkotásokban, uniformizált installációkban fuldokló hipertrendi galériák világától – ahogyan a jelen kiállítást bemutató tér is, melyről fontos néhány szót szólni.

(G. Horváth Boglárka Leonardo mosolyog Budán című kiállítása a Barabás Villában dec. 6-ig tekinthető meg.)

Egy humoros, optimista jelleg is jelen van a parafrázisokban, hiszen az alkotó az ismert bibliai és mitológiai, a művészettörténetben sokat ábrázolt negatív kicsengésű történetek befejezését rajzain pozitívvá alakítja. Ezáltal Júdás nem látja meg Jézust, Judit nem vágja le Holofernész fejét és Ikarosz partra száll – idézem a néhány kiállított képe tartalmát egyöntetűen tükröző címet. A humoros hangulat még a művész amúgy egy árnyalattal borúsabb önábrázolásaiból sem hiányzik – ezek többnyire memento mori képek, egyszer az alkotó önarcképe koponyával, másszor éppen a művészt ábrázolja egy, a nyaka irányába száguldó késsel (Komoly képet vágni).

(Ludmila Hrachovinova The Carried Body c. kiállítása megtekinthető a budapesti Knoll Galériában nov. 4-ig.)

A művész saját értelmezésében munkáinak fontos aspektusa a tér és az ember kapcsolata, a térben eszközölt változások – a benne létező személy által végrehajtva. Elsősorban a mozgás és a (tárgyakat érintő) mozgatás megfigyelése. Hrachovinova eredetileg kerámia szakos volt, fazekasságot tanult a művészeti középiskolában, így a földdel, az anyaggal (és agyaggal) kötött kapcsolata megbonthatatlan, ez több szólamban is megnyilvánul a jelen kiállításon.

A nagy méretű vásznak, ceruzarajzok, az agyag- és a másik teremben a porceláninstalláció tulajdonképpen egy testté állnak össze, a megannyi munka mind egy műalkotásnak tekinthető, ezt hangsúlyozza a művész a címadással: a kiállítás címe The Carried Body – és a műveknek a címe is pontosan ugyanez, az alkotó csak számokkal jelzi a darabok részleges önállóságát. De valójában egy egész részei, és minden részben ott rejlik az egész is.

(A Hot Goods című kiállítás a Resident Art Kortárs Galériában megtekinthető márc. 11-ig.)

Fontos még kitérni a művek installálásra, mely a kiállítás összképéért is felelős, és a két alkotó mellett a kurátori munkát méltatja. A művek elrendezése pont olyan felszabadult, könnyeden lélegző és kellemesen szabálytalan, mint maguk a műalkotások; parádés évkezdés, lazaságban, merészségben és az izgalmas anyagot tekintve ezt a tárlatot nehéz lesz überelni – üzenhetnék a többi galériának.

(A Félárnyék című tárlat megtekinthető január 26-ig a Faur Zsófi Galériában. A kritika címe a Radnóti Mikós Himnusz című verséből vett idézet: „árnyékban éles fény” átalakítása.)

A Félárnyék kiállítás kifejezetten frissítő és egyszerre elgondolkodtató. Példa arra, értő művészek közössége hogyan képes tökéletes harmóniát megteremteni egy kiállítótérben (immáron harmadszorra). Ráadásul úgy, hogy abban nincsen semmi erőltetett, pedig egyéniségük, gondolkodásuk különböző, a műfaji sokszínűségről nem is beszélve – ezt ők mind-mind erénnyé kovácsolják.

(Az XY_now, Q_now című kiállítás a Q Contemporary Művészeti Múzeumban március 19-ig megtekinthető.)

A bemutatott anyag termekre bontva kellemesen igazságos: az absztrakt és figuratív munkák, valamint a nő- és férfinemű művészek mennyisége úgy oszlik el, hogy a válogatás mindvégig a minőséget tartja szem előtt – ez a minden szempontot egyesítő, kifinomult merítés pedig Zsikla Mónika kurátor munkáját dicséri.

(Keresztesi Botond F. P. S. Future/Past/Sunday című kiállítása az ENA Viewing Space-ben megtekinthető március 25-ig.)

A Budafoki úti lakóház légudvarában, az egyszerre külső és belső – falakkal körülzárt, de az ég felé nyitott –  kiállítótérben különös harmóniába rendeződött a művész táblaképfestészeti és murális munkáinak kombinációja: a három akril-vászon festmény az összes falat betöltő színes spray és diszperzit környezetben alapvetően a Doomhoz, a Wolfensteinhoz vagy a Call of Dutyhoz hasonló FPS, azaz First Person Shooter stílusú videójátékok szimulációs terébe helyezi a látogatót. Ennek az általánosan ismert rövidítésnek kezdőbetűivel megegyező kiállítás cím mégis – a művész tárlatai során nem először – más tartalmat takar, egy adott kettősség jön tehát létre. A digitális világ emblematikus elemeiből inspirált térben kapnak helyet a mindennapi életből kiragadott attribútumok, mint az edzőcipő vagy az okostelefon, melyek ábrázolt vizualitása szimultán gyökerezik az egyetemes művészettörténetben és a graffiti műfajában.

(Verebics Ágnes Testkiterjesztés című kiállítása megtekinthető febr. 28-ig a Resident Art Budapest Galériában.)

Jelenlegi kiállítása Testkiterjesztés címmel a Resident Art Budapest galériában tekinthető meg, ahol egy nagy számú és változatos anyag került bemutatásra. A tárlat az egyetemes, évszázadok óta felbukkanó, korunkban kiemelt fontosságú témára, a test, a fizikai létezés, különösen a test-kép témájára adott reflexió, azon belül is a feminista olvasatot magával húzó női testet ábrázolja. Ez pedig adott, hiszen az alkotó, mondhatni megszállottja saját testének és arcának, így mint általában, most is önmagát „használja” modellként a festményein, melyeken a szépségipart célzó nyílt utalások is megjelennek.

(Az Urban Positive című kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában november 30-ig)

Az augusztusi Magán Metropoliszok című tárlat tulajdonképpeni folytatásaként idén másodszor látható a város fogalma köré tematizált csoportos kiállítás a Latarka Galériában. Igaz, folytatás helyett talán az ellensúly lenne jobb kifejezés, hiszen míg a nyári tárlaton szereplő munkák és művészek főként a város kietlenségét, a benne lakozó fizikai és mentális veszélyeket, az emberek tömeges jelenlétének nyomasztó hangulatát és az ebből következő, menekülő magányt, valamint a fogyasztói társadalom túlzásainak baljós hatását, ilyenformán az urbánus élet kritikáját fogalmazták meg, most megérkezett a felmentő alakulat Urban Positive címmel. Ezúttal is több, szám szerint négy művész munkáiból válogat a kiállítás, eltérő egyéniségeket, szemléleteket és anyaghasználatot felsorakoztatva a várost és az urbánus létet mint pozitívumok forrását hangsúlyozó koncepció frontvonalába.

(A Párizs–Budapest 1880–1960 Képzőművészeti kapcsolatok a két város között című kiállítás november 26-ig tekinthető meg a Virág Judit Galériában.)

(A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2017 döntőseinek kiállítása megtekinthető az Új Budapest Galériában nov. 12-ig.)

 (A Hátrahagyott utópiák című kiállítás megtekinthető a Budapest Galériában okt. 29-ig.)

(Pintér Gábor Égig Érő Küszöb című kiállítása a Deák Erika Galériában megtekinthető okt. 14-ig.)

(Ember Sári Hosszúélet című kiállítása a Molnár Ani Galériában megtekinthető szeptember 29-ig.)

(Lalo Sánchez Del Valle Turning the inside out című kiállítása megtekinthető a Cervantes Intézetben szeptember 9-ig.)

(A természet bűvöletében – Szinyei Merse Pál című kiállítás a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben aug. 20-ig tekinthető meg.)

(A Magán metropoliszok című kiállítás megtekinthető a Latarka Galériában aug. 23-ig.)