(Osztapenko maradhat?, BTM, Vármúzeum, Barokk Csarnok, megtekinthető november 21-ig.)

Ha nem tévedek, ezeknek a köztéri emlékműveknek a Barokk Csarnokban való felidézése a kiállítás magától értetődő része kellett volna hogy legyen. Így azonban az 1990–1993-ban történtekkel kapcsolatos kommentár, elemzés, szembesítés, a kiállítást jelentős eseménnyé tévő ismeretterjesztés elmaradt, s minden okunk megvan arra, hogy ezt fájdalmasnak tekintsük. A köztéri emlékezetpolitika részben az amnézia része lett, részben egy azóta egyre több vitára, kiállításra érdemes városban élünk.

(Kovács Péter emlékkiállítása a Műcsarnokban november 28-ig látogatható.)

Az emberi és/vagy antropomorf alakoknak a sora a puszta létért való küzdelmüket rögzíti. A testnek éppúgy nincsen semmiféle anatómiai evidenciája, meghatározottsága, mint az arcnak, melynek ki- és felismerhetősége vagy felismerhetetlensége művei jelentős részének „témája”. Ugyanakkor Kovács semmiféle úgymond képi elbeszélést nem ismer el. Munkái hosszú évekkel, évtizedekkel megelőzték az egyszerű jelen idő és nem egy önálló korszak napjainkban hatást keltő, megítélésem szerint komikus divatját: a poszthumán és az antropocén képek erőszakolt elbeszéléseit.

(Baranyay András Részben az egész című kiállítása a Műcsarnokban 2021. december 5-ig tekinthető meg.)

(Kis Varsó, Rajk László, Schmied Andi kiállítása, Art Department, megtekinthető október 29-ig.)

(Költészet és performansz – A Kelet-Európai perspektíva, Kassák Múzeum)

(A numerus clausus és a lányok, 2B Galéria, október 7-ig)

(Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

(Vasilescu-gyűjtemény, Győr, Zsinagóga)

(Kurátorok: Frazon Zsófia, Gadó Flóra)

(Magyar Párizs III., Makláry Galéria)

(Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely)

(Szikora Tamás kiállítása a Godot Galériában)

(Múltba ásott város – Dunaújváros a dunaújvárosiak előtt, Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető október 3-ig.)

(Köves Éva kiállítása a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben június 4-ig látható. Kurátorok: Csányi Dóra, Kaszás Gábor)